Ezen a napon hamar ébredtek a gyerekek, míg én a napló írás
miatt későn feküdtem, és mindenki hamar kinn volt már a strandon, míg én csak
húztam a lóbőrt. Anyuék hagytak némi reggelit nekem, és lementek a partra, ami
mágnesként vonzotta a gyerekeket.
Azonnal nekiálltak ugrálni a beton mólóról,
mint legnagyobb móka, Bálint szépen eljátszik magában, így Orsi is tudott
lazítani, csak nélkülem a vízbe nem tudott bemenni, hiszen nem tudott vigyázni
mindenkire.
Mikor lementem, végre mindenki lubickolhatott. Én is együtt
ugráltam a gyerekekkel, frizbiztünk, rákokat lestünk, halakat figyeltünk,
dobáltam a srácokat a vízben, a nap pedig perzselt. Meg is égtem, és kicsit
kényelmetlenné vált, hogy olyan erővel süt, miközben nincs árnyék.
Ebédre átmentünk ismét Trogirbe, ezúttal autóval. Egy
távolabbi parkolóban álltunk meg, ahol olcsó volt a parkolás, de többet kellett
menni. Édua rollerrel, Bálint kismotorral, Marci a babakocsiban lustálkodva
jött. Eljutottunk ismét a piachoz, és a hídon bejutva a kis szigetre, most nem
a szokott, hanem más utakat próbálva kalandoztunk egy kicsit.
Orsit egy
gyorsétterem érdekelte, de végül is a parti sétányon, egy pizzázóba ültünk, mely
sokkal jobb választásnak bizonyult a tegnapi házak közé zárt étteremmel
szemben, mert járt a levegő, és nem akartunk megfulladni.
A gyerekek egy pizzát ettek, de ezt is ímmel-ámmal, én pedig
egy spagettit, ami nagyon jól esett. Az ebédet köbvetően kis sétálás
következett még, aminek a végén egy már korábban kinézett hajó kirándulás
ügynök bódéjához jutottunk, ahol kikérdeztük a nőt, hogy hogyan is lehetne
elmenni egy kis kalandra.
Nagyon jó árat sikerült kialkudni, mert nem számolta végül
egyik gyermekünket sem, leelőlegeztük, és már tudtuk, hogy másnap mit fogunk
csinálni. Trogir elhagyása előtt még egy újabb fagyi kelyhezést terveztünk a
tegnapi sikerén felbuzdulva, de a mostani találat nem volt olyan jó. Sebaj,
azért ettünk egyet, majd vissza indultunk az autóhoz.
A kempingbe visszaérve ismét a strand volt a program.
Mostanra elég sokan voltak már a parton, és nem lehetett olyan könnyen elférni,
de ez a gyerekeket nem nagyon zavarta. Engem sem ez, inkább az, hogy a nap elől
nem volt hova menekülni.
Estére már menekülhetnékem volt, és eléggé fel is
égtem. Azért bele ugrottunk a vízbe párszor (az egyetlen hely ahol el lehetett
viselni a hőmérsékletet és a tűző napot), biztos ami biztos jól fejbe csűrtem
egy úszót a frizbivel, lefröcsköltünk pár közel merészkedőt az ugrálás közben,
újabb tengeri sünbe léptem, szóval megvolt a napi program, mehettünk haza.
Itthon aztán vacsoráztunk a gyümölcsökből, a megmaradt
reggeli pékáruból, és elindultunk egy naplementés esti sétára, ami egyértelműen
az én kedvemre szólt, hogy meg tudjak pár betervezett fotót valósítani.
Az első napon talált étterem felé indultunk, majd fél úton
találtunk egyet a sok kis beton móló közül, amit alkalmasnak találtam arra,
hogy fotózzunk.
Amennyire nincs kedve Orsinak ehhez, Éduának annyira van, és
így mindkettőjükről készült több fénykép is az adott koncepció szerint.
Tovább sétálva megérkeztünk a közeli kikötőbe, ahol a
nagyobb hajóknak nagyobb beton móló járt. Ennek a végén régi, rozsdától szét
korrodált kikötő gombát találtunk, mely önmagában is fotót téma volt, főleg, ha
a gyerekek ráálltak, majd leugráltak róla.
Egész érdekes képek születtek, de a
nap is kezdett a látóhatár mögé hanyatlani, és anyu idegei is kilógtak, hogy
nehogy egy gyermek a hajók és a beton közé kerüljön, így hát haza indultunk.
A kempingben a szokásos fürdés/fogmosás/altatás rutin
következett, melyet a kaland mese újabb részével zártunk le. Másnap hajó túra,
mely nagy izgalommal töltötte el a srácokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése