2009. október 18., vasárnap

Arab Emirátusok

Na, most hogy hűvösödik az idő itthon, kénytelen voltam melegebb éghajlatra vonulni. :-)

Sajnos a helyzet egyáltalán nem ilyen kellemes, egyszer mert munka ügyben jöttem, másszor mert ritkán idegeskedik az ember ennyit láncban. Minden esetre itt vagyok az arab félsziget csücskén és van mesélni valóm sok, így ha nem gond, most egy kicsit átmegyek szövegesbe, de persze igyekszem képekkel elviselhetőbbé tenni a sok betűt... folytatom.

2009. október 16., péntek

Látogatás a Budakeszi Vadasparkban...

Kihasználva a szeptemberi nyárvégi hangulatot és meleget, úgy döntöttünk, hogy ideje meglátogatni a Vadasparkot, ami ugyan nincs messze tőlünk, és nem egyszer voltunk már benne, de mindig van frissítés, és érdemes ezeket ellenőrizni.


Az akcióra hívtunk pár barátot, s volt aki jött, meg volt aki nem (és most olvasod remélem, és kínsan érzed magad) (csak vicc :-D). Szóval nem egyedül mentünk. Jött Édua keresztapja Bishop bácsi, és Csilla, illetve Ramirez és Eszti is.
Először megnéztük az újonnan felfedezett állatsimogatót, ahol Marcinak a bazi nagy szürke marha tetszett a legjobban, aki kicsavarva fejét a gerenda rácson, egészen közel hajolt hozzánk. Olyan volt a szusszanása, mint egy 2 méteres csőben a belefújáskor képződő hang. Édua bátran megsimogatta a fehér csacsit, és a kecskéket is.


Később bementünk a vadasparkba, ahhol ismét megnéztük a nyestet és a rókát, de újdonság volt, hogy a csapat egy új szobát is berendezett. Nem lenne érdekes, ha simán azt mondaném, hogy itt a patkányok kaptak helyet, de olyan szobát kaptak, ami egy régi falusi konyhát ábrázolt. Volt ott minden, kredenc, több üvegnyi igazi lekvár és befőtt, alma és más gyümölcs (utánzat?), mozsár, kenyérkosár, meg minden, ami egy igazán hangulatos konyhához kell.
A kis rágcsálók aztán ott szaladgáltak minden polcon szekrényen, más bútoron és tárgyon, igazán élethű összhatása volt, s a gyermekek nagyon örültek neki.


Később sétát tettünk a szarvasok felé is, ahol újszülött bölényt láttunk, majd vaddisznókat, s találtunk még egy új lehetőséget: egy másik állat simogatót, de itt nem nyuszik és más házi állatok voltak, hanem őzek. Kis kergetőzés és rábeszélés után aztán sikerült megetetni makkal egyet, és többször is megsimogatni.

Nagyon jámbor állat volt, a gyerekek pedig borzasztóan élvezték. Később persze a kapu melletti farkasokat, mosómedvéket, gólyákat, baglyokat is meglestük. Marci és Édu aztán felszaladtak egy dombra, legurultak, és vissza ballagtunk a kocsihoz. Utána még napokig a "A Budakeszi Vadasparkban" c. fejezetet kérték a gyerekek az Anna Peti Gergőből, és együtt örültünk az emlékezetes helyszínek illusztrációinak és ismerős tapasztalatoknak.