Aztán lassan ébredt a családom. A készülődés után autóba ültünk, és elmentünk az első rendesebb üzletig, ami a Hollywood Avenue-n van. (Ezt az utat mi neveztük el mindenféle ehhez hasonló neveken, mert az osztott pálya közt pálmák sorakoznak, csak elég csoffadtak és különbözőek. Orsi az egyiken külön nevetett, mert nincs lombja, valaki levágta a tetejét, viszont mellette van egy alacsony pálma, ami olyan, mintha a mellette levő skalpolt magas haját mellé tették volna.) Két oldalon meg puszta vagy tákolt épületek, vagy jobbak. Ezen a sugárúton találtható az a bolt, ahol megvesszük az alapvető élelmiszereket. A parkolója egy felfestés nélküli folt, össze-vissza állnak az autók, és leparkolni is nehéz, de az utánad érkezőktől távozni az igazán nehéz, és az indulás sem könnyű, hiszen nem választja el az úttól jóformán semmi. Benn egyébként kulturált, sok minden van, a bejáratnál pedig több autóforma bevásárló kocsi is van, amiben imádnak kormányozni a srácok bevásárlás alatt.
Takarítják a homokot
Megvettük, amit kellett: ebédnek való, lekvárok, homoktalanító kefe, stb., és elgurultunk a strandig. Majdnem megfeneklettünk egy olyan puha homokfolton, hogy lendületből haladva is megállt és lefulladt az autó. Még szerencse, hogy gyakorlott vagyok havas úton, így csak kijöttem belőle, és onnantól figyeltem, hogy kavicsos is legyen a kerék alatt. Elsétáltunk a szokott helyünkre, és sátorállítás után múlattuk az időt: pancsolással, homok vár építéssel, homokangyal készítéssel (hanyatt a homokban mozgatva kezet, lábat), vizimentő torony mászással, stb. A szél most déli volt, pont belefújt a sátorba, ami miatt az szép feszes volt, de nem nyújtotta a biztonságot a fényképezős táska nyitogatásához, így kevesebb fénykép készült.
készül a homokvár
Dél körül visszamentünk autóstul a 100m-re levő szálláshoz, és ebédhez készülődtünk. Orsi kért, hogy menjek a recepcióra, mert folyik a víz a mosogató szekrény alatt. Úgyis meg akartam kérdezni a wifit.
Mondom embernek, hogy folyik, mondta, hogy küld valakit. Már előre féltem, hogy mi lesz, mert első este eltörte Édua a ház előtti járda melletti álló lámpát, és nem örültek neki, így tartottam tőle, hogy visszaesőként fognak kezelni. Édua mellett szólva hagy mondjam el, hogy valami full gagyi lámpáról van szó, szilánkosra tört a csavar alatti 0.7mm körüli alu lemez attól, hogy a filigrán hétéves lányom ránézett.
Na, ilyen lámpát törtek el valahogyan ezek a "dúvad fúriák"
Szóval jön a fickó, látja a vizet, nyitja, stb. Jön valami szaki, helyre rakta egy pillanat alatt, valami belső cső volt a falba tolódva, és nem tömített a lefolyó. Aztán megjelent valami 60 körüli paraszt, és elkezdett velünk üvöltözni, hogy miket csinálunk. Persze ezt a saját nyelvén. Erre nem számítottunk, és köpni-nyelni nem tudtunk. Orsi úgy felkúrta az agyát rajta, hogy nem elment az étvágya, és még órákig túráztatta magát az emberen. Egyébként szerintem mi vagyunk a vendég, komoly pénzt hagyunk azért, hogy itt szálljunk meg, még akkor is ha valami eltörik, max. felszámolják, de az, hogy leáll üvöltözni, az nem pálya tényleg. Persze a helyi szint némileg oroszos, és azzal ez a viselkedés összeegyeztethető… azért nem megyünk oda. Szóval ez meghatározta az alap hangulatot az ebédhez.
A reggel vásárolt gyorsfagyasztott pulyka vagy csirke hús falatok aztán olyan rossznak bizonyult, hogy én, aki a katonaságnál megtanultam nem válogatósnak lenni a csótányos hús és a szürkés kőbuci mellett, én visszaöntöttem a kajámat. A csirke nuggetet nehéz volt elharapni, és amellett, hogy nem volt íze, habos kenyérszerű látványa és állaga volt, szerintem húst nem látott, valszeg valami turmixolt ipari szalonna és és belsőség mix lehetett panírozva. Hányadék. Ez otthon sem a gasztronómia csúcsa, de az itteni emberi fogyasztásra szerintem alkalmatlan. Elhatároztuk, hogy inkább nem vásárolunk, hanem éttermezünk ebédre, bár ezt nem tudom, hogyan tudnánk tartani…
Az ágy a féktelen játszások állandó színtere
Aztán Orsi elment, hogy letegye Bálintot aludni, akivel másfél órát szenvedett, majd végül sikerrel járt. Én is elmentem horpasztani a kissráchoz, és aludtunk 2-2 ½ órát. Szegény gyerekek olyan sokat múlatták az időt, hogy a délutáni strandolás így meghiúsult, és megbeszéltük, hogy a mi alvásunk alatt ők kimennek majd egyedül. Hiába no, finomodnak a dolgok…
Autóba ültünk, és elindultunk Bar felé, ami egy város nyugatra. Itt beszéltünk meg találkozót Andiékkal (Marcika ovistársának anyukájáékkal) 5-re. Illetve mentünk volna, de alapból rossz felé kanyarodtunk, és így kerültünk a mi strandunknál is hirdetett szomszéd strandra.
Jajj, apropó hirdetmények: Szóval vannak itt óriás plakátok, de 80-as évek stílusban nyomják őket. Olyan gagyik, mint a Budapest Tv. Minden strand táblán van egy bikinis nő, de valahogyan olyan sután lefotózva, hogy rettenetes. A fények, a tartás, stílus… ááá. Orsi csak azt mondta az egyikre, hogy olyan, mintha jönne a menzáról, és tényleg. Fotózzon két pontos (az ötből) max. De sebaj, ez nem csak a reklámokon van így, és nem csak a nőciseken. Tervezem, hogy lefényképezek párat majd, ahogyan azt az út menti virágot, melynek funkciója számomra nem egyértelmű még. Mi ebben az érdekes ? Képzelj el egy csodás, tömött lila virágzattal terhes kis fát az út szélén, mindezt egy műanyag festékes vödörben, amit egy rozsdás talicska tart. És ez egy permanens dekorációs elem. Ez az igazi montenegrói íz.
No, kicsit elkalandoztam, szóval meglátogattuk a szomszéd strandot. Ennek a neve: Safari Beach, és mindenkinek ajánlom, aki szép montenegroi parton akar olcsón nyaralni. Ennek a strandnak szinte erdős a környezete, ami alá be lehet parkolni, ami ingyenes. A lombok olyan sűrűn állnak, hogy szinte sötét van, nem csak sima árnyék. Többen itt piknikeztek a hűvösben. A strand bejárata mellett camping, játszótér, restaurácia, és hasonló nyalánkságok. A partot már tudjuk, homokos, 50-100m széles, tágas, és 13km hosszú, vagy valami olyasmi. Szóval jó hely aki ilyenre vágyik. mi gyerek korunkban hasonló helyen sátraztunk heteken át Bulgáriában, ami mára már alkalmatlan szerintem erre, mert túl van építve, és népesedve. Ez a hely pedig nem.
fűnyírás montenegrói módra
Na, hogy ezt megállapítottuk, elindultunk a mi strandunk felé, és találtunk egy foci pályát, amit nem tudom mennyire használnak sportra, de legelőnek pompás lehet. Többszáz bárány legelt az idili tájon. A focipályát szögesdrót kerítés vette körül (amin azért átfértem), majd egy második réteg kerítés is, a bejáratnál teher szállító konténerekből épületféle, ami kezdte megadni magát az oxidációnak, a kapuk felborítva, a 3 soros lelátó (egykor) kék műanyag székeinek nagyobbik hányada már hiányzik. Kicsit olyan volt ez, mikor a természet már szeretné ismét birtokba venni a tőle elorozott területet, de a birkák még képviselik a civilizáció egyes érdekeit. Minden esetre fotó témának nem volt rossz.
Bar sétánya az egyetlen szép része a városnak (ahogyan mi láttuk)
Kerestük Barba érve az óvárost, vagy valami szépet, de nem nagyon sikerült találni. Aztán láttuk, hogy van egy jelentősebb körhinta, céllövölde és hasonló pénznyelőkből összeállított csoport a parton, és annak közelében leparkoltunk, hogy valami éttermet is kinézzünk magunknak. Rövidebb kolbászolás után találtam egy olyan igazi retro hotdogost egy kis játszótér mellett.
a ragasztószalag betűk és az aszott, poros és pókhálós kukoricacső igazán hívogató
A kiakasztott dekor funkciós paprikákon és fokhagymákon ugyan állt a pókháló, de a rácsokon szépen sercegett a műbeles virsli, ami Orsinak megváltás volt, hiszen ebédelni nem volt gyomra, és mostanra igen éhezett már.
a helyi multifunkciós státusz szimbólum, a TALICSKA... mindenre jó, itt éppen grillezésre
A gyerekek jól érezték magukat, de elindultunk a kikötő felé (no nem valami romantikus, hanem nagy hadihajókkal telerakott ipari jellegű) felé, amerre a találkozót reméltük. A sétány egyre szebb lett, és a vége felé már igazán esztétikusnak volt mondható, mikor összetalálkoztunk a szembe jövő csapattal. A lefelé szálló nap lapos fényeiben szép volt a táj, sok apróság számított fotó témának.
A pálmák és parti napágyak mellett nem hagyom ki a hely szellemét jól ábrázoló betonból készült ping-pong asztaloknál (melyeken beton a tömör háló is) játszó gyerekeket, vagy a talicskában tüzet gyújtó, és azon grillező helyi állampolgárt. Kár, hogy nincs több időnk és bátorságom, lenne egy kupac ilyen téma, és lehetne belőlük egy vicces vetítést csinálni.
óóó, ezekről az autókról sötétben kellett volna kép, minden részletükön ledsor világított, igazi kínai piacos csajozós verdák voltak
A két csapat tehát egyesült, a gyerekek száma 6-ra emelkedett, és elindultunk a pénznyelők felé. Itt aztán mindenki mindenen ment egy-két kört, elektromos autókkal, légvár jellegű meredek csúszdával, kamion-vonattal, körhintával, gumiasztalon, és egy kupac egyébbel is. Nagy volt az öröm, és sok jó kép készült. Mi meg reménykedtünk, hogy nem lesz gond az altatással hazafelé. Persze volt.
a kamionsor itt hosszabb mint az M0-áson :-)
Aztán elfogyott a fény, elfogyott a pénz, és későre is járt, amikor búcsút intve elindultunk. Hazafelé énekelgetett a csapatom, és elértük Ulcinjt. Borzasztó, hogy az egész nap a város minden pontján az utcán álló APARTMAN, SOBE és egyéb feliratokat lengető gyerekek még így 22ó környékén is vehemensen lengetik a kis tábláikat, meglátva bennünk a nagy fehér varázslót, aki majd jó pénzt hagy a megbízónál. Beérve a településre, az első 1km alatt 4 ilyet láttunk, majd utolért egy robogós, aki beszólt tört magyarsággal az ablakon: „Szia Magyar ! Hogy vagy ? Szállás ?” Ekkora biznisz volnánk ?
sajnos innen sem látszik, ahogyan a nap vizet ér és gőzt vet, de hiszem, hogy úgy van :-D
Hazaérve a három friss és üde gyereket ágyba dugtuk, és előkészítettem egy dinnyét meg masszázskrémet, hogy egy kicsit ketten is lehessünk, de másfél óra Bálint altatás után egy idegileg zokni Orsit találtam, aki rám parancsolt, hogy vigyázzak arra a haramiára, amíg ő fogat most, és valszeg ő már nem jön… Így most befejeztem a naplót, és megyek én is aludni.
Mindent összevetve ez is egy nagyon kellemes nap volt, és egyedül a helyi viszonyok próbálják meg kikezdeni a tökéletes kis nyaralásunkat, de ehhez mi túl vagányak vagyunk, és pofán röhögjük… vagy legalább megpróbáljuk.
To be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése