2014. december 20., szombat

Pedro Magyarországon turnézik Húsvétkor

Amióta megszületett az uncsitesó Angliában, még nem jöhetett hazánkba, mert nem voltak meg a szükséges dokumentumok... eddig.
 Most viszont nagy örömmel sereglett köré a kis csapat, és mindenki megtapogatta, megsimizte, vitte egy kört, és csodálkozó hatalmas szemei közé mondott pár kedvességet.
 Gábor és Léni hazajöttek egy kicsit Húsvétkor, és együtt "buliztunk" Bubu dédinél, ahol talán utoljára jött össze a család.
 A fiúkkal verseket magolva, kölniért kutatva készültünk az eseményre, amíg a lányok tojásokat festegettek, és csokikat porcionáltak.
 Márton fiam nagyon szereti a Húsvéti locsolkodást, mert irgalmatlan mennyiségű kakaós bevonómasszát és édesipari mellékterméket lehet ilyenkor büntetlenül gyűjteni, burkolni.
Így aztán nem kíméli a lányokat. Rájuk olvas, majd illatosít.
 Pedrinho körbe járt, mindenki megdörzsölgette, megfogdosta, ő pedig egy kis segítséggel locsolkodott.
 Én eléggé negatívan állok a locsolkodás és versmondás kínos rituáléjához, pedig nem is engem kölniznek büdösre.
 Az egyetlen örömteli rész a családi találkozás ténye mellett a finom sonka és torma lakoma.
 Persze az is jó élmény, hogy nézhetem a gyerekeket, ahogyan ajándékoknak örülnek, és új tapasztalatokra csodálkoznak rá. Valamiért én ezt nagyon szeretem figyelni.
 Távol lakunk egymástól, és ritkán sikerül találkozni. Bubu romló egészsége, a sok munka és Gee távoli lakhelye ritka értékes eseménnyé tette ezt a Húsvétot.
 Megörökítettük egy közös képpel, és reménykedem, hogy lesz még ilyen fotó a jövőben is.

Korizás Bishopékkal...

Talán nem is kezdünk el korizni a gyerekekkel, ha nem hívnak Bishopék (alias Gábor és Csilla) erre a mű jég pályára.
 Ugyan az összeg ami a korcsolya bérlésnél, és a eblépőnél jelentkezik és az idő, ami ezzel szemben rendelkezésre áll nem áll arányban, de a gyerekek öröme, és fáradtsága, illetve a tudásának gyarapítása megér néha ennyit.
 Édua már nem volt teljesen kezdő a kérdésben, Marci pedig már elég nagy volt, hogy magától próbálkozzon.
 Bálint viszont elég alacsony volt, hogy a tologatása közben leszakadjon a hátam egy idő után.
 Marci miután megtalálta darázs csíkos barátját, már könnyebben boldogult, de így is sűrűn vizsgálgatta a jég állapotát.
 Valójában nem állt másból az esemény, mint esések és kelések sorozatából, mégis nagyon jó hangulatúra sikeredett.
 Kár, hogy mostanában nincs tél, és nem fagynak be a vizek, hogy szabadon lehessen száguldozni a tavakon.
 Minden esetre az alkalom hagyományt teremtett, és azóta többször is voltunk már újra korcsolyázni.
 A porontyok egyre jobban belejönnek, és már cifrázzák. Koszorú, hátra felé korizás, stb.
 Ami viszont ennél is jobb, hogy kipirult, kifáradt, mosolygó arcocskával jönnek le a jégről, és minden alkalommal boldogan újságolják a legjobb pillanataikat.
 Korcsolyázás után meghívást kaptunk Bishopékhoz, hogy egy teát igyunk meg náluk. A gyerkőcök kaptak karácsonyi ajándékot tőlük, és ennek különösen örültek.
Persze az újdonságnak számító játékok tesztelése is nagy kalandnak számított.

2014. december 14., vasárnap

Vacsora Edyvel és Lalival

A tél vége felé kedves kollégánk és barátunk: Bartha Lali szülinapjára meghívtak bennünket a párjával, Edinával együtt, a Wasabi-ba, hogy együtt vacsizzunk egy jót.
 Én nem vagyok oda a kínai kajáért, de valamiért a japán egészen más kategória.
 Meg tudom találni a legtöbben az örömet, és a Wasabi annyiból is klassz, hogy futószalagon jönnek körben a hideg és meleg ételek.
 A legtöbb csak pár falat, amiből az ember azt gondolná, hogy nem kiadós, de konkrétan betegre ettük magunkat.
A fűszeres husik és a sushi mellett nagyon sok egyéb különlegességet is találtunk.
 Az édességek közt is sokféle eltérő íz intenzitású finomság található.
 Az én személyes kedvenceim mégis a levesek voltak.
 Mindegyik inkább gyümölcsös jellegű volt, és kifejezetten ízletesek.
Egy baj van csak velük, hogy túl sok helyet foglalnak.
 És amikor mindenből újra kóstolni szeretnél, akkor nagyon spórolni kell ám ! :-)
 Persze nem csak a zabálásról szólt az esemény, de nagyon jót is beszélgettünk. (ahogyan általában)
 Persze ökörködtünk is (ahogyan általában)

Megszületett az uncsiesó...

Nagy örömmel várták a gyerekek a pici baba születését !
 Mikor haza engedték Orsi húgát Évit és a friss jövevényt, Dorkát, meglátogattuk családilag.
 Érkezésünkkor a baba éppen aludt, így nagy titokban álltuk körben, s lehalkított fényképezővel jártuk körbe.
 A gyerekek aztán leültek mindenféle vendégváró finomságot majszolni.
 Beszélgettünk amíg a kis csaj fel nem ébredt.
 Akkor viszont azonnal központi témává változott.
 Mindenki meg akarta kicsit fogdosni !
 És vinni egy két kört.
 A gyerekek nagyon élvezték !
És azóta is rajonganak a kis babáért. Akárhányszor találkozunk, már mennek is babázni.

Szilveszteri Síelés

A két ünnep közt van csak lehetőségünk síelni, de ilyenkor el is menekülünk a vevők könyörgése elől, hogy menjünk be rendkívüli módon valami sürgős munka miatt. Szeretek minél többet látni a világból, de van pár hely, ahova rendre visszatérünk. Az egyik ilyen helyszín Szlovénia hegyei.
Igyekszünk tehát minden évben menni, és gyakran barátokat, családtagokat is viszünk magunkkal, hogy megmutassuk, mit szeretünk benne, vagy hogy kicsit feldobjuk az utat a gyerekek számára. Szeretik is nagyon a síelést, és a programot, amit ez jelent.
 Ebben az évben Henit és Leventét hívtuk Rékával és Zétivel, akikkel mindannyiunk nagyon jól megérti egymást. Mi is, és a gyerekek is. Kellemes társaság, viszont a síelésben még kezdőnek számítanak. Én viszont örömmel tanítok, tehát beadták a derekukat, és eljöttek velünk.
Eléggé aggódtam az időjárás miatt, mert folyamatosan meleg volt mindenhol, és hó sehol. Oda felé úton végig szakadt az eső, és 9 fokban nem sok hó marad meg. Így érkezésünkkor elillant minden remény a síelésre, és kezdtünk gondolkodni, hogy merre kirándulhatnánk, vagy milyen más élményt kereshetnénk, amikor megjött a szállás adónk, és arról számolt be, hogy a hegyen szakad a hó, és csodás a táj. Nem nagyon hittem neki...
 Másnapig. Felmentünk a lifttel, és csodás puha hótenger várt bennünket. Nem hittünk a szerencsénknek. Később még az is kiderült, hogy sehol a környéken nincs hó. Ennek ellenére sem voltak sokan. Kényelmesen tudtunk síelgetni, és zavartalanul tudtunk gyakorolni a gyerekekkel.
 Lassan haladva, egymást bevárva, lépésről lépésre tanulva jutottunk arra a pontra, ahol már örömmel síeltek a srácok mind a négyen, és így rövidesen már csak a kalandról szólt a síelés.
 Egyre nehezebb pályákon mentünk le, és mindenkinek sikerült.
 A nagy ködben bevártuk egymást, és csoportosan örültünk mindenki sikerének.
 A gyerekeknek persze nagyon könnyű dolguk van, borzasztó gyorsan ráéreznek az alapokra.
 Marci két évvel ezelőtt pár közös siklás után már egyedül csúszott, noha sem fékezni, sem kanyarodni nem tudott, de fél óra alatt magától jött rá a technikájára.
 Bálinttal is megpróbáltam, de ő még kicsinek bizonyult. Párszor lecsúsztunk, és élvezte is, de magától nem indult még neki.
 Inkább csak a hancúrozást értékelte a hóban, de nem volt meg a lendülete, hogy kipróbálja magát. Bezzeg a hó-körhintát... :-)
 Ami jobban bejött neki, az a szánkózás volt. Kapott is egy szép kis szánkót, és abban nagyon ügyesen érzett rá a lényegre.
 Egyedül irányítva, egyedül húzva a dombra, nagyot ugratva a huplis lejtőn.
 Napokon át élveztük tehát a síelést, és váltogattuk a pályákat.
 A nap koronája pedig a habos kakaó volt. Amikor fáradtságra vagy éhezésre hivatkozva elfogyott a türelem, kerestünk egy magas hegyi éttermet.
 A kis csoportunk bevonult, levetettük vaskos öltözékünket, és rendeltünk kakaót tejszín habbal mindenkinek.
 Nagy meglepetés volt, hogy az egyik ilyen kis faházban, pont a szállás adónk volt a felszolgálónk, aki az első napon a jó hóhelyzetről biztosított.
 A síelős napok után beiktattunk egy kirándulósat is, mert Stara Fuzina (ahol laktunk) a tőszomszédságában kanyon, erdő, tiszta vizű vízeséses patak, és sok más különlegesség van.
 Azt gondoltuk, hogy aznap is olyan ködös idő lesz fenn, de kiderült, hogy aznap volt egyedül csodálatos szikrázóan kék, ragyogó az ég fenn.
 Nem bántuk meg a kirándulást sem. Nagyon klassz helyeket fedeztünk fel, és mind a srácok, mind a felnőttek jó hangulatú viccelődös időt töltöttünk együtt.
 Nem volt nagyon meleg, és az időjárás sem volt hívogató, de a kristály tiszta levegő és a tapintható csend mellett a páratlan természeti impresszió mindenkire egyformán hatott.
 Szlovéniában azt is nagyon szeretjük, hogy bizonyos élelmiszerek nagyon természetesek, és különlegesen finomak.
 Ezért otthon nagyokat főztünk, és élvezettel vártuk a reggeliket. Nap közben szendvicseket majszolgattunk.
 Nem hagytuk ki a szilvesztert sem. Csináltuk kis bulit otthon, de mire eljött az éjfél, nálunk már csak az egyenletes szuszogás köszöntötte az új évet.
 Nagyon jól sikerült ez az út is, meglepően ahhoz képest, amire a kezdeti jelekből számítottunk.