2011. augusztus 9., kedd

Montenegrói nyaralás 6. nap

A mai nap is hasonlóan telt az előzőekhez. Szeressük ezt a látszólag eseménytelen, semmittevős nyaralást, hiszen pont ebből van hiányunk.

Marcikával mentünk a pékhez, vettünk az eddigihez képest még több fánkot, és kevesebb zsömlét, és gondoltam kipróbálok egy túrós süteményt is, amit viszont reggelire nem ettünk meg, és véletlen nap közben kidobtunk, és nem sikerült megkóstolni. Erősen sajnáltam vala.

a színes, bár gyalulatlan, csiszolatlan vízi mentő torony, mint mászóka

Olyan borult volt az idő, hogy hazajőve elkezdtem nézegetni a köhögős neten reménykedve, hogy betölt majd valamit, hogy milyen programot csináljunk, míg csapkodnak a villámok, de mire kiléptünk, már kék volt az ég felhő nélkül. Hogy ezt hogy csinálta szél nélkül, azt nem tudom.

Bálint feltépi a plázst

Reggel becsomagoltunk, és az autóig fáradtunk. Legkisebb gyermekem bukdácsoló járásával most már rendszeresen lenyomja ezt a távot. A Safari beachet néztük ki, amit a gyerekek csak bárányosnak hívnak a focipályán legelő jószágok miatt. Kitelepültem, amíg a család a csúszdán melegített, leterítettem, felsátraztam, kipakoltam. Délig itt voltunk, és sültünk. Megmásztunk pár tornyot, futkároztuk, Éduval keresztrejtvényt fejtettünk (és én ezt a tevékenységet tartom a lazulás csúcsának, ha ezt elérem, már tényleg nem kell kapkodnom).

a huncut buckalakó

Bálinttal a karunkban hosszasan ácsorogtunk a térdig érő vízben, és a gyerekeinket figyeltük. Jó volt. Aztán Bálint ernyedt, és rájöttünk, hogy ő már aludna. Hazamentünk, és ismét gyümölcs ebédet tartottunk. Bálintot elvitte Orsi aludni, majd én is Bálint mellé feküdtem. Olyan szép gyermek, és olyan mennyei nyugalommal alszik, hogy nagy dilemma, hogy elaludjak, vagy csak nézzem hosszan ? Aztán hamar felébredt, és ilyenkor én vagyok a hosszabbítás garanciája. Csak hozzám bújik, és már alszik is tovább. Nélkülem viszont felkelne, és nyűgös lenne. Aludtunk.

a ronda beton épületeket közé néha fura dolgok szorulnak

Ébredést követően elindultunk valami vízi játékot vadászni Marcinak, amivel a vízzel szembeni parájának leküzdését jutalmaztuk. A Velika Plaza (a hosszú homokos partszakasz) városhoz legközelebbi szakaszához gurultunk, ami valamiért tele van árusokkal, éttermekkel, büfékkel, vidámpark szerű dolgokkal, stb., annak ellenére, hogy semmi látható nem indokolja ezt. Nem láttam különösen nagy szállodákat, vagy a szokványosnál sűrűbben épületeket, de nyilván oka van. Mi eddig minden alkalommal csak elmentünk ezek mellett. A pék ahova járunk kétszer ilyen táv, a nagyobb közért 2.5x, a strand viszont ehhez képest nem távolság tőlünk. Szóval itt kiszálltunk, és elkezdtünk sétálni, hogy valamit kapjon a srác.

Kroki első útja

Büszke vagyok a gyermekeimre. Édua egyáltalán nem tette szóvá, hogy ha a Marci kap, akkor ő miért nem, illetve mindkét gyermek nagyként viselkedve bement minden árushoz, nem félve azok (nem egyszer) rusnya ábrázatától, és végig nézték a kínálatot, majd minden vedd meg ezt-vedd meg azt rohamok nélkül jegyezték, hogy mit láttak, és sétáltunk tovább. Mikor az összeset átnéztük, Marci kicsit elszomorodott, de felajánlottuk neki azt a nagy felfújható krokodilt, amit tudtuk, hogy tetszik, de egyszer drágának, másszor túl nagynak ítéltünk. Ettől nagyon vidám lett, és az a 8 EUR (2000+ Ft) nem is volt olyan sok. Főleg, hogy láttuk utána az örömét, ahogyan szerep játszik vele, és ahogyan a többiek is játszanak a „Krokinak” elnevezett zöldséggel.

verseny a strandon

Ezek után kimentünk véletlenszerűen az egyik strandra (egymás mellett sorakoznak, és a víz felől nem nagyon válnak el). Megtaláltuk a Saranda Beach-et, ahova Andiék is jártak, de rá kellett jöjjünk, hogy ez az a partszakasz, ami a mi szállásunk saját szakaszának közvetlen szomszédja, így nem volt sok különbség. Talán csak az, hogy itt a már korábban említett fekvésre alkalmas házikókból már fel volt állítva pár félkész. (Egyébként a szomszédos Europa Beachen láttunk készeket. Azokon függöny is van, igen jól néznek ki.) Egy ilyenen terítettük le a pokrócot, nem a homokban. Sajnos az ég estére ismét borulttá vált, de legalább nem szenvedtünk a melegtől. Reggel úgy szétégett a talpam a forró homoktól, hogy még itthon is sajgott. Szóval a hőmérséklet kellemes volt.

romlik az idő, kimentettük a hüllőt a vízből

Krokit életre leheltem (fújtam), és a gyerekek sokat játszottak vele. Orsi nagyon éhes volt, és a csöpögő csapadék, indulásra bírt bennünket. Aztán nem is esett az eső tovább, de legalább elindított. Azt nem is említettem, hogy a strand bejáratánál találtunk egy erősen rozsdás, de egyébként semmiben nem különböző autót, amiket az utcán látni. A furcsa az volt, hogy letekerve volt hagyva az ablaka, s a hosszan homokos part, szálló pora teljesen belepte kint is, és így bent is. Benézve elég ijesztő volt a látvány, és még a slusszkulcs is benne volt… nem túl természetes jelenség. (hopp, ezt a képet már beletettem az ötödik nap beszámolójába)

akkor egy kép a furcsa napernyőkről

No, indulást követően egy éttermet kutattunk, és találtunk egy Antique nevűt, aminek hangulatos volt a külleme így a futó pillantás alapján. Befordultunk mögé egy parkolónak tűnő szeméttelepre, és elhűlten néztünk körbe. Tényleg, mint egy roncstelep, szeméttelep, és elhagyott katonai laktanya keresztezése. Mondjuk valójában ilyen a táj az épületek mögött, mert senki nem rendezi, csak eltakarja homlokzat, és akkor nincs. Innen egy pár lépéssel valóban átléptünk a szokványos Montenegroi utcába, ami sokban ugyan nem tért el, de rendezettebb. Az étterem viszont igen.

a patak parton a gyerekek saját asztalt sajátítottak ki

Kis kőhídon léptünk be a területére, mely mellett kövekből rakott dombból bukott elő egy forrás, ami az étterem teljes területén átkanyargó patakban folytatódott. Ugyan a patak vize erősen algás, békanyálas volt, de ez nem volt igazán zavaró. Az étterem kis ösvényei több ponton is kedves kis hidak formájában íveltek át a patakon. Pár lépcső különbséggel a vendéglátó egység térbelivé volt téve, ami nekem tetsző dolog. A zárt részbe is befolyt a patak a fal alatt, és benn is volt híd. Mellette több régi(es) tárggyal volt feldobva, a kocsikeréktől, az aranymosó szerszámokig. Mindkettő logikus… gondolom… de volt ott még egy csomó más random cucc is. Végül is hangulatban illeszkedtek egymáshoz.

sül a barlang mélyén a pizza, a gyerekek meg lesik

A pizza maker srác kb. a söntésen készítette a pizzákat, és derék magasságban, így a gyerekek mindent pompásan láthattak, és főleg Édua igen hosszan szemlélték a folyamatot. mi közben rendeltünk.

Hasonló volt a menü, sopszka saláta, és grillkaja, de most valami helyi spec. dolgot kértünk, ami sült marhanyelvet is jelentett, ami olyan volt, mintha sült szalonna lenne, sós, de nagyon aromás, és így igencsak feldobta a nyárs-húst.

no, ez pont nem az, de ez sem volt rossz

Jót ettünk, a gyerekeknek kifogyhatatlan élmény volt a hely, majd visszamentünk a roncs-szemét telepre az étterem mögé, és beülve elmentünk fagyiért. Bálint követeli a fagyit, és csak ő nem ejtette el a sajátját hazáig, annak ellenére, hogy az ő járása önmagában is okot adott volna rá.

Itthon aztán fürdés, mesenézés, és altatás. Mi még kicsit cseresznyéztünk, és alvás.

2011. augusztus 3., szerda

Montenegrói nyaralás, 5. nap

Ma reggel egyedül mentem a pékhez, és a korábban már kipróbált zsömlékkel és fánkokkal örvendeztettem meg a családot. A fánk egyre nagyobb rajongói tábort gyűjt, így nekem kellett megküzdenem 4 zsömivel, nem is voltam éhes ebédkor.

A reggeli után autóba ültünk, és újabb strandot indultunk felfedezni. Mivel a hosszú homokos partszakaszokra bontva áll –vélhetőleg- különböző vállalkozók felügyelete alatt, más és más látkép, és szolgáltatás. Más néven futnak a strandok, és így érdekes végig próbálni őket. Jellemző egyfajta strand turizmus, folyamatosak a sétálók nap közben, akik a lábukat nyaldosó hullámokkal kísért homokos fövenyen túráznak, hogy összevessék a strandokat, vagy csak azért, hogy ezzel is teljen az idő, de azt hiszem, a különbség nem a víznél van, hanem feljebb. Milyen a wc, a büfék/éttermek, árusok, játszótér, a környezet rendezettségi foka, a parkoló, és így tovább.

Ez az egyik kedvenc témám. A talicska, mint multifunkcionális eszköz. Ezt a virágot a festékes vödörben minden reggel kitolta a cigány asszony a főút mellé, hogy idillibb legyen a táj, miközben a görögdinnyék mellett aludt (amit elvileg árult). Ez Montenegró ! Szakadt, de bájos. :-)

Andiék egy Saranda Beach névre keresztelt szakaszra jártak, ami igen közel lehet Ulcinj városhoz (mi már nem a város része vagyunk, inkább közigazgatási területe, alig vannak házak, csak mezős, erdős részek). Gondoltuk megnézzük ezt a szakaszt, de valami baleset féle miatt torlódó autók sora akasztott meg. Hagy mondjam el, hogy nem csodálom, itt a bátraké a szerencse. Kereszteződésben nagy gáz, és eltökéltség a recept. Vagy az is jól mutatja a már taglalt vezetői kultúrát, hogy tegnap egy autó előttem (index nélkül) meg akart a jobb járdáról fordulni a nekem ellenkező irányba, de nem sikerült bevennie a kanyart, ezért szemből is megálltak, meg én is, hagy ipszilonozzon. Mögülem kikanyarodva egy autó, előzésbe kezdett, de belefutott a keresztbe álló autóba, és a két irányban álló kocsik sorába. A forduló autót így ő most rögzítette, és ezzel a forgalmi helyzetet is. Kis tili-toli után azért mindenki tovább jutott. Szóval ilyenek.

off road rulez

Tehát dugó fogadott, és ezért megfordultam, és egy kis földúton bementem a part felé a mezők közt. El is jutottunk egy olyan strandig, amiről eddig nem hallottunk, egy bizonyos (most figyelj !!!) Miami Beach-ig. Gondoltuk megnézzük, és befordultunk a főúttal párhuzamos kis útról erre a területre, vagy ha úgy jobban tetszik: a parkolójába. Miami Beach nem véletlen híres, ez volt eddig a legjobban kiépített. A parkoló itt is árnyas, fás, de zsúfoltabb volt. A partig a sétány (50m) két oldalán sorakoztak az árusok (játék, felfújható cuccok, búvár cuccok, kalap, türcsi, naptej, stb.), ami néha érdekes, most inkább menekülésre sarkallt, viszont kinéztünk egy gyümölcs árust a sor végén, akinek sok féle, és nagyon szép finomsága volt.

Májámiban a gyümölcs árus volt az egyetlen maradandó élmény, na meg a Beach Manager, aki elkergetett a partról !

Májámi Bícs bejárata egyből dupla volt, egy Grill House felé vezető kapu, és egy strand felé vezető kapu volt egymás mellett, ami egyébként ugyanoda vitt, de itt gyakori a boltíves kapu, amire egyébként feliratot is el lehet helyezni, és ezt szeretik kihasználni. Egyébként a kapuk nem néztek ki rosszul, és a mögöttük levő 10m-es szakasz tele volt mindenféle virággal, ami barátságos fogadtatásnak tűnt. Aztán beérve a homokra épített járdák kétfelé vittek, és minden felé –máshol eddig nem, vagy ritkán látott- strand lehetőségeket láttunk: strand röplabda pályák, padok, játszótér, elszórtan mászókák és tusolók, és öltözők, és hasonlók. Voltak zászlórudak sok féle nemzet lobogójával, és épületek (pár fa ácsozatú), amik valszeg étterem félék lehettek. Ezek rendben voltak, de ahogyan közelítettünk a part felé, láttuk már, hogy itt azért számunkra már túl sokan vannak.

Marci barátkozik a hullámokkal :-)

Azért a gyerekek unszolására kimentünk a partig, és tábort vertünk. Tényleg sokan voltak, és folyamatosan érkeztek. Levontuk a következtetést, hogy minél közelebb vagyunk a városközponthoz, annál többen lesznek a népek. Próbáltunk ezzel nem törődni, és nem is volt gond, elvoltunk délig, amikor megjelent egy semmilyen nyelven nem beszélő idősödő fószer, és elkezdte felfeszegetni a partvonalra kozmált strandolókat. Gondolom a napernyők és ágyak fizetős jellegét védelmezték ezzel, hogy te ne akarjál már itt strandolni ha fizethetnél is akár. Mivel a pólóján ott volt a tatának, hogy Miami Beach Manager, tudtuk, hogy komolyan kell venni a fenyegetést, és ugyan egy kukkot sem értettem a szavaiból, már egyébként is készültünk ebédelni, és összecsomiztunk. Szegény többiek, akik hasonlóan el lettek küldve, hitetlenkedtek, és nem is biztos, hogy maguktól odébb álltak volna, de mivel látták, hogy mi csomagolunk és indulunk, ők is elindultak szomorúan utánunk.

A vár úrnője !

Orsi még megállt a gyerekekkel a játszótéren, ami állítólag rettenetes állapotban volt. Itt az EU konformitás tökéletesen érdektelen (egyébként Párizsban és Londonban is sokkal veszélyesebbek a játszóterek, mint nálunk, ahol nagyon és mindenben meg kell felelni az EU elvárásainak (hiszen ezeknél a projecteknél lehet a zsét hitelesen nyúlni)), szóval itt a törött és éles műanyag játékok konkrétan balesetveszélyesek voltak. Ezért hamar tovább is indultunk, és vettünk egy rahedli gyümölcsöt. Ez volt az ebéd.

A fiúk lezsibbadtak.

Itthon aztán ettünk málnát, szőlőt, dinnyét, cseresznyét, banánt, hogy lehetőleg minél színesebbet hányjunk… végül ez kimaradt… pedig mekkora buli lett volna. Ebéd után Bálint aludni tért, és a nagyobbak meséztek. Én is aludhattam ismét, ami nagyon jól esett. Nem gondoltam, hogy nekem a karikák el tudnak tűnni a szemem alól, én tényleg azt hittem az utóbbi tíz év alapján, hogy ez rendszerhiba, de állítólag fakulóban. Kíváncsi vagyok, hátha a szemem romlása is csak a fáradtság.

A part mellett találtuk a parkolóban ezt az autót. Benne a kulcs, nyitva az ablak, tele porral. Hogy hol a gazdája ? Lehet tippelni !

Ébredés után ismét autóba ültünk, és ezúttal nem nyugatabbi, hanem keletebbi partszakaszok felé vettük az utat. Miami Beach mellett ott van még a Copacabana, és más hasonló híresebbnek számító strandok (mások meg egy csomót fizetnek és utaznak, hogy ezeket lássák, nekünk meg lám: itt van mind). Végül megint a Safari Beachre mentünk, keleti szomszédunkhoz, ahol –nagy örömünkre- alig voltak. Ma egyébként nem volt olyan folytonos a napsütés, és így a készítetés sem, hogy vízbe vágjam magam, nem úgy Éduánál, akinek első dolga megrohanni a tengert, és kockára fagyásig úszkálni, majd száradás után ismét menni. De hát ő 1: vizibolha, 2: extrém sportoló, szóval meg sem lep.

Így neveld a sárkányodat !

Sárkányt eregettünk, kisautóztunk a homokban, mesét is olvastunk, és a gyerekek sokat játszottak a tegnap 1 EUR-ért vett Bakugánokkal (ne kérdezd mi az). Utána rájöttek a gyerekek, hogy náddal lehet rajzolni a homokba, és ezzel sok időt eltöltöttek. Közben a nap egyre alacsonyabbra ereszkedett, és elmentünk a tegnapi étteremhez, ahol ismét jót falatoztunk, bár későn érkeztünk, és már nem akartak mindent bevállalni, amit rendelni szerettünk volna. A várakozási időben a gyerekek csúszdáztak, és megtekintettük az étterem belső részét is, ahol mindenféle régiséggel volt díszítve a fal és a gerendák, így volt egy csomó dolog ami mellett meg lehetett állni, és nézni.

A hajó formájú bástyában étkeztünk a Masztiff mellett.

Evés közben oda költözött hozzánk egy bazi nagy masztif, amire Marcimnak minden baja volt, de elvitte az egyik pincér az egyébként tök nyugodt, már-már unott, nagy busa fejű ebet. Aztán visszatért a kutya, és leheveredett, de csak akkor nyugodtak meg a gyerekek egészen, amikor ismét a helyére rugdosták a pincérek.

Isten álmosan pillant ki a felhő közül.

Vacsi után még visszaballagtunk a partra, hogy pár naplementés képet készítsünk, de a szél iránya rossz szöget zárt be a fény irányával, így nem tudtam nagyon kivitelezni az elképzelésemet. Sajnos a nap rossz irányba nyugszik, és ez mindenképpen gondot jelent, mert a háttér egyáltalán nem ideális. Ezért aztán tereptárgyakat kerestünk, meg ide álltunk, oda álltunk, de nem lett jó. Feladtam, hazajöttünk.

Itthon aztán fürcsi, kis mesenézés, kis gyümölcsözés, és alvás.

2011. augusztus 1., hétfő

Montenegrói nyaralás, 4. nap

Ma reggel én voltam az első az ébredésben, és nem sokkal utánam jöttek a többiek is. kb. egyszerre keltünk, de nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy nem 7 körül, hanem fél kilenc körül keltünk. Persze az előző napi későn kelés ezt indokolhatta volna, csak Édua és az biológiámat ez nem szokta nagyon befolyásolni.

Minden esetre –ha nem is addig amíg a többiek aludtak- Éduával elmentünk pékhez. Azt hittem, hogy találunk a közelben is, de addig mentünk, amíg el nem értük az első estén választott pékséget, ami azért vagy 2km-re van. Itt aztán vettünk zsömlét, meg két fánkot. A cukros fánk ízlett, pedig nem tudhattuk milyen lesz. A zsömi olyan volt, mint otthon, tehát az is ok. Reggeli után kimentünk a tengerpartra, de nem a szokott közelit választottuk, hanem a tegnap felfedezett paradise beach-et.

a part nem tömött, tisztított, kulturált

A part jobban tetszett, mint a miénk, bár nagyon hasonló, főleg, hogy kb. 400m-re vannak egymástól (közte üres a homokos plázs). Látszik, hogy nagyban dolgoznak egy szebb jövőért, faanyag, fa festék, és egy csomó szerszám áll halomban, amivel a kedvünket szolgálják, és ami a legjobb, hogy nem látom, hogy mindezért nagy pénzt várnak. Most éppen kis ház formájú négy sarok gerendán álló tetős ácsolmányokat festenek. Ezek alapterülete egy francia ágy mérete, és gondolom a parton való heverészést fogják szolgálni. Láttam olyant is, amiben már benne volt a lefóliázott ágymatrac. Ha ezek is elkészülnek, szerintem itt nagyon kellemes lesz a pihenés, főleg, hogy úgy gondolom, hogy ez csak a kezdet.

bérelhetőek a kis házikók, amikben intim nyugalomban élvezheted a strandot

A part egyébként is egy külön világ. Nem a beton és a rozsda, hanem a fa, nád, és a kulturált tisztaság. A srácok minden reggel tisztítják a homokot a szeméttől és növényzettől, illetve simára boronálják kis traktorral a felületet. Szóval nyugatias a szint. Mégis nincs az az érzésem, hogy mindenért a pénzt várják. Valszeg csak idő kérdése. A napágyak és napernyők, melyek egészen guszták pl. nem tűnnek fizetősnek. Bár még nem próbáltuk őket… majd kiderítem.

új és szép fa ernyők, napágyak, jó fej napozókkal :-)

A partszakaszhoz épített wc tiszta és tágas, wc-s néni várja a látogatókat, de pénzt nem kér. A homokon pallókból épített járdák vezetnek a bárig, a wc felé, vagy a parkolóhoz a napágyaktól, hogy ne kelljen a forró homoktól szenvedni, és ezen tudjuk tolni a babakocsit is. Zászló jelzi a szél erejét, ami egyébként folyamatosan jelen van. A vizimentő a toronyban figyel, és esetenként lejön zászlót cserélni, ha változik az idő. A zászlók állapota, és az ő öltözéke is jólétet tükröz. Szóval az ember nem a nyomasztó valóság érzetével pihen a strandon, hanem egy jobb világ illúziójában.

tiszta Baywatch :-)

Szóval a Safari Beach nem csak kellemes erdős hűs parkolójával, campingezési lehetőségével, játszóterével és éttermével válik kellemes stranddá, hanem van egy csomó fícsör, amik a víz felől is érdekessé teszik.

Krémezés után homokozás, következett, majd Orsi bevitte a kicsiket a vízbe, és Bálint is egészen átvizesedett, amit fázott és remegett a kis teste. Orsi magához ölelte, és melengette egy türcsi alatt, amitől a kissrác bealudt már így korán. Egy ideig azzal játszottunk, hogy betemettük a meleg homokba a gyerekeket, majd engem is, de végül ezt is eluntuk, és fürdőztünk a már majdnem tökéletesen úszó Éduával.

jó meleg a homok, mint egy piha takaró

Aztán mesék sorát olvastam a gyerekeknek a legújabb Anna, Peti, Gergőből, a Marci (Peti) könyvből, amin a középső kisfiú születésétől az első időszakot tárgyalja az írónő rövid storykba szedve. Mi ezt úgy olvassuk, hogy nem Anna hanem Édua, nem Peti hanem Marci, és nem Gergő hanem Bálint neveket mondunk, hiszen ugyanaz a kor és sorrendi leosztás, így a gyerekek sokkal jobban magukénak érzik a történeteket. Így készültünk fel annak idején Bálint érkezésére is, és a mesekönyvek alapján, melyek korunk mesekönyv slágere (kb.: mint a Harry Potter könyvek), szóval a történetek alapján nem egyszer tettünk a megírt eseménysornak megfelelő túrákat is, ami pont az ismert és sokszor elolvasott kalandok és helyszínek alapján vált még sokkal érdekesebbé az életben is.

Marci úgy mesél a történetekről, mintha vele történt volna meg...

Ez a könyv Marci születését írja tehát le, és ő teljesen magát nevezi meg a történetekben, ahogyan hallgatja, noha tudja mindegyik gyermekem, hogy ez valójában nem az ő történetük. Mégis az övék, és ezért különösen szeretik. Mese olvasás közben Anyu az alvó Bálinttal ránk heveredett, így egy kis kupacban múlattuk az időt öten.

Kör alakú nádtetős teraszon, a zárt étterem körül, van hely a szaladgálásra.

Aztán mikor a kissrác felkelt, elmentünk a közeli étterembe. A nádtetős kör forma építmény közepén zárt terem is volt, de a tető alatt még vagy 8m-es sugárban tartott a kültéri rész, nem is beszélve a kiegészítő épületrészekről, mint a hajó formájú kis étkező rész, a kemence rész, meg a többi. Kaptunk enni, jó volt. Grillhúst, sült krumplit és hasonlókat ettünk, de a sopszka saláta itt nem jött be a kesernyés uborka, és a nagyon erős ízű, szokatlan sajt miatt. Ezt nem tudom milyen állatból készítették, íze alapján tevéből. Brrr… A pincér nagyon kedves volt, és még közös képet is készített rólunk.

a gyerekeknek nagy játszótér volt a terasz, majd a játszótér is mellette

Ebéd után játék következett a játszótéren. A 4 csúszdát tartalmazó mászóka több gyerek kedvence lehetett, mert nagy volt a tolongás. Bálint volt a legkisebb. A helyi lányok elég formátlanok, nincs egy akinek formás lenne a lába, de többnyire már fiatal korban nagy a fenekük, és zsíros a hasuk. Szerintem itt nincs sport. Az arcukban nincs báj, fiatalon is olyan kemények a vonások, és ettől kicsit idősebbnek tűnnek. A testük arányai tehát nem szépek, de ezzel szemben van jópár gyerek, akik már kis koruk ellenére is igazán kövérek. Nem a hasuk nagy, hanem rettenetesen vaskos a combjuk, karjuk (szokatlanul ám, nem csak úgy egy kicsit). Röfik. Otthon nincs is ilyen, vagy nagyon ritka. Na, Bálintot egy olyan kislány vette pártfogásába a csúszdán (ha kell – ha nem), aki ilyen vaskos volt, és a fogai közt volt egy fog távolság is, nehogy torlódjanak. Orsi csak le Juanita Solisozta (Született Feleségek c. sorozat, Eva Longloria elcserélt lánya) szegényt, de az a kislány azért nem olyan kövér, mint ez volt.

csak ezen a képen vagyunk együtt Montenegróban

Szóval a kislány hurcibálta Bálintot, pedig ő nem akarta volna, és kiáltozta, hogy: NO !!! - neki Édua és Marci kórusban. Végül sikerült leszerelni a lányt szülői közbelépésre, és Bálint örömmel próbálgatta a csúszdákat tovább, míg el nem fogyott a türelmünk, és vissza nem indultunk az autóhoz. Tettük ezt azért is (és nem a partra mentünk vissza), mert menet közben egyre gyakrabban bújt a nap a felhőfoszlányok mögé, illetve a szél olyan mennyiségű homokot szállított a levegőben a tizen+ kilométer hosszú strand felett, hogy nem lett volna már olyan tökéletes a kikapcsolódás.

és nem lett belőle eső...

Itthon mesenézés kezdődött, és eközben én újabb lehetőséget kaptam az alvásra, szóval itt kiesik a naplóból egy szakasz, bocsi.

A mese végén én is felkeltem, és készültünk a találkozóra Marcika ovistársáékkal, Andival, Rolanddal és a családdal (9-en jöttek kisbusszal), mert ők indultak hazafelé, és mi megkaptuk kölcsönbe a hordozható babaágyukat, mely reményeink szerint megoldást jelent majd a délutáni és esti Bálint altatás esetenkénti másfél órás szenvedésére. A megfelelő sms váltás és egyeztetés után el is indultunk Ulcinj egyik benzinkútjához, ahol megtörtént a szajré cseréje. Elbúcsúztunk, és mi tovább mentünk Ulcinj belvárosa felé, hogy ismét körülnézzünk egy kicsit azon a kis szakaszon, ahol érdemesnek tűnt.

hangulatosnak tűnik, de a környezetben nincs sok más hangulatos épület

Most egy olyan pizzeriát választottunk, aminek nagyon hangulatos, hajóköteles, vasmacskás és hasonló díszítése volt, és az emeletén ültünk le, aminek az oldala nyitott volt egy erkélyhez hasonlóan (tető persze volt), és innen nézegettük az utca jelentős forgalmát, mely turistákból/helyiekből, és az este 8-ig nem korlátozott jármű forgalomból állt, akik alig tudtak elférni a sok árus és nép közt. A helyünk tényleg nagyon hangulatos volt, a személyzet pedig melegszívű, és odafigyelő.

a hely egy hajó hangulatát nyújtja, hálók, kötelek, korsók, hordók, fa borítás

Többször megkérdeztek, hogy minden ok-e, és barátkoztak a gyerekekkel, cirógatták és játszadoztak velük (főleg Bálinttal), ami egyébként tök’jellemző bármerre megyünk. Ha csak megtorpanunk, egy árus máris babrálja a gyereket. Ez számomra pozitív, sokkal jobban tetszik, mint északon (Németo., Svájc, stb.), ahol kb. lesz@rják a gyerekedet. Minél délebbre mész, annál több a mosoly, és a gyerek felé szóló kedvesség. Szóval ettünk, és kellemes volt a környezet, amivel éles kontrasztban állt a szemben levő épület vakolatlan és üres ablaknyílású szerkezetkész állapota, de asszem ezt már tudjuk kezelni, hiszen ez Horvát ország és környezeténél általános. (Csakhát utálom, mert igénytelen és depis.)

az emeletre az utcáról lehet feljutni, nem az étteremből... és lehet lesni az árusokat

Kaja után még elmentünk fagyizni, és kaptak a gyerekek egy-egy 1EUR értékű játékot, amivel késő estig elvoltak, szóval megérte. Mi még ruhákat néztünk (nekem fürdőgatyát, Orsinak könnyű hosszúnacit), majd visszaballagtunk a kocsihoz, és hazajöttünk.

Bálint az autótól az apartmanig többedszerre saját lábán jött, ami azért érdekes, mert ez azért legalább 100m, és jó nézni, ahogyan a nagy feje húzza, és a bizonytalan botorkáló járásával egy nagy súlyú golyóval fenn, evez a cél felé. Sikerrel. Itthon aztán tisztálkodás, mese és alvás. A gyerek ágy pompásan bevált, Bálint bele, oszt csönd, nyertünk másfél órát. Hallelújaaaa !

Jó éjt, megyek én is.

Montenegrói nyaralás, 3. nap

Ma reggel is Édua kelt leghamarabb. Én meg nem sokkal utána. Minden reggel szépen ragyog a nap, és tiszta az ég. Kimentünk együtt a teraszra, és rajzolgattunk meg beszélgettünk, majd reggelizett, ahogyan szokott, korábban a többieknél, és én is vele tartottam.

Aztán lassan ébredt a családom. A készülődés után autóba ültünk, és elmentünk az első rendesebb üzletig, ami a Hollywood Avenue-n van. (Ezt az utat mi neveztük el mindenféle ehhez hasonló neveken, mert az osztott pálya közt pálmák sorakoznak, csak elég csoffadtak és különbözőek. Orsi az egyiken külön nevetett, mert nincs lombja, valaki levágta a tetejét, viszont mellette van egy alacsony pálma, ami olyan, mintha a mellette levő skalpolt magas haját mellé tették volna.) Két oldalon meg puszta vagy tákolt épületek, vagy jobbak. Ezen a sugárúton találtható az a bolt, ahol megvesszük az alapvető élelmiszereket. A parkolója egy felfestés nélküli folt, össze-vissza állnak az autók, és leparkolni is nehéz, de az utánad érkezőktől távozni az igazán nehéz, és az indulás sem könnyű, hiszen nem választja el az úttól jóformán semmi. Benn egyébként kulturált, sok minden van, a bejáratnál pedig több autóforma bevásárló kocsi is van, amiben imádnak kormányozni a srácok bevásárlás alatt.

Takarítják a homokot

Megvettük, amit kellett: ebédnek való, lekvárok, homoktalanító kefe, stb., és elgurultunk a strandig. Majdnem megfeneklettünk egy olyan puha homokfolton, hogy lendületből haladva is megállt és lefulladt az autó. Még szerencse, hogy gyakorlott vagyok havas úton, így csak kijöttem belőle, és onnantól figyeltem, hogy kavicsos is legyen a kerék alatt. Elsétáltunk a szokott helyünkre, és sátorállítás után múlattuk az időt: pancsolással, homok vár építéssel, homokangyal készítéssel (hanyatt a homokban mozgatva kezet, lábat), vizimentő torony mászással, stb. A szél most déli volt, pont belefújt a sátorba, ami miatt az szép feszes volt, de nem nyújtotta a biztonságot a fényképezős táska nyitogatásához, így kevesebb fénykép készült.

készül a homokvár

Dél körül visszamentünk autóstul a 100m-re levő szálláshoz, és ebédhez készülődtünk. Orsi kért, hogy menjek a recepcióra, mert folyik a víz a mosogató szekrény alatt. Úgyis meg akartam kérdezni a wifit.

Mondom embernek, hogy folyik, mondta, hogy küld valakit. Már előre féltem, hogy mi lesz, mert első este eltörte Édua a ház előtti járda melletti álló lámpát, és nem örültek neki, így tartottam tőle, hogy visszaesőként fognak kezelni. Édua mellett szólva hagy mondjam el, hogy valami full gagyi lámpáról van szó, szilánkosra tört a csavar alatti 0.7mm körüli alu lemez attól, hogy a filigrán hétéves lányom ránézett.

Na, ilyen lámpát törtek el valahogyan ezek a "dúvad fúriák"

Szóval jön a fickó, látja a vizet, nyitja, stb. Jön valami szaki, helyre rakta egy pillanat alatt, valami belső cső volt a falba tolódva, és nem tömített a lefolyó. Aztán megjelent valami 60 körüli paraszt, és elkezdett velünk üvöltözni, hogy miket csinálunk. Persze ezt a saját nyelvén. Erre nem számítottunk, és köpni-nyelni nem tudtunk. Orsi úgy felkúrta az agyát rajta, hogy nem elment az étvágya, és még órákig túráztatta magát az emberen. Egyébként szerintem mi vagyunk a vendég, komoly pénzt hagyunk azért, hogy itt szálljunk meg, még akkor is ha valami eltörik, max. felszámolják, de az, hogy leáll üvöltözni, az nem pálya tényleg. Persze a helyi szint némileg oroszos, és azzal ez a viselkedés összeegyeztethető… azért nem megyünk oda. Szóval ez meghatározta az alap hangulatot az ebédhez.

Az ominózus kutyatáp

A reggel vásárolt gyorsfagyasztott pulyka vagy csirke hús falatok aztán olyan rossznak bizonyult, hogy én, aki a katonaságnál megtanultam nem válogatósnak lenni a csótányos hús és a szürkés kőbuci mellett, én visszaöntöttem a kajámat. A csirke nuggetet nehéz volt elharapni, és amellett, hogy nem volt íze, habos kenyérszerű látványa és állaga volt, szerintem húst nem látott, valszeg valami turmixolt ipari szalonna és és belsőség mix lehetett panírozva. Hányadék. Ez otthon sem a gasztronómia csúcsa, de az itteni emberi fogyasztásra szerintem alkalmatlan. Elhatároztuk, hogy inkább nem vásárolunk, hanem éttermezünk ebédre, bár ezt nem tudom, hogyan tudnánk tartani…

Az ágy a féktelen játszások állandó színtere

Aztán Orsi elment, hogy letegye Bálintot aludni, akivel másfél órát szenvedett, majd végül sikerrel járt. Én is elmentem horpasztani a kissráchoz, és aludtunk 2-2 ½ órát. Szegény gyerekek olyan sokat múlatták az időt, hogy a délutáni strandolás így meghiúsult, és megbeszéltük, hogy a mi alvásunk alatt ők kimennek majd egyedül. Hiába no, finomodnak a dolgok…

Autóba ültünk, és elindultunk Bar felé, ami egy város nyugatra. Itt beszéltünk meg találkozót Andiékkal (Marcika ovistársának anyukájáékkal) 5-re. Illetve mentünk volna, de alapból rossz felé kanyarodtunk, és így kerültünk a mi strandunknál is hirdetett szomszéd strandra.

Jajj, apropó hirdetmények: Szóval vannak itt óriás plakátok, de 80-as évek stílusban nyomják őket. Olyan gagyik, mint a Budapest Tv. Minden strand táblán van egy bikinis nő, de valahogyan olyan sután lefotózva, hogy rettenetes. A fények, a tartás, stílus… ááá. Orsi csak azt mondta az egyikre, hogy olyan, mintha jönne a menzáról, és tényleg. Fotózzon két pontos (az ötből) max. De sebaj, ez nem csak a reklámokon van így, és nem csak a nőciseken. Tervezem, hogy lefényképezek párat majd, ahogyan azt az út menti virágot, melynek funkciója számomra nem egyértelmű még. Mi ebben az érdekes ? Képzelj el egy csodás, tömött lila virágzattal terhes kis fát az út szélén, mindezt egy műanyag festékes vödörben, amit egy rozsdás talicska tart. És ez egy permanens dekorációs elem. Ez az igazi montenegrói íz.

Egy jobban sikerült plakát (bár igen előnytelen szegény lánynak)

No, kicsit elkalandoztam, szóval meglátogattuk a szomszéd strandot. Ennek a neve: Safari Beach, és mindenkinek ajánlom, aki szép montenegroi parton akar olcsón nyaralni. Ennek a strandnak szinte erdős a környezete, ami alá be lehet parkolni, ami ingyenes. A lombok olyan sűrűn állnak, hogy szinte sötét van, nem csak sima árnyék. Többen itt piknikeztek a hűvösben. A strand bejárata mellett camping, játszótér, restaurácia, és hasonló nyalánkságok. A partot már tudjuk, homokos, 50-100m széles, tágas, és 13km hosszú, vagy valami olyasmi. Szóval jó hely aki ilyenre vágyik. mi gyerek korunkban hasonló helyen sátraztunk heteken át Bulgáriában, ami mára már alkalmatlan szerintem erre, mert túl van építve, és népesedve. Ez a hely pedig nem.

fűnyírás montenegrói módra

Na, hogy ezt megállapítottuk, elindultunk a mi strandunk felé, és találtunk egy foci pályát, amit nem tudom mennyire használnak sportra, de legelőnek pompás lehet. Többszáz bárány legelt az idili tájon. A focipályát szögesdrót kerítés vette körül (amin azért átfértem), majd egy második réteg kerítés is, a bejáratnál teher szállító konténerekből épületféle, ami kezdte megadni magát az oxidációnak, a kapuk felborítva, a 3 soros lelátó (egykor) kék műanyag székeinek nagyobbik hányada már hiányzik. Kicsit olyan volt ez, mikor a természet már szeretné ismét birtokba venni a tőle elorozott területet, de a birkák még képviselik a civilizáció egyes érdekeit. Minden esetre fotó témának nem volt rossz.

Bar sétánya az egyetlen szép része a városnak (ahogyan mi láttuk)

Kerestük Barba érve az óvárost, vagy valami szépet, de nem nagyon sikerült találni. Aztán láttuk, hogy van egy jelentősebb körhinta, céllövölde és hasonló pénznyelőkből összeállított csoport a parton, és annak közelében leparkoltunk, hogy valami éttermet is kinézzünk magunknak. Rövidebb kolbászolás után találtam egy olyan igazi retro hotdogost egy kis játszótér mellett.

a ragasztószalag betűk és az aszott, poros és pókhálós kukoricacső igazán hívogató

A kiakasztott dekor funkciós paprikákon és fokhagymákon ugyan állt a pókháló, de a rácsokon szépen sercegett a műbeles virsli, ami Orsinak megváltás volt, hiszen ebédelni nem volt gyomra, és mostanra igen éhezett már.

a helyi multifunkciós státusz szimbólum, a TALICSKA... mindenre jó, itt éppen grillezésre

A gyerekek jól érezték magukat, de elindultunk a kikötő felé (no nem valami romantikus, hanem nagy hadihajókkal telerakott ipari jellegű) felé, amerre a találkozót reméltük. A sétány egyre szebb lett, és a vége felé már igazán esztétikusnak volt mondható, mikor összetalálkoztunk a szembe jövő csapattal. A lefelé szálló nap lapos fényeiben szép volt a táj, sok apróság számított fotó témának.

a betonból készült háló a kedvencem

A pálmák és parti napágyak mellett nem hagyom ki a hely szellemét jól ábrázoló betonból készült ping-pong asztaloknál (melyeken beton a tömör háló is) játszó gyerekeket, vagy a talicskában tüzet gyújtó, és azon grillező helyi állampolgárt. Kár, hogy nincs több időnk és bátorságom, lenne egy kupac ilyen téma, és lehetne belőlük egy vicces vetítést csinálni.

óóó, ezekről az autókról sötétben kellett volna kép, minden részletükön ledsor világított, igazi kínai piacos csajozós verdák voltak

A két csapat tehát egyesült, a gyerekek száma 6-ra emelkedett, és elindultunk a pénznyelők felé. Itt aztán mindenki mindenen ment egy-két kört, elektromos autókkal, légvár jellegű meredek csúszdával, kamion-vonattal, körhintával, gumiasztalon, és egy kupac egyébbel is. Nagy volt az öröm, és sok jó kép készült. Mi meg reménykedtünk, hogy nem lesz gond az altatással hazafelé. Persze volt.

a kamionsor itt hosszabb mint az M0-áson :-)

Aztán elfogyott a fény, elfogyott a pénz, és későre is járt, amikor búcsút intve elindultunk. Hazafelé énekelgetett a csapatom, és elértük Ulcinjt. Borzasztó, hogy az egész nap a város minden pontján az utcán álló APARTMAN, SOBE és egyéb feliratokat lengető gyerekek még így 22ó környékén is vehemensen lengetik a kis tábláikat, meglátva bennünk a nagy fehér varázslót, aki majd jó pénzt hagy a megbízónál. Beérve a településre, az első 1km alatt 4 ilyet láttunk, majd utolért egy robogós, aki beszólt tört magyarsággal az ablakon: „Szia Magyar ! Hogy vagy ? Szállás ?” Ekkora biznisz volnánk ?

sajnos innen sem látszik, ahogyan a nap vizet ér és gőzt vet, de hiszem, hogy úgy van :-D

Hazaérve a három friss és üde gyereket ágyba dugtuk, és előkészítettem egy dinnyét meg masszázskrémet, hogy egy kicsit ketten is lehessünk, de másfél óra Bálint altatás után egy idegileg zokni Orsit találtam, aki rám parancsolt, hogy vigyázzak arra a haramiára, amíg ő fogat most, és valszeg ő már nem jön… Így most befejeztem a naplót, és megyek én is aludni.

nagyon vidáman telt az a pár óra

Mindent összevetve ez is egy nagyon kellemes nap volt, és egyedül a helyi viszonyok próbálják meg kikezdeni a tökéletes kis nyaralásunkat, de ehhez mi túl vagányak vagyunk, és pofán röhögjük… vagy legalább megpróbáljuk.

még tudtunk volna pár játékot (újra) kipróbálni, de az idő és a pénz elfogyott

To be continued...