Kihasználva a hosszú hétvége lehetőségeit, elmentünk Visegrádra, hogy kiélvezzük a hirtelen támadt jó időt, és szívjuk a lakáson kívüli tiszta levegőt. Reggel indultunk, és kanyarogva keltünk át a Pilis szerpentinjein, míg meg nem érkeztünk Visegrádra, ahol együtt örültünk a fellegvárnak, majd a Nagyvillám mellett a bob pályának.
Nem volt kis tömeg... erre számítottunk, de nem gondoltam, hogy hosszan kell majd sorban állni, és ez nem volt egyszerű a három gyerekkel, de szerencsére a kis játszótér segített. Bálintom felfedezte a csúszdát, ami új élmény volt neki, de nem ijedt meg tőle, és teljesen egyedül, félelem nélkül vette birtokba a játékot. A többiek segítettek neki ha kellett, ha nem, és közben lestük a lefelé száguldó, vagy éppen bandukoló bobokat.
Aztán egyszer csak sorra került Orsi, és elkapva Éduát már mentek is fel, de ami a lényeg: lefelé is, és hát élvezték nagyon :-) Nem csoda, mindkét lány imádja az efféle finomságokat !
Amíg Marcika sorra került, mi beálltunk a büfé sorába, ahol mindenféle kekszeket szereztünk, hogy a sorukra váróknak könnyebben menjen az idejük. Bálintot mindenképpen le kellett foglalni, de a nagyobbak is örültek a közös majszolásnak.
A langyos szélben a nagy sebesség is jól esett. Marcinak eleinte kis félelem lapult a szívében, de a pálya végére már felszabadult, és vigyorgott, mint a vadkörte.
Szerencsére aki egyszer már bejutott, annak nem kellett olyan sokat várnia, és gyakrabban került sorra, így emberi idő alatt lefutott a 6 lesiklás. Épp időben, mert Bálint türelme kezdett fogyni.
Bobozás után kedvünk lett volna egy ebédre, de végül egy szentendrei fagyizás mellett döntöttünk. A part mellett leparkoltunk, és mindenki nyalhatott egy gombóccal. Amíg fogyott az édesség, lementünk a Duna partra. Sajnos elég koszos, rendezetlen és igénytelen a Szentendréhez egyáltalán nem méltó szintű sétány alatti part szakasz.
Mindenféle iszap színű szemetek közt elmanővereztünk a vízig, és a gyerekek köveket hajigáltak amíg egy fenyegető viharfelhő meg nem közelített bennünket. Ekkor útra keltünk, és majdnem hazaértünk, de előtte még megtorpantunk Attiláéknál, hogy megtekintsük nyaralásuk képeit, gyermekeink meg a körbejárható akváriumot, ami hosszan jelentette az érdeklődés tárgyát az aprólékoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése