Marci fiam névnapja...

Márton fiam nagyon híres ember ! Az egész falu megünnepli a névnapját. Mikorra igazi abszolutista uralkodó lesz, már meg sem fogja lepni, hogy az ország több pontján is felvonulnak a gyerekek lámpásokkal a sötétben, és isznak egy jó kis forró teát az egészségére.

Így volt ez Pátyon is. A korábbi években is nagyon jól érezték magukat a gyerekek az esti túrán a kézzel barkácsolt befőttes üveg mécseseket lengetve, szaladgálva a megnyitott pincék alagútjaiban, szürcsölve a forró teát, marcangolva a lila hagymás zsíros kenyeret.

Idén még mókásabb volt az esemény, mert -ki tudja honnan- vicces, gólyalábas garabonciások tűntek fel, akik eredeti viccekkel, mókás viselkedéssel melegítették be a fénylő kígyóként kanyargó tömeg jó kedvét. (Sajnos erről nincs fotó, mert én meg dolgoztam közben.)

Másnap a kisfiamat az alattvalók elhalmozták mindenféle ajándékkal, majd az unokatesóékkal jót X-boxoztak.

 Este újabb hordákat fújt felénk a szél. Mivel nagyon könyörögtek, és ajándékokat ígértek, hát nem álltunk ellen. Később kiderült, hogy ez az osztag meg az én szüleimnek vallja magát. Tisztára, mint egy brazil szappan opera.

 Minden esetre kellemes társaságnak bizonyultak, főleg miután felhajtottunk pár kupicával az oridzsinál hendméd marcipános csokitortából, mely mindnyájunkat jobb kedvre derített.

Kisfiam legómérgezéssel került ágyba, amit azóta sem nagyon hevert még ki. Bár legalább csönd van.