Ma várakozásainkkal szemben mégiscsak jó időre ébredtünk.
Reggelre kiderült valamelyest az ég, bár egész nap fátyolos maradt, így néha
kicsit szűrt napfényt, máskor borult időt kaptunk, de a meleg állandó volt.
Mivel nem nagyon volt kedvünk strandolni, más programokat kerestünk.
Orsi elsétált pékáruért és gyümölcsökért, és nagyot
reggeliztünk. Utána pakolásztunk, és a srácok mesét néztek, majd egy kicsit
ücsörögtünk, és élveztük a nyaralásunk utolsó napján még a semmittevést, amíg a
gyerekek is elvoltak egymás ütlegelése nélkül.
Később aztán úgy döntöttünk, hogy csinálunk valamit, és
autóba ültünk, hogy felfedezzünk pár eddig nem ismert területet. Pont Jelsa
mellett fekszik pl.: Vrboska, ami egy hasonlóan csendes helynek tűnt, de mégsem
volt olyan kedves és otthonos, mint Jelsa. Hosszan nyúlik a tenger öble,
már-már csatornaként, vagy folyóként a városkába, amin főleg yachtok
állomásoznak, szóval itt nagyon sok luxus hajó állomásozott, és ez inkább tette
turistás hellyé, mint Jelsát, ami inkább volt helyi.
Sétáltunk egyet, fagyiztunk is, és játszótereztünk is, majd
tovább indultunk. Az autóba beszállva pár nappal korábbi célpontunk felé,
Zavala felé vettük az irányt, és ismét megküzdöttünk az egy sávos, de sűrű két
irányú forgalmú hegyi szerpentinnel, majd a durva kialakítású, kivilágítatlan
alagúttal, és leereszkedtünk a hajtű éles kanyarokon a déli oldalon.
Ez utóbbit
a tetőre erősített fényképezőmmel, és Édua segítségével, aki a távkioldót
használta, meg is örökítettük.
Most nem Zavala felé folytattuk az ereszkedést, hanem a déli
hegyoldalban kanyargó úton haladtunk tovább Ivan Dolac felé, majd azon
áthaladva Svetal Nedilja-ig, ahol viszont megfordultunk. Nem láttunk olyan
részletet az útról, ami miatt meg akartunk volna állni, noha lehet, hogy
különleges helyeket hagytunk így ki.
Bálint bealudt, és Orsival készítettünk
pár képet egy olajfa ligetben, mivel ma a kérésemre a piros együttest vette
fel, jó alanyává vált egy kupac elképzelésemnek.
A fotózás után az alagúton visszafelé is átdöcögtünk, és a
tetőről készítettem pár alagút fotót is.
Utána leereszkedtünk az északi
oldalon, és visszagurultunk a campingbe. Ezúttal sikerült a sátrunkhoz nagyon
közel leparkolni, ami a másnapi rámolás miatt nagyon jól jött. Amíg Bálint
húzta a lóbőrt, mi pakolásztunk, csomagoltunk, és Orsi készítgette a grillezőn
az ebédet Éduával. Fincsi Cevapcici-t ettünk mustárral és hagymával,
paradicsom, paprika és cukkini kiegészítőkkel, és azzal a friss, ropogós
kenyérrel, amit reggel a nőm a péktől hozott.
Ebéd után megvártuk, amíg a gyerekek megnéznek egy mesét a
dvd dobozon, majd elindultunk gyalogszerrel Jelsától elköszönni. A borult időbe
néha belecsúszott némi fény, így vittem pár kelléket a tervezett fotókhoz, pl.
ahhoz a hidas megoldáshoz, amit már érkezésünkkor kitaláltam.
Fél úton megálltunk mini golfozni, ami nagyon jó ötletnek
bizonyult. A gyerekek imádták a programot, a két nagy egymással versenyzett, az
aprólék pedig minden pálya nehezítő elembe beledugdosta a kisautóját, így aztán
alagút volt minden felé, és nagy területen tudott hasalva játszani.
Orsit
kicsit megrázta az autózás és a sok kanyar, így jól jött, hogy pihenhet, amíg
mi golfozunk. A nagyok egy-egy ütéssel letudták a legtöbb pályának a nagy
részét
csak a végső bepöccintés nem ment, általában 5-15 ütés kellett, hogy
azt a 30cm távon, helyes célzással juttassák a golyót a lyukba. Mikor aztán
mind a 18 pályát letudtuk, tovább indultunk Jelsa felé.
A parton először egy pár képet készítettem a szűk utcákban a
piros ruhás Orsiról, majd fagyit nyomtunk, később a parkba mentünk, ahol a
patak felett a hidakon újabb képeket készítettem, amíg a gyerekek a szomszédos
játszótérben merítették az akkuikat.
Mikor letudtuk ezt is, vettünk gyümölcsöt
vacsorára, és elindultunk hazafelé. Jelsából kiérve még megálltunk egy a
tengerből alig kiemelkedő épített szigetkénél, ahova lépcső vitt le a meredek
sziklákon, hogy újabb fotókat készítsek az elképzeléseim szerint.
Sajnos a
hullámok nagyobbak voltak, mint reméltem, és az első próbánál derékig elázott
Orsi, nekem meg a bal karom magasságáig minden balról, és mehettem a
fényképezőt takarítani, hogy folytathassam a próbálkozást, mert a lencse
teljesen elázott.
Szerencsére Orsi nem mondott nemet a kiképzés folytatására,
noha nagyon nem örült, és még mindig rosszul volt a szerpentinek miatt. Végül
csak elkészült az áhított kép, és már nem kellett a ruháinkkal vacakolni.
Egyszerűen levettük amit lehetett, kicsavartuk belőle a sós vizet, és készülődtünk
haza menni.
A gyerekek érdekesnek találták a fotózást, így ők is ki szerették
volna venni a részüket, és így őket is le kellett fotózni ahol Orsit, de ők nem
lettek ázott madarak, mint mi.
Innen tehát haza indultunk. Bálint nyugtalanul fészkelődött,
majd kiugrott a babakocsiból valahogyan, megütötte magát, majd az ölünkben
vittük felváltva, de nem nagyon maradt nyugton.
Aztán csak hazaértünk, és
mindegyiket megfürdettük, mert retkesek voltak. A nagyok a mezitlábazás miatt
főleg alul, Bálintnál ez kiterjedt minden egyes porcikájára, így csak a fülénél
fogva mártogattuk a vízbe, míg tiszta nem lett.
Este még hagytuk őket: mesét nézni, és szőlőt eszegettek, mi
meg az estét készítettük elő. Már tűkön ülnek a búcsú ajándékok miatt, amiket
már megkaptak, de még nem bonthatják fel az indulásig. Nézegetik, forgatják, és
vele alszanak, de nyitás csak holnap induláskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése