Hát sajnos ennek is vége lett !
Reggel ébredés után hamar beültünk az autóba, hogy időben oda érjünk a komphoz. Menet közben ettünk-ittunk valamennyit az autóban, majd a kikötőnél várakoznunk kellett, hogy a komp megérkezzen, de legalább maradt időnk a jegyek megváltására, és egy fagyi nyalására.
Még időben érkeztünk, mert hosszú sorok kígyóztak a kompra várva, és nem biztos, hogy befértünk volna a hajóba ha később futunk be. Szerencsére ezúttal nagyobb hajó jött, mint jövetben, több emeletes volt a belseje, és hatalmas mennyiségű autó, busz és teherautó elfért a gyomrában.
A beltérbe viszonylag későn jutottunk, és így nem találtunk elsőre ülő helyet, aminek a 3 gyerekkel azért volt tétje, hogy a pár órás utunkon nyugalom legyen. Aztán mégis megürült egy pad a tat fedélzeten, és nyugodtan nézhettük az indulás pillanatait.
A gyerekek eleinte jól elvoltak, játszottak a telefonokkal, kekszet majszoltak és nézelődtek, de idővel ez kevésnek bizonyult, és helyszín változást kívántak. Megindult a vándorlás.
Éduával a jövethez hasonlóan végig jártuk a hajót. Minden emeletet meglátogattunk, így aztán voltunk a lépcsőházakban, a parkoló különböző szintjein, büfénél, étteremnél, beltéri szalonban (ahol nagyon sok ülőhely volt), és számos érdekes helyen.
Például kiderült, hogy még mozgó lépcsők is vannak, hogy könnyítsék az utazók dolgát a csomagokkal. Voltunk a hajó -később kiderült- elzárt részeiben, mint a hotelnek kialakított területen, ahol megnézhettük, hogy milyen a fedélzeti kabinok felszereltsége, külleme.
Végül a kis csapat a meglehetősen retkes, félig nyitott legfelső emeletet választotta, ahol a büfé mellett hangosan szólt a zene, de járt a levegő, és a félig fedett rész plexi falain hosszan lehetett játszani egymással.
Persze kihasználtam az időt és az erős szelet, hogy kócos fotókat készíthessek Orsiról és a gyerekekről, de egészen jól ment az idő.
Kicsit félelmetes volt azért, hogy a gyerekek szaladgálva közelítenek a nagy mélységet záró korlát felé, és állandó felügyeletet és feszült figyelmet kívántak.
Aztán lassan beérkeztünk Split közelébe. Egyre több lett a vitorlás, és a mindenféle hajók, és egyre kevesebb a szigetek közelsége miatt a szél.
Elértük a kikötőt, és finoman bemanővereztünk, a tömeg pedig elindult a lépcsőkön vándorolva az autók felé. Elég kellemetlen várakozás következett, mert még nem engedtek be az autókhoz, de már mozdulni nem lehetett a tömegben. Pedig fontos volt az autókhoz időben érkezni, mert ha valaki nem volt ott, akkor az egész sor benn ragadt, nem is beszélve a többi emeletről, ahonnan csak akkor tudnak kiparkolni, ha a miénk már kiürült.
Persze ez is megoldódott, és kijutva elindulhattunk végre hazafelé. Spliten a GPS szépen átvezetett, és ráállva az autópályára, egyenletes tempóban suhanva közelítettük az otthonunkat. Az autónkra nagyon büszke vagyok. Hatalmas mennyiségű cucc és teljes létszámú család mellett, kényelmesen, csöndesen, gyorsan szállított bennünket minden oda és vissza, minden gond nélkül.
Hazafelé még megálltunk a campingnél, és visszakaptuk Bálint útlevelét. Innentől kezdve zavartalan volt az utunk.
Itthon aztán találkozhattunk a rossz idővel. A benzinkútnál ahol megálltunk, a kutas bácsi nagyon kedves volt, leitatta az esőt a hintákról, és így a gyerekek kis mókával zárhatták az élmény dús utazást. Jó volt, köszönjük Istennek, hogy ilyen csodálatos úttal, idővel, családdal áldott meg bennünket !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése