2015. január 11., vasárnap

Lejány kérés reloaded...

Már 2.5 éve tervezem, hogy ismét megkérem kedvesem kezét, de ezúttal nem olyan egyszerűen és egy szimpla sorozat gyártott gyűrűvel mint tanuló korunkban, hanem kicsit emlékezetesebb módon.
Így aztán hosszan gondolkodtam és terveztem, majd egészen végletekig finomítottam azt az ékszert amit neki álmodtam, és tudtam, hogy képviseli az ízlését, az ékszerészetben képviselt erősségeinket (személyes jellemzők kiváló minőség és térbeli formatervezés).


Jól rákészültem az eseményre :-) Csak a fotós cucc 80kg lett.
 A tervezés és tervezgetés folyamata hosszú volt, és becsomagoltam egy utazás köntösébe, mely kivételesen kettesben történt.
"Sima" pancsolós, fotózós pihenésnek indult, és nagyon jól éreztük magunkat. Pihentünk.
 Aztán egy hajnalban felkapaszkodtunk a magas hegyek közé, és megnéztük ahogyan a nap újra felkel.
 A dermesztő hidegből lassan melegebb lett, és megmásztuk a közeli, aktív tűzhányót együtt, ahogyan megmásszuk a hegyeinket együtt, immár 17 éve.
 A kráter éles szegélyén egyensúlyozva ballagtunk a felpöfögő gőzt és a hirtelen mélységet bámulva, majd minden alkalmatosságot aktiváltam, hogy maradjon az eseményről méltó emlék.
 Nem is értette, hogy miért rogyok térdre előtte (először az életben), és mit akarok, de pár másodperccel később a karjaimba szédült. Jó, hogy nem a rossz irányba.
 A láva virágot aztán nem a kürtőbe dobtuk, hanem hazavittük, és szépre szárítottuk a vitrinben.
 A kaland, a felhők feletti őserőtől dobogó környezet, az eddigi eléggé embert próbáló, de mindvégig boldog együttlét illeszkedett hozzánk.
 Nagyon remélem, hogy ezek az évek csak a kezdetének számítanak a közös életünknek, és ki nem apadó szerelmünk ezernyi boldog pillanatot hoz.
 Van pár eseményünk már, mely bevésődött, és gyakran felidézzük, de azt hiszem ez az egyik legfontosabb lesz.
Tehát végre meglepetést okoznom életem párjának. Ja, és Igent mondott !!!

Nincsenek megjegyzések: