Talán nem is kezdünk el korizni a gyerekekkel, ha nem hívnak Bishopék (alias Gábor és Csilla) erre a mű jég pályára.
Ugyan az összeg ami a korcsolya bérlésnél, és a eblépőnél jelentkezik és az idő, ami ezzel szemben rendelkezésre áll nem áll arányban, de a gyerekek öröme, és fáradtsága, illetve a tudásának gyarapítása megér néha ennyit.
Édua már nem volt teljesen kezdő a kérdésben, Marci pedig már elég nagy volt, hogy magától próbálkozzon.
Bálint viszont elég alacsony volt, hogy a tologatása közben leszakadjon a hátam egy idő után.
Marci miután megtalálta darázs csíkos barátját, már könnyebben boldogult, de így is sűrűn vizsgálgatta a jég állapotát.
Valójában nem állt másból az esemény, mint esések és kelések sorozatából, mégis nagyon jó hangulatúra sikeredett.
Kár, hogy mostanában nincs tél, és nem fagynak be a vizek, hogy szabadon lehessen száguldozni a tavakon.
Minden esetre az alkalom hagyományt teremtett, és azóta többször is voltunk már újra korcsolyázni.
A porontyok egyre jobban belejönnek, és már cifrázzák. Koszorú, hátra felé korizás, stb.
Ami viszont ennél is jobb, hogy kipirult, kifáradt, mosolygó arcocskával jönnek le a jégről, és minden alkalommal boldogan újságolják a legjobb pillanataikat.
Korcsolyázás után meghívást kaptunk Bishopékhoz, hogy egy teát igyunk meg náluk. A gyerkőcök kaptak karácsonyi ajándékot tőlük, és ennek különösen örültek.
Persze az újdonságnak számító játékok tesztelése is nagy kalandnak számított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése