Marcikával mentünk a pékhez, vettünk az eddigihez képest még több fánkot, és kevesebb zsömlét, és gondoltam kipróbálok egy túrós süteményt is, amit viszont reggelire nem ettünk meg, és véletlen nap közben kidobtunk, és nem sikerült megkóstolni. Erősen sajnáltam vala.
a színes, bár gyalulatlan, csiszolatlan vízi mentő torony, mint mászóka
Olyan borult volt az idő, hogy hazajőve elkezdtem nézegetni a köhögős neten reménykedve, hogy betölt majd valamit, hogy milyen programot csináljunk, míg csapkodnak a villámok, de mire kiléptünk, már kék volt az ég felhő nélkül. Hogy ezt hogy csinálta szél nélkül, azt nem tudom.
Bálint feltépi a plázst
Reggel becsomagoltunk, és az autóig fáradtunk. Legkisebb gyermekem bukdácsoló járásával most már rendszeresen lenyomja ezt a távot. A Safari beachet néztük ki, amit a gyerekek csak bárányosnak hívnak a focipályán legelő jószágok miatt. Kitelepültem, amíg a család a csúszdán melegített, leterítettem, felsátraztam, kipakoltam. Délig itt voltunk, és sültünk. Megmásztunk pár tornyot, futkároztuk, Éduval keresztrejtvényt fejtettünk (és én ezt a tevékenységet tartom a lazulás csúcsának, ha ezt elérem, már tényleg nem kell kapkodnom).
a huncut buckalakó
Bálinttal a karunkban hosszasan ácsorogtunk a térdig érő vízben, és a gyerekeinket figyeltük. Jó volt. Aztán Bálint ernyedt, és rájöttünk, hogy ő már aludna. Hazamentünk, és ismét gyümölcs ebédet tartottunk. Bálintot elvitte Orsi aludni, majd én is Bálint mellé feküdtem. Olyan szép gyermek, és olyan mennyei nyugalommal alszik, hogy nagy dilemma, hogy elaludjak, vagy csak nézzem hosszan ? Aztán hamar felébredt, és ilyenkor én vagyok a hosszabbítás garanciája. Csak hozzám bújik, és már alszik is tovább. Nélkülem viszont felkelne, és nyűgös lenne. Aludtunk.
a ronda beton épületeket közé néha fura dolgok szorulnak
Ébredést követően elindultunk valami vízi játékot vadászni Marcinak, amivel a vízzel szembeni parájának leküzdését jutalmaztuk. A Velika Plaza (a hosszú homokos partszakasz) városhoz legközelebbi szakaszához gurultunk, ami valamiért tele van árusokkal, éttermekkel, büfékkel, vidámpark szerű dolgokkal, stb., annak ellenére, hogy semmi látható nem indokolja ezt. Nem láttam különösen nagy szállodákat, vagy a szokványosnál sűrűbben épületeket, de nyilván oka van. Mi eddig minden alkalommal csak elmentünk ezek mellett. A pék ahova járunk kétszer ilyen táv, a nagyobb közért 2.5x, a strand viszont ehhez képest nem távolság tőlünk. Szóval itt kiszálltunk, és elkezdtünk sétálni, hogy valamit kapjon a srác.
Kroki első útja
Büszke vagyok a gyermekeimre. Édua egyáltalán nem tette szóvá, hogy ha a Marci kap, akkor ő miért nem, illetve mindkét gyermek nagyként viselkedve bement minden árushoz, nem félve azok (nem egyszer) rusnya ábrázatától, és végig nézték a kínálatot, majd minden vedd meg ezt-vedd meg azt rohamok nélkül jegyezték, hogy mit láttak, és sétáltunk tovább. Mikor az összeset átnéztük, Marci kicsit elszomorodott, de felajánlottuk neki azt a nagy felfújható krokodilt, amit tudtuk, hogy tetszik, de egyszer drágának, másszor túl nagynak ítéltünk. Ettől nagyon vidám lett, és az a 8 EUR (2000+ Ft) nem is volt olyan sok. Főleg, hogy láttuk utána az örömét, ahogyan szerep játszik vele, és ahogyan a többiek is játszanak a „Krokinak” elnevezett zöldséggel.
verseny a strandon
Ezek után kimentünk véletlenszerűen az egyik strandra (egymás mellett sorakoznak, és a víz felől nem nagyon válnak el). Megtaláltuk a Saranda Beach-et, ahova Andiék is jártak, de rá kellett jöjjünk, hogy ez az a partszakasz, ami a mi szállásunk saját szakaszának közvetlen szomszédja, így nem volt sok különbség. Talán csak az, hogy itt a már korábban említett fekvésre alkalmas házikókból már fel volt állítva pár félkész. (Egyébként a szomszédos Europa Beachen láttunk készeket. Azokon függöny is van, igen jól néznek ki.) Egy ilyenen terítettük le a pokrócot, nem a homokban. Sajnos az ég estére ismét borulttá vált, de legalább nem szenvedtünk a melegtől. Reggel úgy szétégett a talpam a forró homoktól, hogy még itthon is sajgott. Szóval a hőmérséklet kellemes volt.
romlik az idő, kimentettük a hüllőt a vízből
Krokit életre leheltem (fújtam), és a gyerekek sokat játszottak vele. Orsi nagyon éhes volt, és a csöpögő csapadék, indulásra bírt bennünket. Aztán nem is esett az eső tovább, de legalább elindított. Azt nem is említettem, hogy a strand bejáratánál találtunk egy erősen rozsdás, de egyébként semmiben nem különböző autót, amiket az utcán látni. A furcsa az volt, hogy letekerve volt hagyva az ablaka, s a hosszan homokos part, szálló pora teljesen belepte kint is, és így bent is. Benézve elég ijesztő volt a látvány, és még a slusszkulcs is benne volt… nem túl természetes jelenség. (hopp, ezt a képet már beletettem az ötödik nap beszámolójába)
akkor egy kép a furcsa napernyőkről
No, indulást követően egy éttermet kutattunk, és találtunk egy Antique nevűt, aminek hangulatos volt a külleme így a futó pillantás alapján. Befordultunk mögé egy parkolónak tűnő szeméttelepre, és elhűlten néztünk körbe. Tényleg, mint egy roncstelep, szeméttelep, és elhagyott katonai laktanya keresztezése. Mondjuk valójában ilyen a táj az épületek mögött, mert senki nem rendezi, csak eltakarja homlokzat, és akkor nincs. Innen egy pár lépéssel valóban átléptünk a szokványos Montenegroi utcába, ami sokban ugyan nem tért el, de rendezettebb. Az étterem viszont igen.
a patak parton a gyerekek saját asztalt sajátítottak ki
Kis kőhídon léptünk be a területére, mely mellett kövekből rakott dombból bukott elő egy forrás, ami az étterem teljes területén átkanyargó patakban folytatódott. Ugyan a patak vize erősen algás, békanyálas volt, de ez nem volt igazán zavaró. Az étterem kis ösvényei több ponton is kedves kis hidak formájában íveltek át a patakon. Pár lépcső különbséggel a vendéglátó egység térbelivé volt téve, ami nekem tetsző dolog. A zárt részbe is befolyt a patak a fal alatt, és benn is volt híd. Mellette több régi(es) tárggyal volt feldobva, a kocsikeréktől, az aranymosó szerszámokig. Mindkettő logikus… gondolom… de volt ott még egy csomó más random cucc is. Végül is hangulatban illeszkedtek egymáshoz.
sül a barlang mélyén a pizza, a gyerekek meg lesik
A pizza maker srác kb. a söntésen készítette a pizzákat, és derék magasságban, így a gyerekek mindent pompásan láthattak, és főleg Édua igen hosszan szemlélték a folyamatot. mi közben rendeltünk.
Hasonló volt a menü, sopszka saláta, és grillkaja, de most valami helyi spec. dolgot kértünk, ami sült marhanyelvet is jelentett, ami olyan volt, mintha sült szalonna lenne, sós, de nagyon aromás, és így igencsak feldobta a nyárs-húst.
no, ez pont nem az, de ez sem volt rossz
Jót ettünk, a gyerekeknek kifogyhatatlan élmény volt a hely, majd visszamentünk a roncs-szemét telepre az étterem mögé, és beülve elmentünk fagyiért. Bálint követeli a fagyit, és csak ő nem ejtette el a sajátját hazáig, annak ellenére, hogy az ő járása önmagában is okot adott volna rá.
Itthon aztán fürdés, mesenézés, és altatás. Mi még kicsit cseresznyéztünk, és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése