2009. augusztus 30., vasárnap

Költözős hétvége...

Na, túl a 30-on, 12 év együtt töltött idő után, a 3. baba születésének előestéinek egyikén, 2 év építkezés feszkó és meló eredményeképpen végre elkészült első, valóban saját otthonunk. Első saját zugokkal, első saját nappalival, első saját káddal, fotellel, hangulattal.
Nagy köszönet mindezért Istennek, aki szinte ajándékul adta ezt a csodás otthont nekünk, nagy köszönet érte Apósomnak, és a családnak, akik messze erő felett támogattak anyagiakban és energia ráfordításban a legapróbb dolgokban is, mintha sajátjuk lenne, és végül, erősen kiemelve, Orsinak, aki az egészet a legelejétől végig gondolta és felkutatta, majd úgy elméletben, mint gyakorlatban megvalósította az otthonunk felépítését, amíg a gyermekeim játszottak és én meg csak dolgozni járkáltam. Minden nap meglepve érkeztem haza, hogy valami már megint oda nőtt, ahol tegnap még nem volt, s ma pedig itt ülök az új hálószobában, és írom, hogy milyen jó nekünk. :-)

Természetesen a beköltözés nem egy pillanat műve, bár mi megpróbáltuk. :-)
Mivel Bálint bármelyik pillanatban elrugaszkodhat a bölcsőből, anyu már igen rég sürget mindenkit, hogy elkészítsük a fészket tojásköltésnek megfelelő állapotra. Dolgozgattunk is heteken át hosszabb-rövidebb időket, és alakulgatott az eredmény, de aki csinált már hasonlót tudja, hogy ez szinte szélmalom harc.
Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy sikerült olyan közel érni a célszalaghoz, ahol már egy fejes ugrás megkockáztatásával átszakíthatjuk a szalagot. Ezért ezen a hétvégén összekombináltuk a házépítés munkáit, az IKEA termékek összenyálazásával és a dekorációs elemek izléses kombinálgatásával, hogy minden egyszerre álljon össze egy fotóvá. Az eredmény kielégítő, noha nem teljes még.
Nagy segítségünkre voltak Fülesék Évivel közös barátaikkal, akik a nehezeket átcipelték és sok bútort összeraktak. Köszönet érte nekik.
Másnap az összes már meglevő bútort összepakoltuk, és egészen eljutottunk a karnisokig, míg a gyermekek már az új szobáikban nyargalásztak és játszottak újra megtalált játékaikkal, feküdtek bele új ágyaikba, mi pedig atlétáinkból rendezgetett oszlopainkat rendezgettük új regula szerint.
Nem volt rövid hétvége, de végre ITTHON vagyunk. Nyílván még hónapokig fogunk maszatolni, tologatni, rendezgetni a rongyokat, fényeket, cuccokat, de megérkeztünk, és lassan megszokjuk a "hatalmas" tereket, és a saját falakat.
Jöhet Bálint.

2009. augusztus 25., kedd

Aug 25., hétfő

Szerencsére ma megint sütött a nap
A mai napon meglátogatott minket Kati és Marika óvónéni, akik Marcimat megajándékozták a jövő héten kezdődő óvodai időszakban az azonosítását segítő szimbólum amulettel, egy repülőgépet ábrázoló papírmedállal, cérnaláncon. Marcinak tetszettek, de ebben sok előkészítő munkája volt anyunak. A találkozó jól sikerült, Édua volt a pincér.
Este meglátogattuk Bubu dédit, és Gee bátyámat is.
Hazafelé jövet betértünk még egy ultrahang vizsgálatra, ahol mindent tökéletesnek találtak. Bálint már 3kg-os, és jól érzi magát odabenn. De már nem sokáig...

Aug 20, hosszú hétvége...

Eljött a hosszú hétvége. Elképzelésünk szerint ezzel a pár nappal pontot teszünk a ház építésének végére. Ennek segítésére Sugi és János két napra is bevállalta, hogy szórakozást és kellemes programokat szerveznek Édunak és Marcinak.

Augusztus 20: Reggel neki is feszültünk a tennivalóknak. Szép nap volt, így a tetőtérben a szigetelés szúrós kőzetgyapot részecskéi miatt felvett maszk, kesztyű, hosszú nadrág és hosszú ujjú ing nem volt túl nyerő kombináció. A munka legkevésbé sem volt látványos, egész nap kopogtattunk apósommal, gyapotot fűrészeltünk, és gipszkartonokat, deszkákat cibáltunk. Estére úgy kimelegedtünk és kimerültünk, hogy nagyszerű, mindent feledtető élmény volt felfedezni a kerti medencében a hűvös vízben a fejelgetés élményét, mely Hong-Kongi élményeket idézett fel bennem, ahol Lacival fejelgetve pancsoltunk gyerekek módjára a dzsungel szélén, a helyiek legnagyobb megrökönyödésére.
Este nem volt gond az alvás.

Augusztus 21: Ma melóztam a Splendorban, de Gábor ma is sokat dolgozott a házon, és lefektette a hálóba tervezett emelvény alapjait.
A gyerekek strandon voltak Sugival és Jánossal, és nagyon élvezték. Kaptak műanyag kishajókat, és nem nagyon akartak hazajönni a nagyszülők élményekkel teli programjáról.

Augusztus 22: Mára már nem mondtak olyan jó időt, de amíg a tető szigetelésen dolgoztunk, azért kitartott a meleg. Gee bátyám segített, ami jól jött az utálatos tető projectben.
A gyerekek ma is Sugimamával és János papával csináltak programot. Az állatkerti séta nagyon jól sikerült, 2x látták a fóka showt, és hosszan meséltek az össze többi apró eseményről is. Édua paci forma, a fiam helikopter forma lufival, tért haza... hiába, nekünk csak kukac, nyuszi vagy gömb jutott anno. :-)
Ma sem nagyon akartak haza jönni.
Este felé meglátogatott minket pár ismerősöm, akikkel a fotózás kapcsán ismerkedtünk meg. Este még segítettek a padlás feljáró behelyezésében, majd megismételtük a medencés fejelgetős felfrissülős naplezárást, bár az idő hűvösebbre fordult.
Marci, fémből készült, csodálatos piros, modern módon felspécizett régimódi autót kapott, Édua pedig jeges maci vászon figurát a látogatás emlékére Ervintől, melyek azóta is a legnagyobb kedvencek. Kedves dolog volt ez a túlzott ajándék, de érdekes módon a gyermekeimnél mindkettő 10 pontos ajándéknak bizonyult. Édua a "Cidri"nek nevezett mackóhoz olyan bensőségesen ragaszkodik, hogy egészen meglep.
Tiborral, Zitával, Ervinnel és Orsival sokáig beszélgettünk este, majd átadtuk nekik a jogot a már majdnem elkészült házban töltött első éjszakára.
Esett este az eső.

Augusztus 23: Ma reggel korán keltünk, hogy Tibiről és Zitáról készülhessen pár közös kép a műtermemben.
Az idő lehűlt, így kellemesebb körülmények közt folytathattuk a munkát a házon. Még tartoztam egy nappal a tető munkálatokon, de befejeztem. Gábor közben befejezte az emelvényt a hálószobánkban, mely a hálónk felét emeli magasabbra az ágyunk alatt. Igen szép lett. Orsim szegény, hatalmas pocakjával, és a gyerekek "segítségével" összeállított több IKEA bútort is, hogy a gyerekeknek legyen hova áthordani a ruháit a jövő hétvégére tervezett költözködéskor.
Kezd pofás lenni a házunk. Sok takarítás, parketta szegő lácek, és bútorok kellenek, és kész.

Dani

2009. augusztus 24., hétfő

Hétfői kattogtatás

Hétfőn kicsit fényképeztünk ismét, de ezúttal a teljes család került fókuszba.
Szerettem volna pár olyan képet, amin a gyermekek a pocakot puszilják, vagy hozzábújnak, de nem nagyon sikerült ezt úgy megoldani, ahogyan szerettem volna, viszont szerencsére beugrott Zsuzsi, és ismét nyomott rólunk egy pár felejthetetlent.
Azért csináltam mindenféle vicces képet is, amikor a fiam belebújt a pókember jelmezbe, vagy Édua valami rózsaszínű fényes jelmezbe, s amikor önfeledten játszanak.

2009. augusztus 18., kedd

Vasárnapi közös fénykép


A hét végén sikerült kicsit lazítanunk a házépítés közben, és este elugrottunk kettesben fényképezni, aminek komoly aktualitása volt már a hatalmas pocak miatt.

Megkértük fotós házaspár barátainkat, hogy ha tudnak járjanak felénk, és nyomjanak pár közös képet rólunk is.

Fotó: Bereczki Zsuzsa

2009. augusztus 7., péntek

Közlekedési bírság

Ma kaptunk egy levelet, hogy megbüntetnek minket, mert az autóval átmentünk a SÁRGA lámpán !!! Szerintem ez elég vicces, bár az 50e HUF amivel riogatnak, az nem az. Na ennek még a végére járok.
Dani

2009. augusztus 4., kedd

Látogatás a ferihegyi Repülőgép Emlékparkban

Talán ismeritek páran a nagy sikerű Anna, Peti Gergő c. könyvsorozatot, melyet gyerekeknek írt és illusztrált a szerző. Kedves történeteket gyűjt össze benne egy anya, aki családi eseményekről ír pár sorban oldalanként, mint: születésnapozás, fürdőzés, reggeli indulás, gyerekek játéka, stb.
Nos a gyerekek a könyvben éppen akkorák és olyan neműek mint nálunk, s a történetek nem múló slágerként futnak, azzal a különbséggel, hogy mi Édua, Marci, Bálintként fogalmazva meséljük a történeteket. Ezzel nagyon jól sikerül bevezetni a köztudatba Bálintot, és a gyerekek pontosan tudják, hogy testvérük születik. Nagyon várják, és a mesék alapján el is tudják képzelni, hogy milyen lesz a kis tesó.
Az egyik ilyen story egy látogatás a ferihegyi Repülőgép Emlékparkban, amely Marci fiam egyik fő kedvence, hiszen ő nagy tisztelője minden járműnek, és így a repcsiknek és helikoptereknek is. Már nagyon régóta készülünk oda, de feltételként szabtuk Marcinak, hogy rendeltetésszerűen kell használnia a bilit. Most, hogy ennek is eljött az ideje, ellátogathattunk végre a kiöregedett repülőkkel, helikopterekkel, radarral, lámpákkal, és más vontató, irányító és szállító járművekkel, repülőgép motorokkal teli parkba.
A gyerekek nagyon élvezték, szaladgáltak a fűben, a lemenő nap szépen átvilágította a hajukat, és a kellemes szél szépen lobogtatta a ruhájukat és a frizurájukat.
Édua stewardessként kiszolgált minket csirkét és halat ajánlva, majd vizet és desszertet szolgált fel egy utasszállítóban, de megmásztunk egy 60 éves ezüst repcsit, és a szárnyán sokat csúszdáztunk, mászkáltunk, játszottunk.
Sajnos többnyire zárva voltak a nyugdíjas gépek, ami meg nyitva volt, annak sem lehetett bemenni a pilóta fülkéjébe. Pedig az Anna, Peti Gergőben másképpen volt, és arra nagyon készültünk. Kár.
Ugyanakkor mindenkinek nagy élmény volt. Én sokat fényképeztem, Anyu pedig a sok rágcsálót figyelte egy nagy repülő árnyékában pihegve, miközben mi bejártuk a parkot.
Kellemes egyórás tevékenység, mindenkinek ajánlom.