Orsiban azt szeretem nagyon, hogy alkalomhoz illően felöltözteti az otthonunkat az éppen aktuális eseményeknek megfelelően, és nem csak felöltözteti, de úgy is viselkedünk, és a gyermekeinket is megtanítja a hagyományok szépségére, érdekeseket csinálunk, éneklünk, alkotunk, és ezzel megtölti szépséggel és értékkel az életünket, illetve valós otthonná teszi a házunkat, és számomra öröm a hazatérés.
Bishop keresztaputól Éduáék összerakható fajátékokat kaptak, amiket szépen kifestettünk együtt.
Marcika nagy műgonddal színezi ezt a bocit. Ritka pillanat, amikor ez a szőke herceg ilyen száz százalékosan összpontosít.
Bálint is figyel, és hamarosan belőle is nagy festő lesz :-)
Édua minden szombaton elmondja, hogy szívesen jönne velem a műhelybe velem dolgozni, mert ő is ékszerész szeretne lenni. Amikor otthon leülök tervezni, akkor ő is jön, és órányit tervezünk együtt.
Végre összejött egy olyan alkalom, amikor eljöhetett velem, és nagy örömmel próbálgatta az ezüst és viasz gyűrűk formázásának alapvető lépéseit.
Azt hiszem nem sikerült elvenni a kedvét ettől a munkától. Ennek azért örülök, mert jó lenne, ha a gyerekek folytatnák amit mi elkezdünk, de rájuk van bízva.
Most, hogy eljött a tél, és közelítenek az ünnepek, egyik napról a másikra ünnepélyessé vált az otthonom. Kis fenyő füzér a lépcső korláton, kerámia manók, koszorú az ajtón, fények az ablak kereteken, gyertyák és díszfények mindenhol. Hangolódunk, és ennek az ünnepvárásnak része a közös készülődés.
Advent első vasárnapjára összeállítottuk a négy gyertyás díszeket, feldíszítgettük azokat is ünnepibbre, és egyénibbre.
Aztán mindenféle színkompozíciós és egyéb anyai koncepciók szerint elkészítettünk egy adventi koszorút is, melyen azóta a második gyertya is lángra lobbant az asztal közepén. Rövidesen itt újabb eseményekről tudok beszámolni majd. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése