Vizit Mogyisznál és Andrisnál...

Andrissal gyerekkorunkig visszanyúlik az ismeretségünk, és mindig jól megértettük egymást. Nem változott ez nagyon felnőtt korunkra sem, csak egyre kevesebbet van módunk találkozni, pedig régen nagyokat nyaraltunk a Szigetközben, és rettenetes maratonokat nyomtunk az AD&D világaiban. Mogyisszal körülbelül azóta vannak együtt, mint mi Orsival, és együtt többször is töltöttünk már hosszabb-rövidebb nyaralásokat. Egy ilyen alkalmával nevezték el gyermekeim Andrist "Jencimókusnak".

Szeretik őket, mert viccesek, és szeretnek velük játszani is. Jó szülők lesznek. A gyerekek már nagyon izgultak egész nap, hogy megyünk Jencimókushoz és Mogyiszhoz, és ha rosszalkodtak, elég volt megzsarolni őket, hogy akkor nem megyünk, és máris helyre állt a rend.

Tehát elzarándokoltunk hozzájuk, megtekinteni az első saját lakásukat, mely a lakótelepi jelleget messze felülmúlta. Olyan hangulatos berendezése, festése, megjelenése van, hogy igazán kellemes benne.

Persze itt nem volt a hagyományos értelemben vett játszó szoba, de azért megtalálták a gyerekek egyből a legérdekesebb: magánjátéktermi felszereléssel gazdagított szórakoztató szobát.

Rövidesen aztán az egész család ott tolongott, és együtt izgultunk az utakat róva.

Mogyisz megmutatta a speciális szendvicsét, mellyel nem tudtunk betelni, és csak szippantotuk, mint a porszívó.

A gyerekek először gyanakodva közelítették meg a prédát.

Aztán nagyot falatoztunk.

Később mindent kipróbáltunk, plüss bagoytól a konyhai eszközökig, s közben lestük a vihar villámait az ablakon.

Aztán Mogyisz betette a kaput az "emeletes élvezet"-tel, ebből annyit ettem, hogy rosszul lettem.

Elvonult a vihar, és elmúlt az idő, és el kellett mennünk haza, de nagyon jól éreztük magunkat !

Pátyi tavasz ünnep, Don Lee-ék nálunk...

Pátyon egy évben több alkalommal is vannak ünnepek, amikor a főtértől a pincehegyig tartó területen sok kedves rendezvény, vásárosok, fellépések, bábszínház, borkóstoló, és hasonlók vannak.

Nem indult túl naposan és fényesen a reggel, kicsit csepegett az eső, ami azért volt rossz hír, mert ezen a napon jöttek minket meglátogatni rég nem látott barátaink: Levente (alias: DonLee), Heni, és a gyerekek: Zéti és Réka.

Aztán lassan az idő is jobb lett, és elmentünk együtt megnézni, mi van a faluban.

Réka és Édua nagyon egymásra találtak, és régi barátnőkként csacsogtak egész úton.

Később megnéztük Édua fellépését a többi jazz-balettos ovissal.

Marci az első sorban ujjongott :-)

Aztán vattacukrot ettünk, Marci ki is próbálhatta, hogyan is van ez.

Aztán mentünk mosakodni, mert a gyerekek kézzel lábbal tömték be a cukor vattát.

Később aztán terep rallye-ra mentek a skacok. Az 5 percet végig hahotáztuk mi is, és a gyerekek is nagyon élvezték.

Később aztán mindenki kapott más és más színű lufit, amivel egy csomót játszottunk, futóversenyeztünk, kardoztunk, stb. Színes társaság voltunk.

Szépen telt a nap, a gyerekek nagyon élvezték egymás társaságát, és a programokat.

Haza tértünk, még szívesen játszottunk volna, de már hűvösödött, sötétedett, és mindenki alaposan elfáradt. Bálint nagyon jó fej volt, nem hisztizett, de a gyerekekre sem lehetett semmi panasz. Örültünk Lee-éknek.

Gödöllő, Grassalkovich Kastély...

Május elsején úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kastélyt Gödöllőn, és a sokféle rendezvényt, ami az alkalom kapcsán meghirdetésre került.

Még éppen oda értünk a kültéri színi előadásra, ahol Édua kivette a részét Döbrögi második elagyabugyálásában,

Aztán körbe néztünk a vásárban,

Majd nagyot sétáltunk a közeli parkban,

fára másztunk, zenéltünk, táncoltunk,

ettünk kis kürtős kalácsot, rétest,

sétáltunk a kastély parkjában is, virágokat fényképeztem, táncosokat néztünk, ugráló váraztunk,

díjugrató versenyt néztünk, virág kiállításon vásároltak a lányok,

régi játékokat próbáltunk ki, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat.

Szülinapok...

Mivel Édua és Marci, két nagyobbik gyermekem születésnapja szinte egybe esik, nagy készülődés és családi hepaj formájában alakult ki a jeles szülinapi esemény sorozat.

Még Bubu dédi is eljött, hogy megtekintse a frissen felépült házunkat, és együtt ünnepelhessük a gyerekeket. János papa, Sugi mama, Papa, Mama, Évi, Orsi, Dani, Gábor, Édua, Marci és Bálint, no meg Nikita készült a lakomára :-)

Szép idő volt, a kedélyek is ehhez hasonlóan alakultak, és mindenki a csattanóra várt, az ajándékozásra.

Marcika nagyon szeretett volna a Toy Story -ban látott Buzz Lightyear figurát korábban, és egy párizsi utam során találtam egy nagyon profit a Disney Store-ban, de sem Woody (a barátja), sem a többi szereplő nem volt. Ilyet itthon sem kapni sehol.

Nagy'nehezen aztán találtunk az USA-ban Woody babát, Gáborék (Orsi bátyja) pedig Párizsban talált, Jessie babát, aki Woody lány megfelelője volt a filmben.

Tehát izgalommal vártuk az örömüket, Édunak az éneklő és beszélő Jessie, Marcinak meg a legényesen vidámkodó Woody várt a dobozban. De nem ez volt a legnagyobb csattanó.

Édua már régebben megtanult két keréken bicajozni, de kinőtte a gépet, és láttuk, hogy a nagy bringákon jobban is boldogul, de hát egy canga azért nem occó, főleg, ha egyből Marci is kap egyet. ;-)

Szóval összedobta a család a drótszamarakat, mindenkinek olyan színben és felszereltségben, amilyen passzolt.

Miután jól megebédelt mindenki, eljött a köszöntés pillanata. Először Bubu adta át a kötelező, kínai műanyag éneklő autókat...

Majd a család titokzatoskodva, előrántotta a Toy Story hőseit. Hát ez kiszámíthatóan nagyot ütött, itt meg is lehetett volna állni, mert ezzel a gyerekek nagyon elégedettek voltak.

3 féle torta is készült, János papa Toszkán csokisat készített, Anyu marcipános csokisat, Mama pedig epres - túrósat.

Jessie, a cowgirl

A család beállítja a tutit ! Mindenki jobban tudja :-D

Így kell a pedált állítani, hogy könnyű legyen vele elindulni !

A kékek !

Na jöttök már ?

Aztán hosszas biciklizgetés következett. Még az ovis társakkal is összefutottunk, akik ugyancsak bicajokkal voltak felszerelve. Így aztán konvojban nyomtuk, és rettegésben tartottuk a környéket Anyu-bandavezér irányítása alatt :-)