Amióta megszületett az uncsitesó Angliában, még nem jöhetett hazánkba, mert nem voltak meg a szükséges dokumentumok... eddig.
Most viszont nagy örömmel sereglett köré a kis csapat, és mindenki megtapogatta, megsimizte, vitte egy kört, és csodálkozó hatalmas szemei közé mondott pár kedvességet.
Gábor és Léni hazajöttek egy kicsit Húsvétkor, és együtt "buliztunk" Bubu dédinél, ahol talán utoljára jött össze a család.
A fiúkkal verseket magolva, kölniért kutatva készültünk az eseményre, amíg a lányok tojásokat festegettek, és csokikat porcionáltak.
Márton fiam nagyon szereti a Húsvéti locsolkodást, mert irgalmatlan mennyiségű kakaós bevonómasszát és édesipari mellékterméket lehet ilyenkor büntetlenül gyűjteni, burkolni.
Így aztán nem kíméli a lányokat. Rájuk olvas, majd illatosít.
Pedrinho körbe járt, mindenki megdörzsölgette, megfogdosta, ő pedig egy kis segítséggel locsolkodott.
Én eléggé negatívan állok a locsolkodás és versmondás kínos rituáléjához, pedig nem is engem kölniznek büdösre.
Az egyetlen örömteli rész a családi találkozás ténye mellett a finom sonka és torma lakoma.
Persze az is jó élmény, hogy nézhetem a gyerekeket, ahogyan ajándékoknak örülnek, és új tapasztalatokra csodálkoznak rá. Valamiért én ezt nagyon szeretem figyelni.
Távol lakunk egymástól, és ritkán sikerül találkozni. Bubu romló egészsége, a sok munka és Gee távoli lakhelye ritka értékes eseménnyé tette ezt a Húsvétot.
Megörökítettük egy közös képpel, és reménykedem, hogy lesz még ilyen fotó a jövőben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése