A Mikulás mindenfelé jár...

A gyerekek már nagyon várták, hogy találkozhassanak a Mikulással. Vártunk, és vissza számoltunk minden este lefekvéskor, hogy mennyit kell még aludni. Aztán eljött az indulás, és csak úgy száguldottunk Eszterháza felé, ahol a Herceg Úr az ügyeletes Miki.

Nagyon hideg volt, és szenvedett a gyerek sereg, akik mind arra vártak, hogy megérkezzen a száncsengős, szarvasos repülő jármű.

Két felnőtt egyszerre csak két gyereket tud szórakoztatni, nekünk meg három van, szóval a vetésforgó folyamatosan pörgött, amíg el nem jött a pillanat, és meg nem láttuk a lovashintón a nagy szakállút.

Édua szívesen csúszkált a jégen, és kedvelt táncmozdulatait gyakorolta. Marci és Bálint inkább a mi társaságunkra vágyott.

A Mikulás -érkezése után- körbe parolázta a tiszteletére összegyűlt gyerekeket és felnőtteket, majd konvojként követtük őt egy melegebb helyszínre, ahol a mikulás ünnepséget tartották. Zeneszó, tánc, verselés és a gyerekek áhítata kísérte az ünnepséget, majd kiosztotta a Mikulás az ajándékokat. A mi gyermekeink még személyre szóló dicséretet és intelmeket kaptak.

Később aztán átmentünk a hercegi lakosztályba, ahol számos finomságot kóstolhattak a gyermekeink, és Marciból sugárzott a boldogság, mikor a testvérei csoki mikulásait is mind megkapta (Édua nem édesszájú, Bálint még nem döntött). Már jól besötétedett, mikor végre hazafelé vettük az irányt.

Másnap reggel aztán hozzánk is megérkezett a Mikulás. A gyerekek már hajnalban felébredtek a kíváncsiságtól hajtva. Úgy tűnik jó gyerekek voltak, mert virgács nem jutott.
Rövidesen viszont autóra kaptunk, és mentünk is Gryllus bácsi Nótás Mikulás c. előadására, ahol ismerős dallamokra énekeltünk közösen.

Sikerült időben érkezni, és így az első sorból élvezhettük a dalokat. Öröm volt látni, hogyan kacagnak a gyerekek a cselló által életre keltett állatok hangján, vagy énekelnek együtt Vilmos bácsival.

Az előadás után hazamentünk, hogy a családdal együtt tegyük próbára Páty bowling pályáját, mely éttermében előtte kipróbáltuk a ház specialitását, és sok más finomságot. Mindennek apropója nem csupán a Mikulás, de nagymama és Ábel születésnapja is volt.

A dupla bowling pályán szerencsére nem volt senki, így kipróbálhatták a srácok a számukra is új sportot. Ugyanúgy új volt ez pár családtagnak is, de mindenki jó ötletnek tartotta, és végül valóban nagyon jól éreztük magunkat.

Bálint még nem bírta el a golyót, de olyan vehemensen drukkolt, hogy egy képet sem tudtam róla bemozdulás mentesen fotózni a gyér fényben.

Marci és Édua egyedül gurítottak, és többször is nagy sikerrel lendítettek, bár tarolni csak a nagyobb lányoknak sikerült.

Így tért véget a színes programokkal tarkított hétvége... gondolhatnánk de a Mikulás munkáját újra és újra megtaláltuk még amerre jártunk.