Balatonfüredi kikapcsolódás

Ahogyan minden évben, idén is leruccantunk a nagyszülők nyaralójába a gyerekekkel. Orsi és az aprók már korábban, én meg a hétvégén utánuk motorral. Oda felé kellemes kirándulós időm volt, szél mentesen, naposan, és örömmel telt az út, nem úgy, ahogyan a hegykői kiruccanásnál volt, amikor is ronggyá áztam, és zacskót kellett a kezemre húzni, hogy ne fagyjanak le az ujjaim.

A kertben eszegettünk, játszadoztunk ha éppen nem sétáltunk a borhetekkel fűszerezett sétányon, a mólón, vagy valamelyik fagyizó felé.

Meleg volt, jól esett a fürdőzés. A strandon most is a medence volt a kedvenc, Édua szerint a Balaton piszkos.

Tény, hogy rég nem volt ilyen tiszta, de a medence tisztaságához nem lehetett fogni az átlátszatlan vizet.

A Balaton mellett ilyenkor tobzódnak a jó csajok.

Édua kipróbálta azt a bicajt, amin anyukája is megtanult két kerekezni, és persze azóta is minden tesó, unokatesó, és unoka. Az öreg bringa bölcsen tette most is a dolgát, hogy Marci ráérezhessen a bringázás ízére.

Bálintnak is tetszett a téma, de még nehézséget okozott a bicaj megközelítése is. Próbálkozott oda négykézlábazni, de a kavicsok megállították. Később aztán rájött, ha magasra emeli a fenekét, akkor nem ér le a térde, és jobban tud közlekedni.

Vasárnap aztán nem tűnt úgy, hogy nagyon jó idő lesz, és a veszprémi állatkert mellett döntöttünk. Ez bejött. Amellett, hogy sok állat volt, ami valódi érdeklődést váltott ki, fagyiztunk, játszótereztünk, jól eltöltöttük az időt.

Az a vicces, hogy az Anna, Peti, Gergő mesekönyvek alapján A-P-G túrákat tartunk néha. Abban a könyvben pont ugyanolyan leosztásban vannak a gyerekek, mint a mieink, és az ő neveikkel szoktuk felolvasni a megtörtént esetek alapján írt történeteket.

Az egyikben a veszprémi állatkert a célpont, aminek állatait most mi is megtekintettük, majd a könyvben említett Mackó Cukrászdát mi is felkerestük, hogy teljes legyen a kép. Egyébként érdemes volt, mert finom volt a süti.

Otthon aztán: Füreden klassz programmal készült a család. Elsőnek kerti sütögetés volt, amikor sok féle hússal és zöldséggel tömtük ki a pocakunkat, majd nagymama híresen finom rákaramelizált cukros kürtőskalácsát sütöttük, és mindenki egyből ismét éhes lett.

Már nem is tudom, hogy hány cső fogyott el, de gyorsabban fogyott, mint sült.

Másnap Lajosékkal mentünk vitorlázni. Az idő ugyan nem volt tutis (ahogyan ilyenkor mindig elromlik), de oda felé még esett, és ez motoron nem volt valami lélek emelő, viszont mire Kenesére értünk, elállt a csapadék, és némi napsütés féle támadt, így bizakodva néztünk a nap elé.

Így tehát kihajóztunk, és billegtünk egy kicsit a hullámokon. A gyerekek a hajó gyomrában fedezték fel óvodás korom építő játékát (sok lyukas golyók és pálcák), Lajosék rendeltetés szerűen használták a hajót...

Én meg bohóckodtam, hátha lesz valami kép belőle. Így aztán hol hátul lógattam a lábam, hol oldalt trapézoltam, hol pedig az orrból próbáltam a vízbe esni.

Aztán bevágtunk egy óriás Milkát, és visszafordultunk, ugyanis a felhők tovább fenyegettek.

Zárt helyre vonultunk, egy uszodába, ami a kikötő része, és igen kulturált forma volt. (Sajnos a Kuncze ebből elég sokat levont).

Domi nagyon vagányan ugrált a vízbe apja hátáról, Marci és Édua pedig a szokott módon élvezte a gyerek medencét, majd az úszó medencét, végül pedig a jacuzzit is. A képen Bálint a tánctudását mutatja be nekem.

Bálint aztán bealudt, és ez jól is jött, amíg ebédeltünk, és így viszonylagos nyugalommal tudtunk étkezni. Aztán rövid bicaj versenyt tartottunk, amin az én Marci fiam agyon verte a többieket.

Eztán haza indultam, és -bár nem volt túl jó időm- és nem nagyon volt kedvem meg-megállni, az esetenként festői tájon, egy helyen mégis kivételt tettem.