Hétvége Hegykőn...

Minden évben elutazunk Hegykőre, mert Orsi szülei nagyon szeretnek oda járni a sok medencés gyógyfürdő, a camping, és a környezet miatt. Ausztria egy ugrásra van, a másik irányban Eszterháza, ahova minden alkalommal ellátogatunk, szóval több ok is lenne, hogy csatlakozzunk, de a legfőbb ok, hogy a gyerekek imádnak strandolni, és a Tornácos Étterem, amely benne van az általam ismert top5-ban. Valami gasztronómiai védnökség alatt is áll, melynek része csak 10 körüli étterem itthon, de többségük számomra körülményesen megközelíthető, így kiemelt célpontunk.

Történt tehát, hogy a család leutazott az apró autónkkal Hegykőre, strandoltak kicsit, de estére rajtuk ütött a vihar, és rettenetes időjárás tépázta a felállított sátrakat, amíg otthon a hőgutától szenvedtem.

Másnap leutaztam utánuk vonattal, életemben először próbálva ki az Intercity-t, amin első osztályú jegyet vettem, hogy kipróbáljam a vonatos internetet. Előkészítettem a munkámat, és reménykedtem, hogy lesz pár óra nyugalmam, hiszen nem én vezetek, és hátra dőlhetek, illetve törleszthetem közben nyomasztó feladataimat, de nagyot csalódtam.A WIFI csak reklám szöveg, hiába fizettem többet, nem volt értelme. Ezen jól felhúztam magam, utólag pedig még sokat pörögtem a témán, de a hétvégémet nem rontotta el.

Megérkezve az én gyönyörű párom várt a pályaudvaron, és kettesben mentünk Sopronba sétálni. Gondoltuk beülünk egy étterembe, ezért leparkoltunk, és sétáltunk egyet. A régi vár területén tettünk egy karikát, és mázlink volt, hogy volt valami középkori jellegű kiállítás, mert egyébként elég rosszul sikerült volna a séta. Éttermet nem találtunk nyitva, és egy pár utcán kívül nem volt hova sétálni, mert azonnal a komor szocreál város részleteibe ütköztünk minden felé.

Elhatároztuk, hogy ott hagyjuk a várost, és megyünk a Tornácosba inkább, ahol valóban jót vacsoráztunk, és kisimultak a ráncaink.
Orsi mesélt valami csoda masszőrről, aki a gyerek emelgetéstől megfájdult hátát gyógyította, és gondoltam én is benevezek egy menetre másnap.
Este aztán sétáltunk, fagyiztunk a gyerekekkel, majd a sátorban nagyot aludtunk.

Most próbáltuk ki a hatalmas hangár sátrunkat, melyet alig használtan vettünk, és végre elférünk benne mindnyájan. Nagy előterében együtt reggeliztünk a családdal, a gyerekeknek saját hálószobája volt, és a miénk is akkora volt, hogy a francia matrac mellett a mobil baba ágy is elfért, és még egy ágynyi helyen lehetett még futkározni is. Imádtam, hogy ilyen hatalmas.

A srácok aztán reggel átjöttek, és mindnyájan egy légtérben buliztunk hosszasan.

Később együtt reggeliztünk az előtérben a nagyszülőkkel, és Fülesékkel. Mindenkinek volt helye, de sajnos nem volt túl szép idő odakinn, és így már biztosak voltunk, hogy a strandolás zárójelbe kerül.Azért a zárt medencénél pancsoltunk valamennyit, majd úgy döntöttünk, hogy Sopronban megnézünk egy mozit. Míg a nagyok anyuval Micimackót lesték a vásznon, mi Bálinttal az autóban szenderegtünk.

A műsor után a család a reggeli felállásnak megfelelően ismét a Tornácosban kötött ki, és össznépit zabáltunk. Felejthetetlen gasztronómiai élmény volt.

A záró fagyi után viszont haza felé fordultunk, és este már itthon hajtottuk fejünket álomra.
Rövid és kevésbé tökéletesre sikerült kiruccanás volt, de mégis kapaszkodunk az apró együttlétekbe, és kikapcsolódásokba, hogy úgy érezzük, hogy kihasználtuk a nyarat, és a szabadidőt.