2015. január 25., vasárnap

Nyár, képekben

Sajnos ezen a nyáron a munka elrabolt a családomtól.
Először jó ötletnek tűnt, hogy mehetnek szabadon a gyerekek Anyuval, én pedig maradok dolgozni, de végül eltelt a nyár, és nagyon hiányzik a kimaradt élmény, amit csak az újabb nyár fog pótolni.
Ezért idén sokkal kevesebb bejegyzést készítek, és nem egyes eseményekről számolok be, inkább pár képet választottam arról amikor együtt voltunk, és azokról írom ide, hogy éppen mit látunk.
 A Karib tengert uraló kalózok támadást indítottak a királyi hadak ellen a nagy fogás reményében.
 Altató mese járt sikerrel Balatonfüreden, ahol a srácok már csak titkon figyelik a történések sorát.
 Balatonfüreden az a szokás, hogy csak a vidám és mosolygós emberek kapnak enni !
 Addig suvickoltuk a meggyet, amíg ki nem pirosodott.
 A lányok napszemüveg divatbemutatót tartottak a Balaton közepén.
 A Green Peace aktivistái tüntetőleg ráültek Bartha Lajos bálnavadász csónakjának orrára, hogy ne tudja folytatni bestiális tevékenységét.
 A birkózásban anyuci győzött, de mindkét sportoló kimerült.
 Bálint nem csak a saját árnyékától ijed még meg, de a felé repülő Angry Bird (RED) -től is.
 Útban a sétány felé, hogy egy fagyival ünnepeljük meg a szép napot a Füredi sétányon.
 Tihanyi partra szállás, sisak kötélen csusszanva.
Híd építés első mozzanatai a Kwai folyó felett.
 Iván Lendül !
 A csatorna tisztító nem is sejti, hogy paparazzo készíti felvételét, ahogyan a gyanútlan járókelőket ijesztgeti.
 Bálint halált megvető bátorsággal lendül a ködös szakadék ismeretlenjébe.
 Szociofotó a csövesek vidám életének hétköznapjairól.
 Nagy viharban a lányok minden villámlásnál azt képzelik, hogy fényképezik őket.
 A menetes fagyi sokkal stabilabban csavarható a foglalatába.
 A kezdő sofőr büszkén vigyorog a vízbe zuhant Ferrarijának roncsán.
 A Victoria Széklet divatbemutatóján egy frissen felfedezett topmodell kapta a legnagyobb figyelmet.
 A tájékozódási futóverseny résztvevői közösen igyekeznek megtalálni a cetcápa kifutóját Veszprémben.
 Az állatkertben ki lehet próbálni a struccogolást, minden 20kg alatti gyermek számára.
 A jurassics park fenevadai elektromos kerítés mögé zárva mutatják be az őskor elveszett titkait.
 A kecsege egy folyami hal. Ha kiveszed megszárad, és barátságos tejivó jószág lesz belőle.
 És itt látható a Homo Sapiens, egyszerűbb nevén az ember. Ez a minőségi kivitelű kis csoport egészen olyan, mintha valóban élne.
 Akárhogyan reméltük a buli csak nem kezdődött el. Ezért kár volt Madagascarra utaznunk...
 Mindig a legkisebbet piszkálják. Bálint viszont hatásos védelmet fejlesztett ki a vízi támadás és eső ellen.
 A kiképzés alatt álló újoncok megtanulják, hogy hogyan óvják szemük világát az atomvillanáskor arcukba csorgó sisakjuktól.
 Szilva és az ő rajongói.
 A Baywatch új részeinek forgatását stúdió körülmények közt kezdték meg.
 Egy ritka, épségben fennmaradt kép a szerző párosról.
Az ókori Hellas gyermekei gyümölcs áldozatot mutatnak be Dionüsszosznak, lucullusi lakomájuk alkalmából.

2015. január 11., vasárnap

Lejány kérés reloaded...

Már 2.5 éve tervezem, hogy ismét megkérem kedvesem kezét, de ezúttal nem olyan egyszerűen és egy szimpla sorozat gyártott gyűrűvel mint tanuló korunkban, hanem kicsit emlékezetesebb módon.
Így aztán hosszan gondolkodtam és terveztem, majd egészen végletekig finomítottam azt az ékszert amit neki álmodtam, és tudtam, hogy képviseli az ízlését, az ékszerészetben képviselt erősségeinket (személyes jellemzők kiváló minőség és térbeli formatervezés).


Jól rákészültem az eseményre :-) Csak a fotós cucc 80kg lett.
 A tervezés és tervezgetés folyamata hosszú volt, és becsomagoltam egy utazás köntösébe, mely kivételesen kettesben történt.
"Sima" pancsolós, fotózós pihenésnek indult, és nagyon jól éreztük magunkat. Pihentünk.
 Aztán egy hajnalban felkapaszkodtunk a magas hegyek közé, és megnéztük ahogyan a nap újra felkel.
 A dermesztő hidegből lassan melegebb lett, és megmásztuk a közeli, aktív tűzhányót együtt, ahogyan megmásszuk a hegyeinket együtt, immár 17 éve.
 A kráter éles szegélyén egyensúlyozva ballagtunk a felpöfögő gőzt és a hirtelen mélységet bámulva, majd minden alkalmatosságot aktiváltam, hogy maradjon az eseményről méltó emlék.
 Nem is értette, hogy miért rogyok térdre előtte (először az életben), és mit akarok, de pár másodperccel később a karjaimba szédült. Jó, hogy nem a rossz irányba.
 A láva virágot aztán nem a kürtőbe dobtuk, hanem hazavittük, és szépre szárítottuk a vitrinben.
 A kaland, a felhők feletti őserőtől dobogó környezet, az eddigi eléggé embert próbáló, de mindvégig boldog együttlét illeszkedett hozzánk.
 Nagyon remélem, hogy ezek az évek csak a kezdetének számítanak a közös életünknek, és ki nem apadó szerelmünk ezernyi boldog pillanatot hoz.
 Van pár eseményünk már, mely bevésődött, és gyakran felidézzük, de azt hiszem ez az egyik legfontosabb lesz.
Tehát végre meglepetést okoznom életem párjának. Ja, és Igent mondott !!!

Szigetközi nyár...

A Szigetköz életünk zarándok helye. Minden évben jövünk, akár többször is. Gyermek koromban foglyul ejtett, és nem enged. A természet, a csend, a szép tájak, növények és állatok, és a társaság.
 Idén úgy döntöttünk, hogy egy lovas tanyára megyünk, ahol elsősorban Édua kedvére téve, esély nyílt többszöri lovaglás tanulásra.
 Nagy örömünkre Bishop, Csilla és Levente is csatlakozott hozzánk, és ugyanabban az időben János papa, Sugi mama, az unokatesók közül Levente, és még sok ismerős is éppen eljött, az éves evezős tábor keretében.
 Mi egy kicsit szeparálódtunk, de ennek nem a szándékosság volt az oka, hanem az eltérő koncepció.
 A lovas tanya nagyon kellemes környezetet biztosított. A pónik, lovak, kutyák, macskák, egerek, kecskék, majmok, kacsacsőrű emlősök és struccok (na jó, nem is) már önmagában érdekes környezetet biztosított.
 A nagy "kertben" hintától a gokartig sokféle játszó eszközt találtunk, és a 4 gyerek nagyon jól elvolt.
 Édua és Marci persze több alkalommal is lóhátra kapott, és gyakoroltak.
 Nem csak a lovaglásban lelték örömüket, de segítettek is a munkákban,
 tisztogatták, simogatták, babrálták őket, és a jószágokat ez nem zavarta.
 A tikkasztó melegben jól esett a nyugalmat megélni, és figyelni az örömüket.
 Bishopékkal meg jókat beszélgettünk, nagyokat túráztunk bicajjal, átgurultunk a Popeye-be ebédlgetni, és jókat aludtunk.
 Kellemes és pihentető volt, mint egy nyaralásnak lennie kell.
 Aztán esetenként meglátogattuk a tőlünk 10 perc biciklizésre állomásozó tábort is, ahol újabb örömök várták a csapatot.
 A Csillag nevű állomás már több évben tesztelésre került általunk, de nem lett a kedvencünk. Szeretünk campingezni, vagy egy rendes apartmanban lenni, de a penészes szobák a viszonylag magas ár mellett nem hívtak vissza.
 A kiadó szobákat birtokló család udvara viszont sok kalandot tartogatott. A hosszú telken kosárlabda palánk, gumi asztal, egy ÜvegTigris (ami újdonság volt) is kialakításra került, és a telek végén a Duna egy mellék ágán azonnal hajóra lehetett kapni.
 Ezek mindenképpen a hely előnyei a tűzrakó hely és a fedett, de szabad téri közösségi tér mellett, de látogatni jobb volt, mint itt lakni.
 Innen indultunk hajó túrára egy alkalommal a teljes csapattal. A kenukat a háztól, és helyi bérlésre szakosodott cégtől oldottuk meg, és vagy 8 hajóval nekivágtunk a mellék ág felfedezésének.
 Szép időnk volt, és így a kellemes melegben hosszan figyeltük a sport közben a vízparti madarakat és színes rovarok hadát.
 Elég hosszan eveztünk, és több alkalommal a vízbe borult fák törzse és ágai által épített bonyolult akadályokon kellett átmanőverezni, vagy trükkökkel megoldani az átjutást.
 Volt a hajó magasságával megegyezően alacsony alagút, zuhogó, és sokféle akadály, de mindegyik egy kaland volt, és így a túra sem volt unalmas.
 A legkisebbek persze elaludtak a csendes ringatózásban, mi pedig jókat beszélgettünk közben.
 Azt hiszem a Szigetköz varázsa ebből táplálkozik, de elmagyarázni nem könnyű, át kell élni.
 A hosszú hajótúra napján futni is voltunk hajnalban, majd 2x-i bicajozás és a nagy evezés együttesen nagyon kimerített, így nagy alvás következett.
 A kenuzás, lovaglás és egyéb huncutságok mellett a bicajozás is rendszeres program, sőt a mobilitás eszköze.
 Bishopékkal többször bringáztunk a táborba vagy boltba, vagy étterembe, de túrázni is elmentünk.
 Például a hallépcsőhöz, amit az állatok ívásának elősegítésére építettek a helyi erők, de a zuhogó és az egyéb tereptárgyak elég érdekes minden évben.
 A táj minden évben más, de mégis szeretünk visszajönni, mert ugyanaz az izgalmas élmény ismétlődik, és mi ismétlünk is.