Még javában szikrázott a nagy hó, és üvöltöttek a farkasok a nagy hidegben, mikor eljött pogány gyermenkünk legénybúcsúja, és elbúcsúztattuk a hitetlen múltat. :-) Így aztán kétséges elmeállapotunknak megfelelően hóban raktunk tüzet, mely nagyjából két óra alatt stabilizálódott. Ez idő alatt főleg a füst mennyiségében voltunk sikeresek, mely eredményeképpen legalább az összes szúnyog lelépett.
A jó hangulatnak megfelelően kis hegyet hordtunk össze az udvaron az évek óta gyűlő hóból, és óriás műlesiklással töltöttük a bogrács hosszú melegedésével járó plusz időt. Végül elkészült a pöri, ami nagyon forró lett, így hagytunk neki időt, hogy a másnapi keresztelőig kihűlni.
Másnap aztán levonult és összegyűlt a család a templom előtt egy kis napfürdőre.
Még a templomba is bementünk...
A lelkész bácsinak úgy tetszett az okosan figyelő Bálint, hogy az áldó kezével jól megsimogatta őt a rituálé közben.
Bálint jól viselte a keresztelőt.
Édua gyorstalpaló körömfestő tanfolyamot tartott az uncsitesóknak, akik sorban várták a sorukat.
Kereszt anyunál...
Kereszt apunál...
Aztán az AnnaPetiGergő slágeres meséit kellett váltott mesélőkkel olvasni a lelkes csapatnak.
A család felnőtt osztaga a nagyszülői házban építette ki bázisát, nálunk megszámlálhatatlan mennyiségű apró láb dübörgött követhetetlen irányokban és sebességgel. Persze nincs is mindenki egyszerre a képen, hiszen ez lehetetlen vállalkozás lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése