Nomád barátunk legénybúcsúja

A legtöbb pasinak a legénybúcsúja itatásról és táncosnőről szól. Szerintem az uncsi, de büszke vagyok arra, hogy az én baráti körömben egy fantasztikus hagyomány alakult ki, aminek én is örömmel lennék "szenvedő" alanya. Sajnos az én időmben még... :-(

Szóval az a szokás, hogy valamilyen koncenpció mentén felépítünk egy történetet a búcsúztatottnak, amin mint egy akadályversenyen végig kell mennie. Volt itt már a korábbiak során a Halálos Fegyver c. krimihez hasonló sztorin kellett végig mennie az áldozatnak, és mindenféle "béna" filmes klisét ki kellett próbálnia. Dokitól sok kreatív ötlet jön, és a megvalósításban is komoly részt vállal, így pl. ledekkel világító plasztik bombát barkácsol, ahol a piros vagy a kék drótot kell elvágni, és eszerint alakul a következő lépcső. Volt már őrült professzor zombi támadása, Démonokkal való varázspárbaj, és mindenféle különleges történet. Ezúttal Nomádot búcsúztattuk, és az ő sztoriját is a több-tízésves barátság és közös események, poénok világából építettük fel.

 A világot pusztító vírus támadta meg, és neki Bp-en be kellett szállnia egy elfüggönyözött autóba, amely ismeretlen helyre szállította a vadonba, és a hosszú út alatt az előre megszerkesztett rádió műsort hallgatta, mely azon kívül, hogy poénok százaival volt tele, melyek első sorban neki szóltak, jól leírta az összes híradó és reklám a világvége hangulatot.

 A helyszínre érkezve aztán a fertőzött ruhái helyett csak egy ágyékkötőben indult a kiképzésre, és megküzdeni az ellenséggel, illetve állomásról állomásra haladva, felszerelkezni védő felszereléssel, fegyverzettel, élelemmel, stb.

 Segítői is akadtak, és spéci kütyükkel mérve a sugárzást, és fertőzést, segítették útján, csapdák hatástalanításában, tanácsokkal terelve őt.

 Miután sikerült vízi járművet szerezni, az elhagyott folyórészeken evezve a dudvás dzsungelben aztán egyre több hasznos eszközt sikerült találni, melyek mind a végkifejlethez voltak elengedhetetlenek.

 Hatalmas késsel, fertőzés elleni öltözékkel, golyó tompító ruházattal, airsoft fegyverekkel felszerelkezve készült Nomád, hogy megostromolja a sárkány fészket, amit viszont automata fegyverekkel védett az ellenség, nyakig felöltözve, a hőség ellenére.

 Végül sikerült megfutamítani, és az így megérdemelt táplékékhoz jutott, de azt is meg kellett főzni, fel kellett bontani, stb., és mindezt megfelelő túlélő képességekkel. Pl. tüzet kellett gyújtani.

Az így nyert energiával aztán folytatódhatott a kaland. A kiképzés újabb fázisokba került. Lövészet, íjkészítés, kard vívás, bottal verekedés, fontosak voltak a végkifejlet szempontjából.

Sajnos nekem el kellett menjek egy esküvő miatt, és lemaradtam a lényegről, de örültem, hogy így is legalább részlegesen ott lehetettem.

 Azért még elkaptam pár részletet. Volt nagy beszélgetés, filozofálás a fertőzött és sugárzástól súlytott világ újranépesítéséről, a komor lehetőségek vázolásával, de mégsem tűntek a túlélők igazán reménytelennek.

Örülök annak, hogy az én baráti körömben van értelem. Nem lúzer agglegények csoportja, ahol család híjján a GT autók, a High-End hifis házimozi és a CKM macák világa a meghatározó, nem a drog az érdekes, hanem értelmes dolgokról van szó.

Család, munka, tudás, és a tudás részeként az az ismeret, ami sérülékeny elkényeztetett "civilizált" emberek helyett olyan alakokat farag belőlünk, akik nem ijednek meg attól sem, ha nincs áram, térerő, vagy a megszokott biztonság.

Jók ezek a kalandok, és szerintem mindenkinek kellene, hogy legyen fogalma a természetről, ami körül vesz bennünket. Én szeretnék sokkal többet tudni, hogy ne legyek ilyen védtelen.

Minden esetre ez a kaland nekünk nagyon tetszett, Nomádban is mély nyomott hagyott, és ez a lényeg, ezért készültünk neki hetekig. Ilyen eseményekből sokkal több kellene. Olcsó, kaland, élmény, barátok, fejlődés.