Korán reggel Orsi elment futni, és Jelsából friss pékárut
hozott nekünk. Felsorakozott a helyi rendészet a reggeliző asztalnál, és a
sherff páros vajas kenyérrel vitte be a napi szükséges energiát.
Reggeli után
kipróbáltuk a recepció melletti ping-pong asztalt, és Édua egészen jól belejött
a játék alapjaiba, míg Marci a játszóteret tornáztatta.
Utána a családom lement
a strandra, de nekem dolgoznom kellett, mert elakadt a műhely egy munkával,
majd egy ausztrál rádió interview miatt kellett vagy egy órát küzdeni a helyi
telefonálási lehetőségekkel, és a beszélgetéssel. Éppen elkészültem, amikor
Zsófival megjelentek a nagyok, majd Orsi is Bálinttal, de már indultunk is
vissza a strandra.
A parton aztán egy kis pancsolás után Bálint az ölembe kéredzkedett,
és elaludt. Talán nincs is ennél áldottabb és finomabb pillanat egy szülő
életében.
Mikor a gyermeke a biztonságos mellkason álomba szenderül, és puhán
szuszogva szépeket álmodik. A napernyő alá kuporodva feküdtem, még akkor is,
amikor Orsiék feljöttek, hogy elkészítsék az ebédet a tegnap vett csirkéből.
Bálint hosszan aludt, még akkor is, amikor megkaptuk a haza hívó jelzést.
Óvatosan letettem magamról a plédre, de nem ébredt fel. Összecsomagoltam,
összecsuktam a napernyőt, kiürítettem a talpából a vizet, de a tűző nap sem
ébresztette fel a kisfiút. Ezért felnyaláboltam a pléddel együtt, és
felballagtam a sátrunkhoz.
Végig aludta. Itthon aztán lassan felébredt, és
együtt megebédeltünk az olvasztott sajtos grill husiból, illetve a friss
salátából, melyet az én kedves feleségem, és lánykám készített nekünk,
pasiknak.
Ebéd után átmentünk Zavalába, mely egy apró település a
sziget déli oldalán, nagyjából a mi vonalunkban. A felfelé vezető szerpentinen
alig fértünk el a szembe jövő autóktól, olyan szűk volt a hely, az alagút igazi
durván faragott, belógó sziklás tákolmány volt, s utána a lefelé vezető
szerpentin olyan hajtűkanyarokat dobott, hogy alig tudtuk bevenni őket.
Leereszkedtünk tehát a tengerhez, ahol valóban minimális turizmusra utaló kis
falut leltünk, de még egy parti sétánya sem volt, amin végig tolhattuk volna a
babakocsit, vagy a kis motorral Bálint végig gurulhatott volna, így kis
nézelődés és pár fotó után megfordultunk, és hazamentünk.
A campingből ismét gyalog szerrel indultunk Jelsa-ba, hogy
fagyizzunk egyet, és le szerettem volna foglalni másnapra egy kis motoros
hajót, hogy azon kalandozzunk a másnapi névnapomon.
Az arany híd vibráló fényei
kísértek a kis városig, majd beültünk egy fagyizóba (ebből viszonylag sok van
Jelsában), és megkóstoltunk pár fagyi kelyhet, bár ezektől nem igazán ájultunk
el.
Noha finomak voltak, de mű hab és fagyi alapból készültek, illetve
különlegesebb erények nélkül átlagosnak mondanám őket.
Ismét meglátogattuk a
hentest, és vettünk pár grillezni való kolbászt, voltunk közértben és
gyümölcsösnél, majd körbe nézegettük a helyi készülődéseket a holnapi fesztiválra,
és haza indultunk.
Így is sikerült elég későn érkezni. Megejtettem a
kincskereső gyerekekről szóló folytatásos történetem utolsó részét, de a végét
már egyik gyermekem sem hallotta.
Hortyogtak.
Sajnos a matracunk még a javítás után is ereszt, így ismét a
földön aludtunk, de nem volt vele igazi gondunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése