Nagy köszönet mindezért Istennek, aki szinte ajándékul adta ezt a csodás otthont nekünk, nagy köszönet érte Apósomnak, és a családnak, akik messze erő felett támogattak anyagiakban és energia ráfordításban a legapróbb dolgokban is, mintha sajátjuk lenne, és végül, erősen kiemelve, Orsinak, aki az egészet a legelejétől végig gondolta és felkutatta, majd úgy elméletben, mint gyakorlatban megvalósította az otthonunk felépítését, amíg a gyermekeim játszottak és én meg csak dolgozni járkáltam. Minden nap meglepve érkeztem haza, hogy valami már megint oda nőtt, ahol tegnap még nem volt, s ma pedig itt ülök az új hálószobában, és írom, hogy milyen jó nekünk. :-)
Természetesen a beköltözés nem egy pillanat műve, bár mi megpróbáltuk. :-)
Mivel Bálint bármelyik pillanatban elrugaszkodhat a bölcsőből, anyu már igen rég sürget mindenkit, hogy elkészítsük a fészket tojásköltésnek megfelelő állapotra. Dolgozgattunk is heteken át hosszabb-rövidebb időket, és alakulgatott az eredmény, de aki csinált már hasonlót tudja, hogy ez szinte szélmalom harc.
Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy sikerült olyan közel érni a célszalaghoz, ahol már egy fejes ugrás megkockáztatásával átszakíthatjuk a szalagot.
Ezért ezen a hétvégén összekombináltuk a házépítés munkáit, az IKEA termékek összenyálazásával és a dekorációs elemek izléses kombinálgatásával, hogy minden egyszerre álljon össze egy fotóvá. Az eredmény kielégítő, noha nem teljes még.
Nagy segítségünkre voltak Fülesék Évivel közös barátaikkal, akik a nehezeket átcipelték és sok bútort összeraktak. Köszönet érte nekik.
Másnap az összes már meglevő bútort összepakoltuk, és egészen eljutottunk a karnisokig, míg a gyermekek már az új szobáikban nyargalásztak és játszottak újra megtalált játékaikkal, feküdtek bele új ágyaikba,
mi pedig atlétáinkból rendezgetett oszlopainkat rendezgettük új regula szerint.
Nem volt rövid hétvége, de végre ITTHON vagyunk. Nyílván még hónapokig fogunk maszatolni, tologatni, rendezgetni a rongyokat, fényeket, cuccokat, de megérkeztünk, és lassan megszokjuk a "hatalmas" tereket, és a saját falakat.
Jöhet Bálint.
Természetesen a beköltözés nem egy pillanat műve, bár mi megpróbáltuk. :-)
Mivel Bálint bármelyik pillanatban elrugaszkodhat a bölcsőből, anyu már igen rég sürget mindenkit, hogy elkészítsük a fészket tojásköltésnek megfelelő állapotra. Dolgozgattunk is heteken át hosszabb-rövidebb időket, és alakulgatott az eredmény, de aki csinált már hasonlót tudja, hogy ez szinte szélmalom harc.
Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy sikerült olyan közel érni a célszalaghoz, ahol már egy fejes ugrás megkockáztatásával átszakíthatjuk a szalagot.
Ezért ezen a hétvégén összekombináltuk a házépítés munkáit, az IKEA termékek összenyálazásával és a dekorációs elemek izléses kombinálgatásával, hogy minden egyszerre álljon össze egy fotóvá. Az eredmény kielégítő, noha nem teljes még.Nagy segítségünkre voltak Fülesék Évivel közös barátaikkal, akik a nehezeket átcipelték és sok bútort összeraktak. Köszönet érte nekik.
Másnap az összes már meglevő bútort összepakoltuk, és egészen eljutottunk a karnisokig, míg a gyermekek már az új szobáikban nyargalásztak és játszottak újra megtalált játékaikkal, feküdtek bele új ágyaikba,
mi pedig atlétáinkból rendezgetett oszlopainkat rendezgettük új regula szerint.Nem volt rövid hétvége, de végre ITTHON vagyunk. Nyílván még hónapokig fogunk maszatolni, tologatni, rendezgetni a rongyokat, fényeket, cuccokat, de megérkeztünk, és lassan megszokjuk a "hatalmas" tereket, és a saját falakat.
Jöhet Bálint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése