Annak ellenére, hogy milyen közel vannak a Páty szélénél szánkózásra kitalált dombok, mégsem nagyon járunk oda, pedig mind kirándulni, mind szánkózni, lovagolni, és ezer más szabadidős tevékenységre alkalmas terep. És látványnak sem utolsó.
Így amikor elmúltak a kötelezők, de a hó vastagsága hívogató, a nap ki-kibukkanása csalogató, az idő múlása pedig sürgető volt, felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a dombokat egy szánkó fedélzetén.
Bálint hátizsákban jött, a többiek csúszva. A helyszínen először a kisebb lejtőket hódítottuk meg, majd rámentünk a "fekete pályára".
Úgy vettem észre, hogy Bálintnak is tetszett a móka.
A srácok felváltva futottak a hegyhátnak, és nagyon messzire csúsztunk, minden konkurenst lehagytunk.
Édua még egyedül is le mert menni párszor, hanyatt fekve a ródlin.
A szép tiszta idő után a naplemente is élmény volt, de itt egy kép tőlünk: a tipikus pátyi tájról, a kivilágított templommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése