A reggeli után autóba ültünk, és újabb strandot indultunk felfedezni. Mivel a hosszú homokos partszakaszokra bontva áll –vélhetőleg- különböző vállalkozók felügyelete alatt, más és más látkép, és szolgáltatás. Más néven futnak a strandok, és így érdekes végig próbálni őket. Jellemző egyfajta strand turizmus, folyamatosak a sétálók nap közben, akik a lábukat nyaldosó hullámokkal kísért homokos fövenyen túráznak, hogy összevessék a strandokat, vagy csak azért, hogy ezzel is teljen az idő, de azt hiszem, a különbség nem a víznél van, hanem feljebb. Milyen a wc, a büfék/éttermek, árusok, játszótér, a környezet rendezettségi foka, a parkoló, és így tovább.
Ez az egyik kedvenc témám. A talicska, mint multifunkcionális eszköz. Ezt a virágot a festékes vödörben minden reggel kitolta a cigány asszony a főút mellé, hogy idillibb legyen a táj, miközben a görögdinnyék mellett aludt (amit elvileg árult). Ez Montenegró ! Szakadt, de bájos. :-)
Andiék egy Saranda Beach névre keresztelt szakaszra jártak, ami igen közel lehet Ulcinj városhoz (mi már nem a város része vagyunk, inkább közigazgatási területe, alig vannak házak, csak mezős, erdős részek). Gondoltuk megnézzük ezt a szakaszt, de valami baleset féle miatt torlódó autók sora akasztott meg. Hagy mondjam el, hogy nem csodálom, itt a bátraké a szerencse. Kereszteződésben nagy gáz, és eltökéltség a recept. Vagy az is jól mutatja a már taglalt vezetői kultúrát, hogy tegnap egy autó előttem (index nélkül) meg akart a jobb járdáról fordulni a nekem ellenkező irányba, de nem sikerült bevennie a kanyart, ezért szemből is megálltak, meg én is, hagy ipszilonozzon. Mögülem kikanyarodva egy autó, előzésbe kezdett, de belefutott a keresztbe álló autóba, és a két irányban álló kocsik sorába. A forduló autót így ő most rögzítette, és ezzel a forgalmi helyzetet is. Kis tili-toli után azért mindenki tovább jutott. Szóval ilyenek.
off road rulez
Tehát dugó fogadott, és ezért megfordultam, és egy kis földúton bementem a part felé a mezők közt. El is jutottunk egy olyan strandig, amiről eddig nem hallottunk, egy bizonyos (most figyelj !!!) Miami Beach-ig. Gondoltuk megnézzük, és befordultunk a főúttal párhuzamos kis útról erre a területre, vagy ha úgy jobban tetszik: a parkolójába. Miami Beach nem véletlen híres, ez volt eddig a legjobban kiépített. A parkoló itt is árnyas, fás, de zsúfoltabb volt. A partig a sétány (50m) két oldalán sorakoztak az árusok (játék, felfújható cuccok, búvár cuccok, kalap, türcsi, naptej, stb.), ami néha érdekes, most inkább menekülésre sarkallt, viszont kinéztünk egy gyümölcs árust a sor végén, akinek sok féle, és nagyon szép finomsága volt.
Májámiban a gyümölcs árus volt az egyetlen maradandó élmény, na meg a Beach Manager, aki elkergetett a partról !
Májámi Bícs bejárata egyből dupla volt, egy Grill House felé vezető kapu, és egy strand felé vezető kapu volt egymás mellett, ami egyébként ugyanoda vitt, de itt gyakori a boltíves kapu, amire egyébként feliratot is el lehet helyezni, és ezt szeretik kihasználni. Egyébként a kapuk nem néztek ki rosszul, és a mögöttük levő 10m-es szakasz tele volt mindenféle virággal, ami barátságos fogadtatásnak tűnt. Aztán beérve a homokra épített járdák kétfelé vittek, és minden felé –máshol eddig nem, vagy ritkán látott- strand lehetőségeket láttunk: strand röplabda pályák, padok, játszótér, elszórtan mászókák és tusolók, és öltözők, és hasonlók. Voltak zászlórudak sok féle nemzet lobogójával, és épületek (pár fa ácsozatú), amik valszeg étterem félék lehettek. Ezek rendben voltak, de ahogyan közelítettünk a part felé, láttuk már, hogy itt azért számunkra már túl sokan vannak.
Marci barátkozik a hullámokkal :-)
Azért a gyerekek unszolására kimentünk a partig, és tábort vertünk. Tényleg sokan voltak, és folyamatosan érkeztek. Levontuk a következtetést, hogy minél közelebb vagyunk a városközponthoz, annál többen lesznek a népek. Próbáltunk ezzel nem törődni, és nem is volt gond, elvoltunk délig, amikor megjelent egy semmilyen nyelven nem beszélő idősödő fószer, és elkezdte felfeszegetni a partvonalra kozmált strandolókat. Gondolom a napernyők és ágyak fizetős jellegét védelmezték ezzel, hogy te ne akarjál már itt strandolni ha fizethetnél is akár. Mivel a pólóján ott volt a tatának, hogy Miami Beach Manager, tudtuk, hogy komolyan kell venni a fenyegetést, és ugyan egy kukkot sem értettem a szavaiból, már egyébként is készültünk ebédelni, és összecsomiztunk. Szegény többiek, akik hasonlóan el lettek küldve, hitetlenkedtek, és nem is biztos, hogy maguktól odébb álltak volna, de mivel látták, hogy mi csomagolunk és indulunk, ők is elindultak szomorúan utánunk.
A vár úrnője !
Orsi még megállt a gyerekekkel a játszótéren, ami állítólag rettenetes állapotban volt. Itt az EU konformitás tökéletesen érdektelen (egyébként Párizsban és Londonban is sokkal veszélyesebbek a játszóterek, mint nálunk, ahol nagyon és mindenben meg kell felelni az EU elvárásainak (hiszen ezeknél a projecteknél lehet a zsét hitelesen nyúlni)), szóval itt a törött és éles műanyag játékok konkrétan balesetveszélyesek voltak. Ezért hamar tovább is indultunk, és vettünk egy rahedli gyümölcsöt. Ez volt az ebéd.
A fiúk lezsibbadtak.
Itthon aztán ettünk málnát, szőlőt, dinnyét, cseresznyét, banánt, hogy lehetőleg minél színesebbet hányjunk… végül ez kimaradt… pedig mekkora buli lett volna. Ebéd után Bálint aludni tért, és a nagyobbak meséztek. Én is aludhattam ismét, ami nagyon jól esett. Nem gondoltam, hogy nekem a karikák el tudnak tűnni a szemem alól, én tényleg azt hittem az utóbbi tíz év alapján, hogy ez rendszerhiba, de állítólag fakulóban. Kíváncsi vagyok, hátha a szemem romlása is csak a fáradtság.
A part mellett találtuk a parkolóban ezt az autót. Benne a kulcs, nyitva az ablak, tele porral. Hogy hol a gazdája ? Lehet tippelni !
Ébredés után ismét autóba ültünk, és ezúttal nem nyugatabbi, hanem keletebbi partszakaszok felé vettük az utat. Miami Beach mellett ott van még a Copacabana, és más hasonló híresebbnek számító strandok (mások meg egy csomót fizetnek és utaznak, hogy ezeket lássák, nekünk meg lám: itt van mind). Végül megint a Safari Beachre mentünk, keleti szomszédunkhoz, ahol –nagy örömünkre- alig voltak. Ma egyébként nem volt olyan folytonos a napsütés, és így a készítetés sem, hogy vízbe vágjam magam, nem úgy Éduánál, akinek első dolga megrohanni a tengert, és kockára fagyásig úszkálni, majd száradás után ismét menni. De hát ő 1: vizibolha, 2: extrém sportoló, szóval meg sem lep.
Így neveld a sárkányodat !
Sárkányt eregettünk, kisautóztunk a homokban, mesét is olvastunk, és a gyerekek sokat játszottak a tegnap 1 EUR-ért vett Bakugánokkal (ne kérdezd mi az). Utána rájöttek a gyerekek, hogy náddal lehet rajzolni a homokba, és ezzel sok időt eltöltöttek. Közben a nap egyre alacsonyabbra ereszkedett, és elmentünk a tegnapi étteremhez, ahol ismét jót falatoztunk, bár későn érkeztünk, és már nem akartak mindent bevállalni, amit rendelni szerettünk volna. A várakozási időben a gyerekek csúszdáztak, és megtekintettük az étterem belső részét is, ahol mindenféle régiséggel volt díszítve a fal és a gerendák, így volt egy csomó dolog ami mellett meg lehetett állni, és nézni.
A hajó formájú bástyában étkeztünk a Masztiff mellett.
Evés közben oda költözött hozzánk egy bazi nagy masztif, amire Marcimnak minden baja volt, de elvitte az egyik pincér az egyébként tök nyugodt, már-már unott, nagy busa fejű ebet. Aztán visszatért a kutya, és leheveredett, de csak akkor nyugodtak meg a gyerekek egészen, amikor ismét a helyére rugdosták a pincérek.
Isten álmosan pillant ki a felhő közül.
Vacsi után még visszaballagtunk a partra, hogy pár naplementés képet készítsünk, de a szél iránya rossz szöget zárt be a fény irányával, így nem tudtam nagyon kivitelezni az elképzelésemet. Sajnos a nap rossz irányba nyugszik, és ez mindenképpen gondot jelent, mert a háttér egyáltalán nem ideális. Ezért aztán tereptárgyakat kerestünk, meg ide álltunk, oda álltunk, de nem lett jó. Feladtam, hazajöttünk.
Itthon aztán fürcsi, kis mesenézés, kis gyümölcsözés, és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése