Sugi és János viszonylag gyakran mennek kisebb, gyerekes társasággal erre az erdei ösvényre, ahol hidak sokasága, és ismeretterjesztő táblák sora teszi érdekessé az utat.
A gyerekek élvezték a túrát. Marci eleinte tartott Fánitól (Sugiék kutyája), és menekült minden közelítésre, de szerencsére csak megszokta.
A patakot gyakran keresztezni kellett, ami külön mókásnak hatott mind a gyerekek, mind a kutyák számára... és még nekem is tetszett.
Legalább 8 hídon mentünk keresztül, de a terep viszonyok így is érdekes kihívást jelentettek az apróknak.
A sziklák közt egyre több növény előbújt már a tavaszi hőmérsékletre, és így egyenként nézegettük a gyerekekkel a lila, sárga, és fehér virágocskákat. Még hóvirágot is találtunk.
A túra végén keksz osztás volt, amire sorban álltak a távot teljesítő gyerekek... és a kutyák is. :-)
Nikita nagyon elfáradt, már nem a régi fürge kiskutya. Nehézkesen jött ki a patakból, és nem rohangált fel-le, ahogyan régen.
Már nem tudta tartani a tempót a kajla Fánival, de csak ezekben a szélsőséges helyzetekben tűnik annak a 13 éves kutyusnak ami, egyébként ugyanolyan mint egy évtizeddel ezelőtt.