A Szigetköz életünk zarándok helye. Minden évben jövünk, akár többször is. Gyermek koromban foglyul ejtett, és nem enged. A természet, a csend, a szép tájak, növények és állatok, és a társaság.
Idén úgy döntöttünk, hogy egy lovas tanyára megyünk, ahol elsősorban Édua kedvére téve, esély nyílt többszöri lovaglás tanulásra.
Nagy örömünkre Bishop, Csilla és Levente is csatlakozott hozzánk, és ugyanabban az időben János papa, Sugi mama, az unokatesók közül Levente, és még sok ismerős is éppen eljött, az éves evezős tábor keretében.
Mi egy kicsit szeparálódtunk, de ennek nem a szándékosság volt az oka, hanem az eltérő koncepció.
A lovas tanya nagyon kellemes környezetet biztosított. A pónik, lovak, kutyák, macskák, egerek, kecskék, majmok, kacsacsőrű emlősök és struccok (na jó, nem is) már önmagában érdekes környezetet biztosított.
A nagy "kertben" hintától a gokartig sokféle játszó eszközt találtunk, és a 4 gyerek nagyon jól elvolt.
Édua és Marci persze több alkalommal is lóhátra kapott, és gyakoroltak.
Nem csak a lovaglásban lelték örömüket, de segítettek is a munkákban,
tisztogatták, simogatták, babrálták őket, és a jószágokat ez nem zavarta.
A tikkasztó melegben jól esett a nyugalmat megélni, és figyelni az örömüket.
Bishopékkal meg jókat beszélgettünk, nagyokat túráztunk bicajjal, átgurultunk a Popeye-be ebédlgetni, és jókat aludtunk.
Kellemes és pihentető volt, mint egy nyaralásnak lennie kell.
Aztán esetenként meglátogattuk a tőlünk 10 perc biciklizésre állomásozó tábort is, ahol újabb örömök várták a csapatot.
A Csillag nevű állomás már több évben tesztelésre került általunk, de nem lett a kedvencünk. Szeretünk campingezni, vagy egy rendes apartmanban lenni, de a penészes szobák a viszonylag magas ár mellett nem hívtak vissza.
A kiadó szobákat birtokló család udvara viszont sok kalandot tartogatott. A hosszú telken kosárlabda palánk, gumi asztal, egy ÜvegTigris (ami újdonság volt) is kialakításra került, és a telek végén a Duna egy mellék ágán azonnal hajóra lehetett kapni.
Ezek mindenképpen a hely előnyei a tűzrakó hely és a fedett, de szabad téri közösségi tér mellett, de látogatni jobb volt, mint itt lakni.
Innen indultunk hajó túrára egy alkalommal a teljes csapattal. A kenukat a háztól, és helyi bérlésre szakosodott cégtől oldottuk meg, és vagy 8 hajóval nekivágtunk a mellék ág felfedezésének.
Szép időnk volt, és így a kellemes melegben hosszan figyeltük a sport közben a vízparti madarakat és színes rovarok hadát.
Elég hosszan eveztünk, és több alkalommal a vízbe borult fák törzse és ágai által épített bonyolult akadályokon kellett átmanőverezni, vagy trükkökkel megoldani az átjutást.
Volt a hajó magasságával megegyezően alacsony alagút, zuhogó, és sokféle akadály, de mindegyik egy kaland volt, és így a túra sem volt unalmas.
A legkisebbek persze elaludtak a csendes ringatózásban, mi pedig jókat beszélgettünk közben.
Azt hiszem a Szigetköz varázsa ebből táplálkozik, de elmagyarázni nem könnyű, át kell élni.
A kenuzás, lovaglás és egyéb huncutságok mellett a bicajozás is rendszeres program, sőt a mobilitás eszköze.
Bishopékkal többször bringáztunk a táborba vagy boltba, vagy étterembe, de túrázni is elmentünk.
Például a hallépcsőhöz, amit az állatok ívásának elősegítésére építettek a helyi erők, de a zuhogó és az egyéb tereptárgyak elég érdekes minden évben.
A táj minden évben más, de mégis szeretünk visszajönni, mert ugyanaz az izgalmas élmény ismétlődik, és mi ismétlünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése