Vizit Mogyisznál és Andrisnál...

Andrissal gyerekkorunkig visszanyúlik az ismeretségünk, és mindig jól megértettük egymást. Nem változott ez nagyon felnőtt korunkra sem, csak egyre kevesebbet van módunk találkozni, pedig régen nagyokat nyaraltunk a Szigetközben, és rettenetes maratonokat nyomtunk az AD&D világaiban. Mogyisszal körülbelül azóta vannak együtt, mint mi Orsival, és együtt többször is töltöttünk már hosszabb-rövidebb nyaralásokat. Egy ilyen alkalmával nevezték el gyermekeim Andrist "Jencimókusnak".

Szeretik őket, mert viccesek, és szeretnek velük játszani is. Jó szülők lesznek. A gyerekek már nagyon izgultak egész nap, hogy megyünk Jencimókushoz és Mogyiszhoz, és ha rosszalkodtak, elég volt megzsarolni őket, hogy akkor nem megyünk, és máris helyre állt a rend.

Tehát elzarándokoltunk hozzájuk, megtekinteni az első saját lakásukat, mely a lakótelepi jelleget messze felülmúlta. Olyan hangulatos berendezése, festése, megjelenése van, hogy igazán kellemes benne.

Persze itt nem volt a hagyományos értelemben vett játszó szoba, de azért megtalálták a gyerekek egyből a legérdekesebb: magánjátéktermi felszereléssel gazdagított szórakoztató szobát.

Rövidesen aztán az egész család ott tolongott, és együtt izgultunk az utakat róva.

Mogyisz megmutatta a speciális szendvicsét, mellyel nem tudtunk betelni, és csak szippantotuk, mint a porszívó.

A gyerekek először gyanakodva közelítették meg a prédát.

Aztán nagyot falatoztunk.

Később mindent kipróbáltunk, plüss bagoytól a konyhai eszközökig, s közben lestük a vihar villámait az ablakon.

Aztán Mogyisz betette a kaput az "emeletes élvezet"-tel, ebből annyit ettem, hogy rosszul lettem.

Elvonult a vihar, és elmúlt az idő, és el kellett mennünk haza, de nagyon jól éreztük magunkat !