Minden esetre –ha nem is addig amíg a többiek aludtak- Éduával elmentünk pékhez. Azt hittem, hogy találunk a közelben is, de addig mentünk, amíg el nem értük az első estén választott pékséget, ami azért vagy 2km-re van. Itt aztán vettünk zsömlét, meg két fánkot. A cukros fánk ízlett, pedig nem tudhattuk milyen lesz. A zsömi olyan volt, mint otthon, tehát az is ok. Reggeli után kimentünk a tengerpartra, de nem a szokott közelit választottuk, hanem a tegnap felfedezett paradise beach-et.
a part nem tömött, tisztított, kulturált
A part jobban tetszett, mint a miénk, bár nagyon hasonló, főleg, hogy kb. 400m-re vannak egymástól (közte üres a homokos plázs). Látszik, hogy nagyban dolgoznak egy szebb jövőért, faanyag, fa festék, és egy csomó szerszám áll halomban, amivel a kedvünket szolgálják, és ami a legjobb, hogy nem látom, hogy mindezért nagy pénzt várnak. Most éppen kis ház formájú négy sarok gerendán álló tetős ácsolmányokat festenek. Ezek alapterülete egy francia ágy mérete, és gondolom a parton való heverészést fogják szolgálni. Láttam olyant is, amiben már benne volt a lefóliázott ágymatrac. Ha ezek is elkészülnek, szerintem itt nagyon kellemes lesz a pihenés, főleg, hogy úgy gondolom, hogy ez csak a kezdet.
bérelhetőek a kis házikók, amikben intim nyugalomban élvezheted a strandot
A part egyébként is egy külön világ. Nem a beton és a rozsda, hanem a fa, nád, és a kulturált tisztaság. A srácok minden reggel tisztítják a homokot a szeméttől és növényzettől, illetve simára boronálják kis traktorral a felületet. Szóval nyugatias a szint. Mégis nincs az az érzésem, hogy mindenért a pénzt várják. Valszeg csak idő kérdése. A napágyak és napernyők, melyek egészen guszták pl. nem tűnnek fizetősnek. Bár még nem próbáltuk őket… majd kiderítem.
új és szép fa ernyők, napágyak, jó fej napozókkal :-)
A partszakaszhoz épített wc tiszta és tágas, wc-s néni várja a látogatókat, de pénzt nem kér. A homokon pallókból épített járdák vezetnek a bárig, a wc felé, vagy a parkolóhoz a napágyaktól, hogy ne kelljen a forró homoktól szenvedni, és ezen tudjuk tolni a babakocsit is. Zászló jelzi a szél erejét, ami egyébként folyamatosan jelen van. A vizimentő a toronyban figyel, és esetenként lejön zászlót cserélni, ha változik az idő. A zászlók állapota, és az ő öltözéke is jólétet tükröz. Szóval az ember nem a nyomasztó valóság érzetével pihen a strandon, hanem egy jobb világ illúziójában.
tiszta Baywatch :-)
Szóval a Safari Beach nem csak kellemes erdős hűs parkolójával, campingezési lehetőségével, játszóterével és éttermével válik kellemes stranddá, hanem van egy csomó fícsör, amik a víz felől is érdekessé teszik.
Krémezés után homokozás, következett, majd Orsi bevitte a kicsiket a vízbe, és Bálint is egészen átvizesedett, amit fázott és remegett a kis teste. Orsi magához ölelte, és melengette egy türcsi alatt, amitől a kissrác bealudt már így korán. Egy ideig azzal játszottunk, hogy betemettük a meleg homokba a gyerekeket, majd engem is, de végül ezt is eluntuk, és fürdőztünk a már majdnem tökéletesen úszó Éduával.
jó meleg a homok, mint egy piha takaró
Aztán mesék sorát olvastam a gyerekeknek a legújabb Anna, Peti, Gergőből, a Marci (Peti) könyvből, amin a középső kisfiú születésétől az első időszakot tárgyalja az írónő rövid storykba szedve. Mi ezt úgy olvassuk, hogy nem Anna hanem Édua, nem Peti hanem Marci, és nem Gergő hanem Bálint neveket mondunk, hiszen ugyanaz a kor és sorrendi leosztás, így a gyerekek sokkal jobban magukénak érzik a történeteket. Így készültünk fel annak idején Bálint érkezésére is, és a mesekönyvek alapján, melyek korunk mesekönyv slágere (kb.: mint a Harry Potter könyvek), szóval a történetek alapján nem egyszer tettünk a megírt eseménysornak megfelelő túrákat is, ami pont az ismert és sokszor elolvasott kalandok és helyszínek alapján vált még sokkal érdekesebbé az életben is.
Marci úgy mesél a történetekről, mintha vele történt volna meg...
Ez a könyv Marci születését írja tehát le, és ő teljesen magát nevezi meg a történetekben, ahogyan hallgatja, noha tudja mindegyik gyermekem, hogy ez valójában nem az ő történetük. Mégis az övék, és ezért különösen szeretik. Mese olvasás közben Anyu az alvó Bálinttal ránk heveredett, így egy kis kupacban múlattuk az időt öten.
Kör alakú nádtetős teraszon, a zárt étterem körül, van hely a szaladgálásra.
Aztán mikor a kissrác felkelt, elmentünk a közeli étterembe. A nádtetős kör forma építmény közepén zárt terem is volt, de a tető alatt még vagy 8m-es sugárban tartott a kültéri rész, nem is beszélve a kiegészítő épületrészekről, mint a hajó formájú kis étkező rész, a kemence rész, meg a többi. Kaptunk enni, jó volt. Grillhúst, sült krumplit és hasonlókat ettünk, de a sopszka saláta itt nem jött be a kesernyés uborka, és a nagyon erős ízű, szokatlan sajt miatt. Ezt nem tudom milyen állatból készítették, íze alapján tevéből. Brrr… A pincér nagyon kedves volt, és még közös képet is készített rólunk.
a gyerekeknek nagy játszótér volt a terasz, majd a játszótér is mellette
Ebéd után játék következett a játszótéren. A 4 csúszdát tartalmazó mászóka több gyerek kedvence lehetett, mert nagy volt a tolongás. Bálint volt a legkisebb. A helyi lányok elég formátlanok, nincs egy akinek formás lenne a lába, de többnyire már fiatal korban nagy a fenekük, és zsíros a hasuk. Szerintem itt nincs sport. Az arcukban nincs báj, fiatalon is olyan kemények a vonások, és ettől kicsit idősebbnek tűnnek. A testük arányai tehát nem szépek, de ezzel szemben van jópár gyerek, akik már kis koruk ellenére is igazán kövérek. Nem a hasuk nagy, hanem rettenetesen vaskos a combjuk, karjuk (szokatlanul ám, nem csak úgy egy kicsit). Röfik. Otthon nincs is ilyen, vagy nagyon ritka. Na, Bálintot egy olyan kislány vette pártfogásába a csúszdán (ha kell – ha nem), aki ilyen vaskos volt, és a fogai közt volt egy fog távolság is, nehogy torlódjanak. Orsi csak le Juanita Solisozta (Született Feleségek c. sorozat, Eva Longloria elcserélt lánya) szegényt, de az a kislány azért nem olyan kövér, mint ez volt.
csak ezen a képen vagyunk együtt Montenegróban
Szóval a kislány hurcibálta Bálintot, pedig ő nem akarta volna, és kiáltozta, hogy: NO !!! - neki Édua és Marci kórusban. Végül sikerült leszerelni a lányt szülői közbelépésre, és Bálint örömmel próbálgatta a csúszdákat tovább, míg el nem fogyott a türelmünk, és vissza nem indultunk az autóhoz. Tettük ezt azért is (és nem a partra mentünk vissza), mert menet közben egyre gyakrabban bújt a nap a felhőfoszlányok mögé, illetve a szél olyan mennyiségű homokot szállított a levegőben a tizen+ kilométer hosszú strand felett, hogy nem lett volna már olyan tökéletes a kikapcsolódás.
és nem lett belőle eső...
Itthon mesenézés kezdődött, és eközben én újabb lehetőséget kaptam az alvásra, szóval itt kiesik a naplóból egy szakasz, bocsi.
A mese végén én is felkeltem, és készültünk a találkozóra Marcika ovistársáékkal, Andival, Rolanddal és a családdal (9-en jöttek kisbusszal), mert ők indultak hazafelé, és mi megkaptuk kölcsönbe a hordozható babaágyukat, mely reményeink szerint megoldást jelent majd a délutáni és esti Bálint altatás esetenkénti másfél órás szenvedésére. A megfelelő sms váltás és egyeztetés után el is indultunk Ulcinj egyik benzinkútjához, ahol megtörtént a szajré cseréje. Elbúcsúztunk, és mi tovább mentünk Ulcinj belvárosa felé, hogy ismét körülnézzünk egy kicsit azon a kis szakaszon, ahol érdemesnek tűnt.
hangulatosnak tűnik, de a környezetben nincs sok más hangulatos épület
Most egy olyan pizzeriát választottunk, aminek nagyon hangulatos, hajóköteles, vasmacskás és hasonló díszítése volt, és az emeletén ültünk le, aminek az oldala nyitott volt egy erkélyhez hasonlóan (tető persze volt), és innen nézegettük az utca jelentős forgalmát, mely turistákból/helyiekből, és az este 8-ig nem korlátozott jármű forgalomból állt, akik alig tudtak elférni a sok árus és nép közt. A helyünk tényleg nagyon hangulatos volt, a személyzet pedig melegszívű, és odafigyelő.
a hely egy hajó hangulatát nyújtja, hálók, kötelek, korsók, hordók, fa borítás
Többször megkérdeztek, hogy minden ok-e, és barátkoztak a gyerekekkel, cirógatták és játszadoztak velük (főleg Bálinttal), ami egyébként tök’jellemző bármerre megyünk. Ha csak megtorpanunk, egy árus máris babrálja a gyereket. Ez számomra pozitív, sokkal jobban tetszik, mint északon (Németo., Svájc, stb.), ahol kb. lesz@rják a gyerekedet. Minél délebbre mész, annál több a mosoly, és a gyerek felé szóló kedvesség. Szóval ettünk, és kellemes volt a környezet, amivel éles kontrasztban állt a szemben levő épület vakolatlan és üres ablaknyílású szerkezetkész állapota, de asszem ezt már tudjuk kezelni, hiszen ez Horvát ország és környezeténél általános. (Csakhát utálom, mert igénytelen és depis.)
az emeletre az utcáról lehet feljutni, nem az étteremből... és lehet lesni az árusokat
Kaja után még elmentünk fagyizni, és kaptak a gyerekek egy-egy 1EUR értékű játékot, amivel késő estig elvoltak, szóval megérte. Mi még ruhákat néztünk (nekem fürdőgatyát, Orsinak könnyű hosszúnacit), majd visszaballagtunk a kocsihoz, és hazajöttünk.
Bálint az autótól az apartmanig többedszerre saját lábán jött, ami azért érdekes, mert ez azért legalább 100m, és jó nézni, ahogyan a nagy feje húzza, és a bizonytalan botorkáló járásával egy nagy súlyú golyóval fenn, evez a cél felé. Sikerrel. Itthon aztán tisztálkodás, mese és alvás. A gyerek ágy pompásan bevált, Bálint bele, oszt csönd, nyertünk másfél órát. Hallelújaaaa !
Jó éjt, megyek én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése