Már huszon-éve járunk a Szigetközbe. Ok, anno nagy csoport fiatalként heteket töltöttünk lenn, és hajnalban feküdtünk, illetve egész nap pancsoltunk, mint a delfinek, de a Szigetköz nyugalmának hangulatát nem tudom másra cserélni.
Akár milyen silány vagy puccos helyen is voltunk külföldön, a Szigetköz nem maradhat el. Várom a sátrazás, a tábortűz, és a ponyván kopogó eső relaxáló hangulatát. Sajnos idén nem jutott több, mint egy hétvége, ami így kissé rohanásba fulladt, mert ugyanúgy meg kellett nézni minden félét, ahogyan szoktunk, csak most nem egy hét alatt...
A kis kemping lagúnájában a gyerekek egyből rátaláltak a kacsakövekre, és hosszas vízbe potyogtatás következett.
Ez később célba dobálássá változott, de így is jó. Megérkezett Gábor, Zsuzsi, Gergővel és Barnussal (pár hónapos kisbaba), majd Balázs és Eszter, Andrissal, és rövidesen felállt a táborunk is.
Elbandukoltunk a hallépcsőhöz, ahol éppen hanyatlani kezdett a nap a horizont felé, és szaladgáltunk egyet a hídon, megnéztük a dübörgő vizet, a hatalmas pókokat, és itt is dobáltunk kavicsokat.
Gábor bemutatta, hogy az esőzések ellenére az utak így is jól járhatók. Ugyan a gyerekek halálra rémültek, de a vigyort érdemes scannelni a szélvédő mögött :-D
Sajnos manapság a camping lakók nem kulturált, gyakorlott túrázók, hanem kiszabadult városi bunkók, akik hajnalig magnóznak és üvöltve énekelnek. Mi nehezebben, de a gyerekek legalább jól aludtak, és nem zavarta őket a daj-daj.
Másnap elmentünk Liptóra, hogy strandoljunk egy kicsit, és szép napos időnk volt rá.
A gyerekek nagyon élvezték a pónis, csacsis ház érdekességeit, ahol a Balázsék és Gáborék laktak. Sajnos sok volt az állatok miatt a légy, de volt állandó program... a vadászat. :-(
Nem messze egy mese házban tesz-vesz város hangulatú termelő ember lakik, mesebeli hangulatban termeszt és árusít mosolygós gyümölcsöket, és sokféle mézet. Vettünk is repce mézet, mézontófű mézet, és többször visszatértünk, mert az első kiló hopp, el is fogyott.
Másnap a Jacuzzinak nevezett gázlóhoz mentünk, ahol lebillen egy mellék ág, és jól lehet dögönyözni, feltéve ha megszokod a víz hidegét, ami most különösen durvára sikerült, így nem nagyon dögönyözött senki. Így csak pancsiztunk.
Jöttek arra a már említett tahókból, akik azt hitték, hogy úgy kell átmenni egy gáton, hogy jól neki eveznek, hátha átlendül a hajó rajta. Persze felakadt, amire összehangolt testmozgással keresték a megoldást, aminek összehangolt fürdőzés lett az eredménye, abba a jó kis brutál hidg vízben. De hát megérdemelték. Valakinek éppen tönkretették a kenuját... ahhh...
Mi meg fotózgattunk egy kicsit, amíg Bálintom aludt, a gyerekek pancsiztak még egy darabig, Gáborék meg hiába vártak minket... valahol.... (Bocsi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése