2012. november 25., vasárnap

Ildi, és a lányok eljöttek kürtős kalácsozni...

Idén sokat gyakoroltuk a kürtős kalács készítést, hogy kitapasztaljuk azt, hogy mitől van, hogy néha nem sikerül, lefoszlik a tűzbe. A nyár végére egészen jó eredményeket értünk el, és mostanra egészen stabillá vált az eredményességünk. 
 Angol tanítónénink, Ildi két kislányával jött át meglátogatni minket, hogy együtt süssünk, és játsszanak a miéinkkel.
 Kihasználtuk az utolsó meleg napokat, hogy egy jót huncutkodjunk a kertben.
 A gyerekek pompásan érezték magukat, csúsztak, játszottak a szobáikban, és sokat segítettek a sütésben is.
 Orsi már rutinosan állította össze az alapokat...
amíg én rutinosan összeraktam a tüzet a megfelelő fajta szénből, és a megfelelő intenzitásra.
 Jól is sikerült a kalács, de valószínű idén az utolsó.

Bálint szülinap két felvonásban...

János papa és Sugi mama eljöttek hozzánk, és a szokott módon hoztak egy jó kis házi készítésű tortát bár ezúttal még nem Bálint fiam születésnapja kapcsán, hanem Orsi nyári szülinapjának, s az én nyári névnapomnak ünneplésére.
 
 Persze ez nem tartott vissza egy gyermeket sem, sőt minket sem, hogy rá ne vessük magunkat, és kivegyük a részünket a pusztításból.
 Szeptember lévén szép idő volt még, és a kellemes hőmérsékletben örömmel játszottunk kinn az udvaron inkább az újdonságokkal.
 Másnap a család másik fele is felköszöntötte a legkisebb gyermekemet, illetve Évit is, akinek ugyanakkor van évfordulója. Így hát a család nagyobb számban jelent meg: Orsi testvérei, szülei, és családjaik jöttek össze az ünneplésére, hogy énekelhessünk együtt egy kicsit.
 Bálint persze itt is kapott tortát, sőt, nem is egyet, hanem több ízből is lehetett választani. Asszem az egyik nekem készült, mert a kedvencem volt :-)
 Évi nem vállalkozott rá, így miután a kis legény ügyesen elfújta a gyertyákat, jöhetett az ajándékozás. Mindenki mindenkit körbepuszilt, és jöhetett a bontogatás.
 Bálintnak hosszan válogattunk, hogy mi lenne a megfelelő ajándék. Tudtuk, hogy két szempontnak kell megfelelnie a járműnek. Tartósnak, nem mérgezőnek, nem gagyinak kell lennie, és kell, hogy legyen valami nyitogatható részletnek, ami (goto10) nem törhet le, azaz tartós, és bírja egy sonkafiú kemény kiképzését.
 Így egy olyan villamosra esett a választás, amin egy csomó apró részletet lehet babrálni. Minden egyes dupla vagy szimpla ajtaja nyitható és csukható, változtatható a végállomás táblán a felirat, csuklós, gurulós, nyitható az áramszedő, stb. Imádta is a kis pocok.
Ezen kívül kapott egy pedál nélküli kis bicajt is a srác, mert műanyag motoron nagy rider, de lassan kinövi az összeset, és jó lesz, ha elkezd hangolódni a bicajokra is. Amit már előre imád, hiszen nyáridőben állandóan azzal nyaggat, hogy menjünk, és ő magától behelyezkedik a baba ülésbe.
 A jó időt kihasználva mindenki lazulásba fordult a nagy evészet után. A gyerekek kergetőcskéztek, próbálgatták a bicajt, a villamost és a hasonló ajándékokat.
 Heverésztünk, napoztunk, fényképezgettem, szépen, nyugalomban telt a délután.



Zsófi és Nomád esküvője

Nomád és Zsófi esküvőjére abban a templomban került sor, amelyben mi is esküctünk annak idején, és ezért már alapból kellemes emlékekkel léptünk be a kedves kis vörös téglás, Duna parti református templomba.
 Emlékezetes volt, hogy annak idején mikor mi vonultunk be, Doki barátom a legnagyobb énekes könyvet verte le a hátraforduláskor, amire felébredve az orgonista rettenetes horror dallamokban tört ki, és a násznép gurgulázva fojtotta el a röhögést. Persze most is hasonló vidám hangulatban telt a ceremónia.
 Mostanra másik lelkész van, akinek nem a homlokából nő előre a hajtenger, és talán jobban is jártak vele Nomádék, mert a szövege nem volt sablonos, hosszú, és tele volt a násznépet többször megnevettető humorral.
 A templomi esküvő után átmentünk abba a kis vendéglőbe, ahol a vacsorára volt hivatalos a szűkebb család, barátok, és mások, akiket mi nem nagyon ismertünk. Jól éreztük magunkat.
 A barátok persze keltették a hangulatot, és nem tudom miért, de valamiért ezeknél a langyi beállításoknál mindig Édua keresztapukája, Bishop volt a központ.
 Aztán persze volt torta bontogatás, ahol mindenki sűrű sorokban közelítette az eseményt.
 Később kivonultunk a kertbe, ahol jókat beszélgettünk.
 Örömömre szolgál, hogy Orsi egyre jobban kinyílik mint nő, ez volt talán az első esemény, hogy nem érezte magát rosszul egy piros ruhában. Én persze csak csodáltam a szépségét egész este. Szerencsé vagyok. :-)
 Tewe barátunk hasonlít Mr. Pudzsérra, aki egyébként egy ismeretlen sztárgyártmány az RTL műhelyéből, teljesen lényegtelen figura, de az, hogy az egyik barátunk ennyire hasonlít rá, máris izgalmassá teszi. Orsi mindenképpen szeretett volna ezzel a csillaggal egy fake rajongói képet.
 Nomádék nagyon szerényen, látható szeretetben viselték az eseményeket. Szerintem egyébként is nagyon jól megvannak egymással. A nyáron találkoztunk véletlen a balatonfüredi sétányon, és akkor is ugyanezt állapítottuk meg.
 Ritkán sikerül összetalálkozni a barátokkal. Jó volt egy kicsit beszélgetni, bolondozni, viccelődni.
 Állatkodni, marvulni, ökörködni. :-D
 Sajnos nem tudtunk a gyerekekre tekintettel olyan hosszan lenni és bulizni ahogyan szerettünk volna, de így is örültünk, hogy jelen lehettünk, élveztük, és köszönjük a vendéglátást, kedvességet !

2012. november 24., szombat

Nomád barátunk legénybúcsúja

A legtöbb pasinak a legénybúcsúja itatásról és táncosnőről szól. Szerintem az uncsi, de büszke vagyok arra, hogy az én baráti körömben egy fantasztikus hagyomány alakult ki, aminek én is örömmel lennék "szenvedő" alanya. Sajnos az én időmben még... :-(

Szóval az a szokás, hogy valamilyen koncenpció mentén felépítünk egy történetet a búcsúztatottnak, amin mint egy akadályversenyen végig kell mennie. Volt itt már a korábbiak során a Halálos Fegyver c. krimihez hasonló sztorin kellett végig mennie az áldozatnak, és mindenféle "béna" filmes klisét ki kellett próbálnia. Dokitól sok kreatív ötlet jön, és a megvalósításban is komoly részt vállal, így pl. ledekkel világító plasztik bombát barkácsol, ahol a piros vagy a kék drótot kell elvágni, és eszerint alakul a következő lépcső. Volt már őrült professzor zombi támadása, Démonokkal való varázspárbaj, és mindenféle különleges történet. Ezúttal Nomádot búcsúztattuk, és az ő sztoriját is a több-tízésves barátság és közös események, poénok világából építettük fel.
 A világot pusztító vírus támadta meg, és neki Bp-en be kellett szállnia egy elfüggönyözött autóba, amely ismeretlen helyre szállította a vadonba, és a hosszú út alatt az előre megszerkesztett rádió műsort hallgatta, mely azon kívül, hogy poénok százaival volt tele, melyek első sorban neki szóltak, jól leírta az összes híradó és reklám a világvége hangulatot.
 A helyszínre érkezve aztán a fertőzött ruhái helyett csak egy ágyékkötőben indult a kiképzésre, és megküzdeni az ellenséggel, illetve állomásról állomásra haladva, felszerelkezni védő felszereléssel, fegyverzettel, élelemmel, stb.
 Segítői is akadtak, és spéci kütyükkel mérve a sugárzást, és fertőzést, segítették útján, csapdák hatástalanításában, tanácsokkal terelve őt.
 Miután sikerült vízi járművet szerezni, az elhagyott folyórészeken evezve a dudvás dzsungelben aztán egyre több hasznos eszközt sikerült találni, melyek mind a végkifejlethez voltak elengedhetetlenek.
 Hatalmas késsel, fertőzés elleni öltözékkel, golyó tompító ruházattal, airsoft fegyverekkel felszerelkezve készült Nomád, hogy megostromolja a sárkány fészket, amit viszont automata fegyverekkel védett az ellenség, nyakig felöltözve, a hőség ellenére.
 Végül sikerült megfutamítani, és az így megérdemelt táplékékhoz jutott, de azt is meg kellett főzni, fel kellett bontani, stb., és mindezt megfelelő túlélő képességekkel. Pl. tüzet kellett gyújtani.



Az így nyert energiával aztán folytatódhatott a kaland. A kiképzés újabb fázisokba került. Lövészet, íjkészítés, kard vívás, bottal verekedés, fontosak voltak a végkifejlet szempontjából.
Sajnos nekem el kellett menjek egy esküvő miatt, és lemaradtam a lényegről, de örültem, hogy így is legalább részlegesen ott lehetettem.
 Azért még elkaptam pár részletet. Volt nagy beszélgetés, filozofálás a fertőzött és sugárzástól súlytott világ újranépesítéséről, a komor lehetőségek vázolásával, de mégsem tűntek a túlélők igazán reménytelennek.
Örülök annak, hogy az én baráti körömben van értelem. Nem lúzer agglegények csoportja, ahol család híjján a GT autók, a High-End hifis házimozi és a CKM macák világa a meghatározó, nem a drog az érdekes, hanem értelmes dolgokról van szó.
Család, munka, tudás, és a tudás részeként az az ismeret, ami sérülékeny elkényeztetett "civilizált" emberek helyett olyan alakokat farag belőlünk, akik nem ijednek meg attól sem, ha nincs áram, térerő, vagy a megszokott biztonság.
Jók ezek a kalandok, és szerintem mindenkinek kellene, hogy legyen fogalma a természetről, ami körül vesz bennünket. Én szeretnék sokkal többet tudni, hogy ne legyek ilyen védtelen.
Minden esetre ez a kaland nekünk nagyon tetszett, Nomádban is mély nyomott hagyott, és ez a lényeg, ezért készültünk neki hetekig. Ilyen eseményekből sokkal több kellene. Olcsó, kaland, élmény, barátok, fejlődés.


2012. november 3., szombat

Bálinték látogatása nálunk...

Már jó ideje beszélünk Bálintékkal egy találkozóról, hogy az interneten összeverődött fotós baráti körön kívül, személyesen is megismerkedhessünk. Ugyan én már tettem náluk látogatást, de első sorban filmezéssel kapcsolatos kérdések miatt, amiben Bálint profi, de a gyermekek és asszonyok miatt frappánsnak éreztünk egy összejövetelt.
Kata, Bálint és kislányuk, a tündérke Fruzsina, eljöttek tehát hozzánk egy nyár végi kürtős kalácsozásra. Érdekes ajándékokkal halmozták el a gyerekeimet, amik egyből megteremtette az alaphangulatot.
 Fruzsi segítőkész volt, hol a kalács készítésében, hol a porontyoknak segített a kézimunkában.
 Bálinték szerető, helyes értékítéletű család, kellemes társaság. Jó velük beszélgetni minden féléről, de persze a fotózás az egyik fő közös pont.
 Amíg a kalács készült, körbejátszották a gyerekek az emeletet, az udvart, és minden sarkot felderítettek. A kalács egészen jól sikerült szerencsére, és nagy kajálásba fulladt a szaladgálás. Aztán persze kezdett esteledni, és kisgyerekekkel hamar fellövik a pizsamát, így hazavitték a nagydumás kiscsajt, és mi is az esti rutinnal zártuk az izgalmas délutánt.
Még ma is abból a füzetből hajtogatunk spéci repcsiket Marcinak amit kapott ! :-D