2013. szeptember 21., szombat

Szilveszteri Mókák...

Már-már hagyományosan, minden évben nagy bulit csapunk a gyerekekkel, és a nagyiékkal. Orsi sokat készül a versenyekre, vetélkedőkre, és minden évben kicsit más ez a móka.
 A gyerekek Ábellel, az uncsitesóval együtt készítik elő a finomságokat. Gyümölcs salit gyártanak, édességeket készítenek elő a csoki szökőkúthoz, karácsonyi süteményt szeletelnek, coctailokat készítenek elő.
 A terepet is elő kell készíteni. Körbe matricázzák a körversenyek útvonalát terelő nyilakkal, és "X"-ekkel jelölve a fontos helyeket. Krétát és táblát kerítenek, hogy lehessen rajzolni, széttoljuk a bútorokat, felcsavarjuk a szőnyeget, és jöhet a Rock'n Roll.
 Édua elmondja a szabályokat, kijelöli a csapatokat és táblázatot készít az eredmények vezetésére.
 Egyensúlyozós gyorsasági, kendő alatt tapogatva felismerős, vakon rajzolós, és más hasonló versenyek sora következik.
 Zizi evés kéz nélkül, lufi borotválás, célba lövés. Mindenki másban jó !
 Móka van. Bóklászás és ügyetlenkedés, vidám borulások, kis balesetek.
 A nagyszülők ugyanúgy megküzdenek a bonyolult feladatokkal, mint az apróságok. (Itt éppen a tojás egyensúlyozás és szlalom kombinációval.)
 Mikor lecseng a verseny, jön a buli. Bálint gyorsul, két jóerős motorjával.
 Aztán jönnek a finomságok. Ha karácsonykor valakinek nem jutott volna édesség, most van bőven.
 A gyümölcsök, a házi marcipán, a nápolyi mind alkalmas az ovadt csoki hordozására, és magára kenésére. ;-)
 Aztán elkészülnek a coctail-ok. Rendelésre készülnek az étlap szerint a legkülönbözőbb változatok.
 Aztán ahogyan egyre később járunk, tánccal zárjuk az eseményt, ahol mindenki együtt ügyetlenkedik. :-)
 Nagy a rettegés az alkalomra vásárolt tűzijátéktól, így biztos távolságból, és fedezékből nézik végig az apróságok az érdekes műsort.
 Persze nem mi vagyunk az egyetlenek, minden felé izgalmas színes fények és hangok röppennek a fekete égbolt felé, de olyan hideg van, hogy menekülni kell befelé. Boldog Új Évet !

Csilla, Bishop, Levente

Szeretnénk, de mégsem jön össze gyakrabban egy - egy találkozás, és csak nő gomba módjára ez a kis Levente. Nem kérdés már, hogy tud -e járni, pedig csak tegnap született még.
 Eljöttek hozzánk csapatostul, és ünnepeltünk kicsit. A gyerekek kezdenek partnerek lenni egymásnak.
 Édua megmutatta gitár tudományát. Ugyan kissé zavarba jött Bishop attól, hogy minden fordítva volt rajta, de végül rájött, hogy bal kezes.
 Aztán mi is magunkra találtunk, és felelevenítettük a gyermekkorunk meghatározó elményeit. Na jó, azért hagytuk, hogy a gyerekek is beszálljanak. Szuper tengeralattjáró készült.

2013. szeptember 20., péntek

Karácsony reloaded...

25-én általában elvándorolunk Bubu dédihez, ahol összetalálkozhatunk az unokatesókkal, illetve a Londonba sátrazott testvéremmel, s a család másik felével.
 
Bubu már nem olyan friss mint pár éve, így ma már nem ő állítja és díszíti a fát, és nem ő főz, de még mindig az ő bunkere a közösségi szpot.
A gyerekeket ilyenkor igen nehéz visszatartani, de mikor eldördül a start pisztoly, felszáll a por, és amíg el nem oszlik, csak sejtjük, hogy mi történhet a küzdő téren. :-)
 Bálint büszkén feszített a kabrióban, és ki sem lehetett belőle parancsolni, még feszítővassal sem. Tudom, próbáltuk ;-)
A lányoknál tapasztalt siker kapcsán Levente is kapott egy gitárt, és kis közös pengetéssel múlattuk az időt az első csöndesebb periódusban.
 Már hónapok óta megvolt ez a fotocellás, lebegő ventillátor - játék, amit végre elő lehetett rántani a csomagoló papírok rejtelmeiből. Nagyon élvezték, megérte.
 A fejedelmi, illetve karácsonyi ebédet János Papa, Sugi Mama, és Orsi Anyu fakanalának köszönhettük.
 Az ebédet egy Monster High - Kocka nadrág szakította meg, aki ijedt tekintettel támadta meg a gyanútlan turistákat.
 Angliából Léni és Gi-Gáá az ott szokványos pukkanós tépős szaloncukrokkal lepte meg a népet. Vezényszóra előkerültek a játékok és koronák, és mindenki többször is próbálkozhatott.
 Lassan a felnőttek is hozzáfértek a meglepetéseikhez, utána pedig hosszan nézegettük a gyerekek örömét.
Lassan beesteledett, és a fáradtság megrohant mindenkit, de a nagy hajtás után a hirtelen felszabadultság rám is bunkóval mérte a homokember álmos porát.
 Kisfiam hazáig még csak-csak kibírta ébren, de otthon első dolga volt nyugovóra térni. Persze csakis a kisautójában.

2013. szeptember 8., vasárnap

KARIII !

Minden évben megvisel, hogy a visító hajtás után egy penge vágással máris áldott és békés hangulatba kellene legyek. Nagyon igyekszem, de a fáradtság és a türelmetlenség nem segít.

Mégis az, hogy mindenkinek a szemében a várakozás és izgatottság fojtott izgalma egy visszatartott lélegzethez hasonlóan csöndet, és nyugalmat sugároz, hatással van rám, és lassan átváltozom elcsigázott gépből lelkes ünnepváróvá. Lassan...
Reggel a szokott forgatókönyv szerint a gyerekek az "A mai nap nem olyan mint más" c. Bojtorján dalra ébredtek. Innen elmentünk egy kicsit játszani, kicsit mozizni, hogy adjunk időt az "Angyal"-nak, hogy a fenyőfa ünneplőbe öltözhessen, és minden készülődés eredménye egy egésszé álljon össze.
 Már nem is tudom, hogy mikor volt utoljára fehér a karácsony, de nagyon örültem a hónak. Szeretem a tisztaságát, és abban reménykedem, hogy sokszor, és sokat kapunk belőle. Ezen a télen sok jutott, és szerencsére az ünnepre is.
 A Sugár játszóházban találkoztunk Sugi mamával, és hosszasan játszottak a porontyok. Nem voltak sokan, ezért bármivel lehetett lökdösődés nélkül, kedvünkre próbálkozni.
 A gyerekek nagyon felszabadultak voltak, csak szaladtak egyik helyről a másikra, nem tudták, hogy minek örüljenek jobban.
 A fociban jól leizzadtunk, és így jól esett utána megpihenni.
 A moziban az Öt Legendát néztük meg, ami egyébként elég vicces, kellemes film volt, de Bálintot nem kötötte le, így ismét kihúzott a telefon a játékaiból a bajból.
 A mozi után sajnos lyukra futottunk a lebeszélt étteremmel, aki még sem tartott nyitva. Nem is lett volna ez gond, de az Angyalnak idő kellett még, így mindenképpen kellett valami hely, hogy leülhessünk egy ebédre.
 Végül egy benzin kútnál táboroztunk le, ahol le is tudtunk ülni, és még kis kalandozásra is leltünk.
Elbúcsúztunk a nagyitól. Hazaérve aztán csúcsra futott az izgalom, és pattanásig feszültek az első fékek, miközben a hátsó kerekek füstben forogva várták a zöld lámpát. Gyors énekekkel elütöttük a rajtig tartó időt, majd ráengedtük a versenyzőket a pályára.
Az ajándék hullásban persze mindenki megtalálta a neki szóló csodát.
 Édua babaháza az egész sereg kitüntető figyelmét elnyerte, és így (fél évvel később) is gyakran leülnek elé még a porontyok, hogy egy jót játszhassanak a mackó családdal.
 Orsit nem nagyon lepték meg az események, és az ajándékoktól sem döbbent le, így az egyetlen esélye, hogy le legyen ő is nyűgözve, az én készülődésem adta meg. Szerintem sikerrel jártam.
 Ilyenkor a mi kis ünneplésünk után a közös, családi karácsonyozás szokott következni. Előtte viszont még maradt egy kis idő, hogy kipróbálják a nagyszülők is az új játékokat.
 Mindenki elcsöndesedett, és felszívódott az adrenalin.
 a-hmmmmmmmmm - hmmmmmmmm...
 Aztán csak megérkeztek Gáborék is, és folytatódhatott a Karácsony.
A dal és csillagszóró, mint vihar előtti csend... Aztán a meglepetés áradat Újabb hullámban terült el a családon, de ez a lökés hullám arany szikrát szórt. Jó volt fürdőzni a fényében, és lesni az apróságok átszellemült mosolyát.
 A felnőttek sistergő kezekkel ugráltak köztük, hogy segítsenek a kibontásban, a kicsavarozásban, az elemcserében, és így tovább.
 Aztán az éhség felül kerekedett, és a gőzölgő vacsi felé fordítottuk a hajó orrát.
 Az aprólékok még tekergették volna az újdonságokat, és valójában hat lóval sem lehetett kitépni a kedvenceket a kezükből, de nem is volt cél, csak némi szervezett átlépés, a következő programpontra.
 Így aztán meghallgattuk nagyapát (alias: Gepetto), ahogyan a szent Bibliából felolvasta az ide vonatkozó passzust, és neki eresztettük magunkat a finomságoknak.
 Tele pocakkal, sok élménnyel, és sok régen vágyott újdonsággal gazdagabban tértünk nyugovóra.