2013. május 26., vasárnap

Rendezvous a Vörösmarty téren...

Nagy szerencsénk van, hogy anyukámék jóvoltából van egy rendszeres nap a héten, amikor el tudunk menni este egy randira Orsimmal.
Ilyenkor többnyire egy mozi szokott egy kis étkezéssel történni, bizonyos esetekben fotózgatás a műteremben, és vannak így vagy úgy eltérő megoldások, de mégis eléggé egyformán.
Ettől tért el a mostani este. Kivonultunk ugyanis a Vörösmarty térre, és az azt szegélyező régióba, hogy a karácsonyi vásárnak és készülődésnek hangulatát hordozó atmoszférát kicsit magunk is megízlelhessük.
Ugyan készültünk némi meleg öltözékkel, de azért ha órákon át ballag az ember alacsony tempóval, akkor csak lefagy egy-két végtagja, lábujja, orra, stb., mely szabályszerűségnek mi is áldozatául estünk.
 Ennek ellenére úgy gondoltuk -egybehangzóan- hogy megérte. Kellemes volt nagyon a hangulat, és nem annyira az RTL klubszerű műanyag, hanem inkább valami régies, tradicionálisabb szfére lengte körül az eseményt.
 Ok, nem volt ez skanzen, de a gagyi távolabb maradt, és csak elvétve sikerült találkozni vele. Hosszasan bolyongtunk, nézelődve az árusok közt.
A Gerbeaud falára mozgó filmet vetítettek, aminek olyan hatása volt, mintha építőkockákra bomlana a ház, és izgalmas játékként cserélődnének, csavarodnának a falai. Láttam már ilyent, de akkor is érdekes az egész.
Kedves dallamok csendülnek innen is, onnan is, nem erőszakosan, csak kísérve az éjszakai kalandot. Gőzölög a frissen sülő kürtős kalács, hús sültek, magyar lepény és forralt bor, menza tea és hasonló finomságok.
 Mi is próbát tettünk belőlük több felvonásban. A nagy hidegben hamar hűlő, roppanós, természetes ízű finomságokkal lettünk még jobb kedvűek.
 A kezünket ugyan ki kellett bújtatni a vaskos kesztyűkből, de a rendszeres dörzsölgetés, forró teára feszítés, fenntartotta a vérkeringésünket, ahogyan a medve tánc is a lábunkban, de ezzel is csak rövidebb ideig volt fenntartható az élmény.
Több kört is tettünk, hogy mindenkit meg tudjunk nézni. Nem csak ennivalókat, de játékokat, hangszereket, miniatűröket, népies karácsonyi díszeket is láttunk.
 A fényképezőt lankuló lelkesedéssel nyomkodtam, ahogyan fagyott virgácsaim egyre kevésbé engedelmeskedtek a noszogató gondolataimnak. Mikorra pedig már elfogytak az ingerek a lábaink irányából, a parkoló felé vettük az utunkat, hogy a példás értékű ételek után az őrzésért is kellemes summát hagyjunk az üzemeltetőnél.
 Mindezek ellenére kifejezetten jól éreztük magunkat. Nagyon jó dolognak tartottuk, hogy nem műanyagot kellett együnk, politikát és bankárokat kellett hallgatni, nézni. Örültünk a régies és ünnepélyes hangulatnak, és -bár volt vetítés- a mozi kihagyásának. Szerintem jövőre is jövünk.


Marci fiam névnapja...

Márton fiam nagyon híres ember ! Az egész falu megünnepli a névnapját. Mikorra igazi abszolutista uralkodó lesz, már meg sem fogja lepni, hogy az ország több pontján is felvonulnak a gyerekek lámpásokkal a sötétben, és isznak egy jó kis forró teát az egészségére.
Így volt ez Pátyon is. A korábbi években is nagyon jól érezték magukat a gyerekek az esti túrán a kézzel barkácsolt befőttes üveg mécseseket lengetve, szaladgálva a megnyitott pincék alagútjaiban, szürcsölve a forró teát, marcangolva a lila hagymás zsíros kenyeret.
Idén még mókásabb volt az esemény, mert -ki tudja honnan- vicces, gólyalábas garabonciások tűntek fel, akik eredeti viccekkel, mókás viselkedéssel melegítették be a fénylő kígyóként kanyargó tömeg jó kedvét. (Sajnos erről nincs fotó, mert én meg dolgoztam közben.)
Másnap a kisfiamat az alattvalók elhalmozták mindenféle ajándékkal, majd az unokatesóékkal jót X-boxoztak.
 Este újabb hordákat fújt felénk a szél. Mivel nagyon könyörögtek, és ajándékokat ígértek, hát nem álltunk ellen. Később kiderült, hogy ez az osztag meg az én szüleimnek vallja magát. Tisztára, mint egy brazil szappan opera.
 Minden esetre kellemes társaságnak bizonyultak, főleg miután felhajtottunk pár kupicával az oridzsinál hendméd marcipános csokitortából, mely mindnyájunkat jobb kedvre derített.
Kisfiam legómérgezéssel került ágyba, amit azóta sem nagyon hevert még ki. Bár legalább csönd van.

2013. május 21., kedd

Szülinap és névnap családi körben

Valahogyan úgy hozta a sors, hogy Orsinak és nekem egyszerre van a szülinapunk a névnappal, csak felcserélve. Július végén a névnapom, neki augusztus elején a szülinap, majd októberben mindkettőnknek a másik.
Ezért nagyjából együtt is szoktuk tartani a megemlékezést is. Sajnos ilyenkor már többnyire hűvös van, ezért bent bulizunk.
 János Papa ennek örömére a kedvencünket: tejszínes epres joghurt tortát készített, és gesztenyéset is, ami ugyancsak finom.

Még Gábor és Léni is hazajöttek Londonból, hogy közösen ünnepelhessünk.
 Mostanában egyre könnyebb elhívni Levit és Lucát is, az unokatesókat, és így a gyerek társaság is kiegészül, és mindig vannak újdonságok, érdekességek, amikkel egész este jól elvannak.
Persze egész nyáron nem találkoztunk, így sok a mesélni való, változások és élmények.
 Orsi éppen a profi kis gyümölcs centrifugájának örült, de mindenkit ért meglepetés bőven.
 Aztán nagy X-boxozásba fulladtunk. Egészen addig, amíg az alsó szomszéd fel nem kopogott.  Itt éppen megadjuk neki ami jár :-D

Éduáék dráma előadása

Édua a nyár során dráma táborba járt, ahol a kedvenc tanító nénijével, és iskola társaival együtt, Herkules történetét dolgozták fel.
 Nagyon viccesre vették a figurát, így nem sima előadást lehetett látni, hanem tele volt mókás poénokkal.
Édua felelősségteljes szerepet kapott...

 
 ... ő volt az egyik hulla :-D

 Az előadás jól sikerült, mindenki nagyon sokat nevetett.
 Remélem jövőre is lesz valami hasonló.
Adj egy 5-öst... de rómait ! :-D