2013. október 28., hétfő

Bálint névnapi hétvége, több felvonásban...

Bálintkának eljött a neve napja, s mivel mindig is katica fiúnak neveztük a hosszú szempillája, göbölyűcske formája miatt, nem volt kérdés, hogy a fincsi marcipán torta milyen alakot öltsön.
Nagyiékkal már a hétvége első estéjén nekiálltunk az ünneplésnek, hiszen tudtuk, hogy nem csak Bálintnak, de az unokatesónak is szülinapja van ugyanekkor, és több felvonásban várható a család apraja nagyja a következő napokban.
Itt ugye mindenkinek egyértelmű, hogy Bálintnak visszapillantó tükrei vannak ?
  A kisfiamnak az oviban gondjai vannak (voltak) a szobatisztasággal, amihez kikértük a szakértő tanácsát. Noha azt mondják, hogy ezzel nincs nagy gond, mert gyakori, mégis egy kis puha jószágot javasoltak a gyermeknek, ami a többiek érdeklődésének is nagyon megfelelt.
 Megérkezett hozzánk az a puha, félős kislány, akit Mazsinak neveztünk el az intravénásan adagolt Anna,Peti,Gergő, vagy ahogyan nálunk olvassuk: Édua,Marci,Bálint történetek alapján.
 Mazsi nagyon barátságos, és nagyon ijedős (volt eleinte), így nem lehetett könnyen elkapni, vagy megfigyelni, ezért el kellett távolítani a házának a tetejét, és úgy lesni, hogy éppen mivel tengeti a napjait.
 Elég apróként, gyermekként érkezett hozzánk, de a családnak nagyon megtetszett, és mindenkinek van egy jó szava, vagy finom falatja, akárhányszor felé jár. Az uborka a kedvence. Néha már idegesítő nyafogással követeli, de ha megkapja, eldugózza egy időre. A srácok imádják kiszedni egy kis simogatásra, de azért a malac első sorban a helyén tartózkodik.
 Másnap érkeztek az uncsitesók, és átmentünk a nagyiékhoz, hogy ott várjuk őket.
 Elég hideg, de szép napos idő köszöntött ránk. Ennek ünnepére kimentünk az udvarra egy kicsit bicajozni, szaladgálni, és végül összeült a kupak tanács.
 Mindenki más színekkel fogalmazta meg mélyen szántó és filozofikus gondolatait, és tartós adat hordozóra vetette, hogy magvas gondolataik az utókor is láthassa.
 Később város tervezési terveiket modellezték, és megvitatták a jövő útjait a srácok.
 Végül a kerek asztal lovagocskái maguk köré gyűjtve mecénásaikat, és a korábban többször kinyilvánított akaratuk szerinti kötelező jutalmazást, kegyesen elfogadták.
 Énekeltünk össze - vissza mindenféle dallamokat, de a lényeg akkor is a közös játék, és a gyertya fújás volt. No meg az ebéd utána.
 Nem is kellett sok időnek eltelnie, hogy újabb látogatók jelenjenek meg a zeniten. Sugi mama és János papa elhozták hozzánk az unokatesókat, és elzarándokoltunk ama szent helyre, ahol a maga falusi realitásában, bemutatásra kerültek azon különleges hüllők, melyek nagy érdeklődésre tartottak számot az apró nép körében.
 Tény, hogy nem volt a környezet királyi, vagy hangulatában a témához alakítva. Nem volt illatos füvekkel és hangulatos fényekkel feldobva az esemény, de az is jó volt, hogy a művház ezen szobájában a gyér látogatottság kapcsán a figyelem fókuszálható volt kis csapatunkra.
 Így aztán nem kellett versengenünk a tömeggel, hogy nyakba kaphassunk valami puha mocorgót, vagy futtassunk magunkon valami kapaszkodósat, esetleg vonatoztassunk valami kullogósat, vagy simogassunk valami tüskéset, vagy csodálhassunk valami színeset, és így tovább.
 Azt kell mondjam, hogy roppantul élvezték a srácok ezeket az impressziókat, de talán mindebben az emberi közelség és tapinthatóság élménye volt az igazán lényeges.
 Ma a szuper produkciók és látvány korában egyre kevesebb jut a valódi tapasztalásból, és egyre több a piros szőnyeges csillogásból. Az átkos valószínűleg sokkal jobb gyerek kort adott nagyszüleinknek, szüleinknek, még ha nem is volt iPhone-ja mindenkinek.
 Miután lezsibbasztottuk az idomár bácsit, és fényesre simogattunk minden varánuszt (nem akartam ide írni, hogy políroztuk a gyíkot), haza felé indultunk.
 Otthon aztán újra köszöntés, újra torta (by fater), és ismét közös muzsikálós, dalolós pillanatok.
 Majd a bontogatás öröme. A bontogatásnál viszont sokkal fontosabb és érdekesebb, ha lehet nyitogatni és csukogatni, vagy emelni, süllyeszteni valamit.
És ebben a kérdésben egy ilyen masszív, elektromos ürítési funkcióval, nyitható alkatrészek sorával, villogókkal és lendkerékkel ellátott csodajárgány verhetetlennek bizonyul.

Nincsenek megjegyzések: