Miután kiderült, hogy az utazás közben kihasadt a matracunk,
földön aludtunk egész éjjel. Ok, nem volt gondunk így sem az alvással, de
vannak az éjszakában pillanatok, amikor fájdalmas fordulási kényszerre ébred az
ember. Reggel hosszan aludtak a lurkók, majd reggeliztünk egyet a rendelkezésünkre
álló végtelennek tűnő területre kirakott camping székeken.
Ma kipróbáltuk a strandot. Kicsit féltem, hogy ez lesz a
hely szépségéhez és nyugalmához képest az ellenpont, de pozitívan csalódtam. Az
öböl meredek falába teraszosan kialakított campingtől leereszkedve, kb. 300m
távolságra van az öböl legbelső íve, menynek oldalában ugyancsak teraszokra
kerül a strandolók többsége.
Ott sziklás a part, de megoldható a vízbe jutás.
Viszont az íven ? Homokos wazzee ! Horvátország+homok=paradoxon. Itt meg homok
van !!! Hát hogy is mondjam ! Nem kell strand cipő, nem kell egyensúlyozgatás,
nem kell sünit szedegetni a lábaimból, viszont a 100m-ig sekély homokos (puha)
medrű tengerben lépkedve élmény a strandolás. No, nem is akarnak kijönni a
pockok !!!
Nem sokkal érkezésünk után Éduára rátalált egy Zsófi nevű
magyar kislány, aki korban is illeszkedett, és Édu innentől kezdve együtt
búvárkodott és játszott a kislánnyal. Bálint elrabolt egy műanyag kannát egy
másik gyermekhomokozó szettjéből, és meg volt a program pár órán át. Egyszerűen
imádta. Marcika vízi pisztollyal osztja a halakat, meg amit lát, de örömmel
labdázott és frizbizett velünk. Szóval olajozott volt a program. Én meg csak
ültem a vízben, és hagytam, hogy megmásszanak a srácok, vagy csak lestem őket.
Dél körül aztán feljöttünk a strandról, lemosakodtunk
(meleg) vízzel, és elindultunk Hvar városa felé, melyről azt lehetett tudni,
hogy a sziget nyugati csücskében van, a velenceiek kezében volt, és ez
jelentősen rányomta az építészetére a bélyegét,
tehát egy középkori, velencei
hangulatú kis várost kell elképzelni. A 30km-es út gyorsan letudható, majd egy
jelentős hosszúságú alagúton átjutunk a sziget hegyláncán a déli oldalra, és
némi kanyargás után helyben is vagyunk.
Mindent összevetve az egyébként helyes kis település
csalódás volt számomra, mert Trogir vagy Dubrovnik sokkal szebb és különlegesebb, ráadásul itt érezhető volt,
hogy kizárólag a turizmus és lenyúlás a cél.
Valóban vannak szép kis épületek,
de nem nagyon volt hova kalandozni az utcák közt, csak egy fő útvonal az
öbölben.
Beültünk ebédelni egy kis étterembe, amiről semmi különlegeset nem
tudok elmesélni, csak azt, hogy egy apró utcában volt, majd végig sétáltunk az
öböl melletti sétányon, kaptak a gyerekek valami apróságot, majd úgy döntöttünk,
hogy hazamegyünk.
Indulás előtt még vettünk egy elektromos grillt, mert sajnos
kiderült, hogy a ebben a campingben sincs konyha, így nem tudjuk összeépíteni
azokat a félkész cuccokat, amiket otthonról hoztunk kajának.
Egészen olcsón
jutottunk hozzá (és egyáltalán találtunk, ami egy ilyen kis szigeten egyáltalán
nem tűnt valószínűnek), és elindultunk hazafelé.
Persze a fele társaság
bealudt, de itthon könnyen ébredtek, és folytathattuk a napot.
Úgy döntöttünk, hogy gyalog közelítjük meg Jelsát a parti
úton, és hentes árut, gyümölcsöt fogunk vásárolni. Elindulva fedeztük fel az
öblünk másik oldalán egy campinget, és megdöbbenve láttuk, hogy milyen tömeg
nyomorban, növények, hangulatos részletek nélkül, lepukkant közös helyiségek
mellett élnek itt a nyaralók. Bakker, nem látják a szemközti oldalt ?
 | |
| A nyó'ckeres oldal :-D |
Egy
percig nem maradnék ott. Ráadásul aki oda megy, az át kell guruljon a mi
campingünk útján… nem értem az embereket.
Minden esetre folytattuk az utunkat. A következő kanyarban
máris feltűnt Jelsa. Egészen megdöbbentünk. Gyalog gyorsabb volt, mint autóval.
Menet közben láttunk tenisz pályát, mini golfot, és hasonlókat, de nem hiszem,
hogy ezeket ki fogjuk próbálni.
A Jelsa-i öbölben a nap éppen nyugodni tért, és az
aranyhídon kis halász csónakok billegtek, meg egy szkif, ami karcsú testével
siklott a motorosokat meghazudtoló sebességgel. A lankás lejtőn érkezve ebből
az irányból is megismerhettük a kis várost. A henteshez zárás után érkeztünk,
mégis beengedtek, és vettünk másnapra csirke mellet grillezni.
A gyerekek újra
beálltak az akrobata lányok közé gyakorolni, és a karneváli árusokhoz válogatni
a sok bolond jelmez közül. Kaptak is végül egy-egy cowboy kalapot sheriff
felirattal, Marci pedig egy álbajuszt hozzá, hogy a szombati eseményen nekik is
legyen imázsuk.
Aztán hazafelé vettük az irányt, ma is sokáig voltunk fenn,
mentünk aludni. A nyugalom és csönd a camping felé egyre csak növekedett, majd
a hűvös, sós víz illat köszöntött bennünket a strandunkon, és nyugovóra tértünk
egy kis mese mondást követően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése