Régóta várják a nagyok, hogy végre eljöjjön a szülinapjuk. Két nap különbség van közte, így egyszerre szoktuk tartani a családdal, de külön köszöntjük őket annak napján. Nagy izgalmukat átélni, figyelni örömüket, készítgetni őket a pillanatra, nagy öröm.
Kis tortával, gyertyával, apró ajándékkal is készülünk, de a komolyabb esemény a hétvégén van, amikor összejön a család nagy része. Ja, és persze van gyerekzsúr is, így több felvonásos az esemény. (Sajnos mindez a Húsvéttal nagyon egyszerre alakult most, és így a gyerekek már kezdik úgy érezni, hogy minden nap kapnak valamit.) Jobb lenne többször kis esemény az év alatt széthúzva.
Szóval eljött a családi ünneplés napja, és megjött Gé és Léni Londonból Jánosékkal, Gábor és Bori Ábellel és az újszülött Simonnal.
Mi: Orsi, Évi, Gábor, Éva, Füles, Jómagam... csak Bubu dédi nem jött el mégsem, akit erősen hiányoltam. :-(
A közös ebéd grillezett hús és egyéb finomságok sora volt, salival és hasonlókkal.
Mikor végeztünk, a várva várt köszöntés következett. Orsi nagy munkával torták sorát készítette el, mindenkinek a kedvencét.
A helyi cukrászdában személyre szóló torta "matricákat" sikerült szereznünk, ami különös izgalmat jelentett.
Az ajándékok sora következett, és a gyerekek csak kapkodták a fejüket.
Azóta is együtt alszanak a porontyok a kedvencekkel. :-)
Aztán jutott idő egy kis lazításra is, és ezúttal nem a gyors érkezés-ajándékozás-elbúcsúzás volt a program, hanem maradt idő beszélgetésre, heverészésre, mert a szép időben jó érzés volt a lazítás.
Segítettünk a srácoknak kibontani, összeszerelni, kombinálni, és ezzel nem csak a gyerkőcök öröme volt teljes, hanem az ajándékozóké, és a miénk is.
Lassan leszédült a nap a horizontról, és mindenki hazaindult.
Jól sikerült nap volt. Tavasz, napsütés, torta, grill, ajándék, sok gyerek, szerető család.
Kár, hogy ritkán jövünk össze ennyien, egy laza együttlétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése