2014. december 14., vasárnap

Szilveszteri Síelés

A két ünnep közt van csak lehetőségünk síelni, de ilyenkor el is menekülünk a vevők könyörgése elől, hogy menjünk be rendkívüli módon valami sürgős munka miatt. Szeretek minél többet látni a világból, de van pár hely, ahova rendre visszatérünk. Az egyik ilyen helyszín Szlovénia hegyei.
Igyekszünk tehát minden évben menni, és gyakran barátokat, családtagokat is viszünk magunkkal, hogy megmutassuk, mit szeretünk benne, vagy hogy kicsit feldobjuk az utat a gyerekek számára. Szeretik is nagyon a síelést, és a programot, amit ez jelent.
 Ebben az évben Henit és Leventét hívtuk Rékával és Zétivel, akikkel mindannyiunk nagyon jól megérti egymást. Mi is, és a gyerekek is. Kellemes társaság, viszont a síelésben még kezdőnek számítanak. Én viszont örömmel tanítok, tehát beadták a derekukat, és eljöttek velünk.
Eléggé aggódtam az időjárás miatt, mert folyamatosan meleg volt mindenhol, és hó sehol. Oda felé úton végig szakadt az eső, és 9 fokban nem sok hó marad meg. Így érkezésünkkor elillant minden remény a síelésre, és kezdtünk gondolkodni, hogy merre kirándulhatnánk, vagy milyen más élményt kereshetnénk, amikor megjött a szállás adónk, és arról számolt be, hogy a hegyen szakad a hó, és csodás a táj. Nem nagyon hittem neki...
 Másnapig. Felmentünk a lifttel, és csodás puha hótenger várt bennünket. Nem hittünk a szerencsénknek. Később még az is kiderült, hogy sehol a környéken nincs hó. Ennek ellenére sem voltak sokan. Kényelmesen tudtunk síelgetni, és zavartalanul tudtunk gyakorolni a gyerekekkel.
 Lassan haladva, egymást bevárva, lépésről lépésre tanulva jutottunk arra a pontra, ahol már örömmel síeltek a srácok mind a négyen, és így rövidesen már csak a kalandról szólt a síelés.
 Egyre nehezebb pályákon mentünk le, és mindenkinek sikerült.
 A nagy ködben bevártuk egymást, és csoportosan örültünk mindenki sikerének.
 A gyerekeknek persze nagyon könnyű dolguk van, borzasztó gyorsan ráéreznek az alapokra.
 Marci két évvel ezelőtt pár közös siklás után már egyedül csúszott, noha sem fékezni, sem kanyarodni nem tudott, de fél óra alatt magától jött rá a technikájára.
 Bálinttal is megpróbáltam, de ő még kicsinek bizonyult. Párszor lecsúsztunk, és élvezte is, de magától nem indult még neki.
 Inkább csak a hancúrozást értékelte a hóban, de nem volt meg a lendülete, hogy kipróbálja magát. Bezzeg a hó-körhintát... :-)
 Ami jobban bejött neki, az a szánkózás volt. Kapott is egy szép kis szánkót, és abban nagyon ügyesen érzett rá a lényegre.
 Egyedül irányítva, egyedül húzva a dombra, nagyot ugratva a huplis lejtőn.
 Napokon át élveztük tehát a síelést, és váltogattuk a pályákat.
 A nap koronája pedig a habos kakaó volt. Amikor fáradtságra vagy éhezésre hivatkozva elfogyott a türelem, kerestünk egy magas hegyi éttermet.
 A kis csoportunk bevonult, levetettük vaskos öltözékünket, és rendeltünk kakaót tejszín habbal mindenkinek.
 Nagy meglepetés volt, hogy az egyik ilyen kis faházban, pont a szállás adónk volt a felszolgálónk, aki az első napon a jó hóhelyzetről biztosított.
 A síelős napok után beiktattunk egy kirándulósat is, mert Stara Fuzina (ahol laktunk) a tőszomszédságában kanyon, erdő, tiszta vizű vízeséses patak, és sok más különlegesség van.
 Azt gondoltuk, hogy aznap is olyan ködös idő lesz fenn, de kiderült, hogy aznap volt egyedül csodálatos szikrázóan kék, ragyogó az ég fenn.
 Nem bántuk meg a kirándulást sem. Nagyon klassz helyeket fedeztünk fel, és mind a srácok, mind a felnőttek jó hangulatú viccelődös időt töltöttünk együtt.
 Nem volt nagyon meleg, és az időjárás sem volt hívogató, de a kristály tiszta levegő és a tapintható csend mellett a páratlan természeti impresszió mindenkire egyformán hatott.
 Szlovéniában azt is nagyon szeretjük, hogy bizonyos élelmiszerek nagyon természetesek, és különlegesen finomak.
 Ezért otthon nagyokat főztünk, és élvezettel vártuk a reggeliket. Nap közben szendvicseket majszolgattunk.
 Nem hagytuk ki a szilvesztert sem. Csináltuk kis bulit otthon, de mire eljött az éjfél, nálunk már csak az egyenletes szuszogás köszöntötte az új évet.
 Nagyon jól sikerült ez az út is, meglepően ahhoz képest, amire a kezdeti jelekből számítottunk.

Nincsenek megjegyzések: