Megszületett Nagy Bálint Nimród, harmadik gyermekünk...

Örömmel hirdetem, hogy megszületett nehéz terhesség és küzdelmes szülés eredménye képen harmadik gyermekünk.

A hosszú és igen meleg nyár és a sok tennivaló, mint a házépítés, vagy a két gyerekre figyelés, autólopás, és hasonlók eléggé megviselték Orsit, s már nagyon várta, hogy végre előbújjon a kis srác. Gyermekeink már első pillanattól kezdve be lettek vezetve a gyermek várás örömeibe, s ebben leginkább az Anna, Peti, Gergő c. könyv segített, mely hasonló felépítésű családról szóló történetein keresztül vált híressé. Nálunk is imádják a gyerekek, de mi Édua, Marci, Bálint-ként olvassuk, így a különböző történeteken keresztül nagyon hamar felfogták és megszokták az új tesó érkezésének gondolatát.
S eljöve végre a költözés, illetve a szeptember, s hosszas fájásokkal tarkított hetünk alatt még mindig nem indult meg a szülés... Orsi ezért kiingáztatta (aki nem tudja mi az, elég az, ha azt mondom: varázslaaaat !), szóval megkérdezték Bálintot, hogy mikor is jönne. Bálint megjelölte a 09.09.09. számokkal leírható dátumot, ami egy héttel volt később, s így a következő időszak már nyugodtan telt. :-)
Mire aztán eljött a dátum, Orsi az orvostól megerősítést kapott, hogy valóban nyitva a méhszáj, és igen esélyes, hogy beteljesül a jóslat.
Éjjel már "sílécben és sapkában" aludtunk, hogy bármikor indulni lehessen, de reggelre jött el az az időpont végre, hogy értelme legyen. Lassan pörgött fel a fájások egymásutánja, de végül a másfél órás dugóban araszolás elegendőnek bizonyult, hogy csak komolyra forduljon az ügy.
A kórházba érkezvén elkezdődtek a vizsgálatok és hasonló rutin szerű dolgok, s dél körülre egészen komollyá vált a helyzet. Idén szerencsére új titkos kézfogást találtunk ki Orsimmal, és így nem kellett a korábbi évek féltve őrzött, ősi ötvös szorítás - technikától rettegjek, melynek eredménye képen kis híjján eltört pár ujjam a ciklikus fájások mellékhatásaként.Orsi tehát hol fekve, hol állva nyöszörgött, míg el nem jött a pillanat, mikor a fájási energiát tolási energiává alakítva nekilátott gyermekünk materializálásának.
Nem kellett több egy szűk óránál, hogy erre irányuló próbálkozásait siker koronázza, bár meg kell jegyezzem, hogy a korábbi két alkalommal ez némileg könnyebben ment. Orsi igen magas szinten műveli a szülés mesterségét, melyet az orvosok is elismernek, de korábbi felkérések alkalmával kisebb testtömegű alanyokkal volt dolgunk. Egy ilyen köpcös fickóra nem számítottunk. :-)
Bálint tökéletes dugó-fejének jól alkalmazott tömítő funkciójával, hatásos magzatvíz permetes belépővel lepte meg az ámuló nézősereget, majd miután látta, hogy nem értik a poént, még jól le is szarta őket. Úgy ugrott a nép szanaszét, mintha egy M42-es támadó kézigránátot hajított volna közéjük. Végül megtörtént a kiegyezés, és megnyugodtak a kedélyek.Bálint mivel kissé megizzadt a nagy melóban, be kellett lássuk, hogy első utunknak a zuhanyzóba kell vezetnie, ahol fiam levetette tejfölös pakolását, melyet a frissítő masszázshoz kapott volna, de megszakítottuk kellemes időtöltését, és kicibáltuk a külvilágra. A megváltozott helyzetben ez már inkább csak zavaróan hatott, tehát nem tartóztatta, főleg, hogy a koedukált fürdő helységben azonnal egy szemrevaló fehér (pólyás) népet vélt felfedezni ködös látásán keresztül. Ugyan figyelmét lekötötte volna a friss tapasztalat szerzés lehetősége, de kegyetlen vasmarkok kapták el, és gyakorlott mozdulatokkal, pörgették a víz alatt, majd vettek lajstromba minden egyes kiálló alkatrész kiterjedését, illetve további jellemzőket (festék vastagság, teljesítmény, decibel, dpi, stb.). Szó se' róla, így éhgyomorra ez kissé sok volt neki, így kellett a nyugtató orgánumom, hogy némileg visszavegyen a lányos nyavajgásból, s mire visszamentünk Anyu várakozó karjai közé, már vadonat új, márkás öltönyben pompázhattunk, frissen belőtt séróval, manikűrözve. Bálint nagyon szép kerek, egészséges, gyermek lett. (10/10 apgar)A hatás borítékolható volt, a nőm azonnal dobott, és őt ölelte a mellkasára. Be kell valljam számítottam rá, nehéz versenyezni a 30 év korkülönbséggel. Tehát inkább a háttérből figyeltem, és paparazzo fotókat nyomtam, hogy legyen minek alapján emlékezni, újabb 30 év múltán.

Ezt egy alvázmosás, karbantartás, full generál követte, mely nagyobb kín volt Orsinál, mint maga a szülés. Igen sajnáltam, főleg, hogy 3cm-ről volt alkalmam "élvezni" könnybe lábadt kétségbe esett tekintetének tüzét, és látni, hogy csillapíthatatlanul rázza a fájdalom lekűzdésére tett erőfeszítés, de minden pillanatnyi szünetben új emberként feledte az előző másodpercek kínjait, és azonnal Bálint szemeinek fényét kereste, miközben egy profi anyának hanglejtésével nyugtatgatta, becézgette őt, egészen az újabb menetig.

Amikor aztán már mindenki szalonképes lett, Orsi az orvosok megdöbbenésére felállt, és gyalogosan távozott a szülőszobától, mely oly' vegyes, és intenzív emlékeket őrzött számára.
Real Hero !!!
Kint aztán megkapta a jutalom falatot, a stikában külön erre az alkalomra vett kb. fél kilós, mogyorós Lindt csokit. Még idejében elkaptam Bálintot, és fedezékbe húzódzunk. :-) Amikor végzett vele... na jó, nem is így volt, csak színezgetem (ha nem tűnt volna fel). Ekkor már több, mint 24 órája nem evett a csaj semmit, tehát jobb volt lecsillapítani a dühét, mielőtt leharapja a vakumat, vagy kárt tesz valamelyik nővérben.

Szóval elvitték a gyerek orvoshoz a harmadszülöttemet, és így alkalmunk nyílt megközelíteni a 316-os körletet, mely orsi szolgálati helye lesz vasárnapig.
Kis rendezkedés (3 körben vittem a fotós cuccokat ki a szülőszobáról) után hagytuk őt pihenni, és Évivel (húga) elmentünk vásárolni gyógyhatású készítményeket (kenőcs, csepp, tapasz), és életellenes készítményeket (McDonalds).
Saját vállamat veregetve viszonylag rövid idő után visszaérve letettem a csomagomat, amiből kb. a 2 legfontosabb hiányzott, de megoldottuk.

Kis fiam lájtos dögönyözés, és portréjának újabb adag megabájtok formájában történő kitöltése a végét jelentette vizitemnek, és neki láthattunk a két órás dugónak hazafelé. Úr vagyok, én csak dugóban vagyok hajlandó közlekedni.

Itthon aztán gyermekeimnek és Orsi családtagjainak gyors bemutatót szerveztem mozgó és álló képekből, aminek eredményeképpen már mindenki el tudta képzelni, hogy mi a fenétől dagadt akkorára a csaj hasa az elmúlt hónapokban, és megnyugodva tértek haza.
Gyermekeim nagyon fájlalták, hogy nem mehetnek még aznap megcibálni Bálint fülét, de rutinosan átvezettem őket a problémán, s mostanra az igazak álmát alusszák.
Nekem is ezt kellene tegyem, így ha nem probléma, zárom soraimat, mindenkinek hasonló áldott és kellemes élményeket kívánok.