Bálint fiam otthon...

Miután hagytuk anyut és Bálintot regenerálódni: új, sugárzóan boldog és kisimult, gyönyörű anyucit kaptunk vissza, és egy feszes, nem lila, ránctalanított babát. Ez a kórházi kiruccanás rendszeres programnak sem lenne rossz, bár lehet, hogy köze van az egy emelettel alábbi szépség sebészetnek a dologhoz. :-)

A kórházi tartózkodás alatt még voltunk bent egyszer Bubu dédivel is, és a gyerekekkel, de ez csak olaj volt a tűzre a türelmetlen hazavárásban.
Vasárnap a tesók már tűkön ültek, Édua ébredésében első szava már Bálint volt, és némi izgatott készülődés után el is indultunk a család hiányzó tagjaiért.
A gyerekek nagy örömmel ugrottak Bálintnak, és simogatták, becézgették, majd segítettek elvinni az autóig.

Bálint az előkelő első sorban kaphatott helyet, míg anyu csak a farban kapott szabad ülést. A hazafelé vezető úton Bálint szótlanul ringatózott, látszott, hogy imád utazni.

A kertbe beállva a család mint hangyák a bolyból, elő özönlöttek, és egy jó darabig nagyon észnél kellett legyek, hogy minden fontos pillanat meglegyen mind mozgó képen, mind álló képen, s még részt is vegyek az eseményekben.

Mindenki együtt akart szerepelni egy közös képen a csak képekről ismert frissen felkapott sztárral, aki kegyesen helyet adott a kívánságoknak, és egykedvű csukott szemes portrékkal állt modellt a kamerának.

A gyerekek ugyanúgy rajongtak Bálintért, és versengtek a kegyeiért.

Az új jövevény igen jó fej volt, még ajándékokat is hozott, Marci egy csodás tűzoltó helikopterrel, Édua pedig egy Turmix forma póni házzal lett gazdagabb. Nagyon hálásak voltak neki. :-)

Ebéd után aztán egy nyugodtabb periódusban Bálint végre utat adhatott leterhelt gyomrával érkező álmosságának, és finom, puha álomba merülhetett.

Este a család ismét összegyűlt egy közös fürdetésre, ahol a tesók is sokat segítettek.
Reggel 5-en ébredtünk az ágyunkban... jó lenne már a negyed éve megrendelt matrac, amin valóban el fogunk férni. Hiába, a nagy család extrém megoldásokat kíván meg.