Idén sokat gyakoroltuk a kürtős kalács készítést, hogy kitapasztaljuk azt, hogy mitől van, hogy néha nem sikerül, lefoszlik a tűzbe. A nyár végére egészen jó eredményeket értünk el, és mostanra egészen stabillá vált az eredményességünk.
Angol tanítónénink, Ildi két kislányával jött át meglátogatni minket, hogy együtt süssünk, és játsszanak a miéinkkel.
Kihasználtuk az utolsó meleg napokat, hogy egy jót huncutkodjunk a kertben.
A gyerekek pompásan érezték magukat, csúsztak, játszottak a szobáikban, és sokat segítettek a sütésben is.
Orsi már rutinosan állította össze az alapokat...
amíg én rutinosan összeraktam a tüzet a megfelelő fajta szénből, és a megfelelő intenzitásra.
Jól is sikerült a kalács, de valószínű idén az utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése