Karácsony első napján felkerekedtünk, hogy a XIV. kerületben is ajándék vadászatot tarthassanak a gyerekek. Ismét Bubunál kezdtük a napot, és nagy örömünkre eljöttek az unokatesók is, akikkel nagyot játszottak a mieink.
Délután aztán átmentünk Sugi mamához és János papához, hogy megnézzük, hozzájuk is jött-e a Jézuska. Csengő szóra nyílt az ajtó, és a nagyon sok ember, nagyon sok szemetet csinált egy pillanat alatt, de derék felett mindenkin az öröm látszott.
A gyerekek mindenkinek segítettek ajándékot bontogatni. Bubu, Sugi, Léni, Orsi, Édua, Luca, János, Gábor, (Léni unokatestvére) Roberto, Marci, Bálint, Én, s később Füles és Évi gazdagította a kis nappali zsúfoltságát.
Bálint nem ijedt meg a tömegben, de sokan figyeltük az Ő örömét, hiszen neki nagy újdonság a karácsonyi forgatag.
Roberto nem Brazíliában, hanem Spanyol országban lakik, és csak a karácsonyra jött át Gáborékhoz, hogy megnézze a magyar karácsonyt.
De nem ő volt az egyetlen, aki messzi földről jött érdekességeket kapott. :-) Valójában nem voltunk kevesen, akik kihasználtuk, hogy Gáborék ott laknak, így kapott Bálint, Orsi, és ahogyan később kiderült: én is, londoni ajándékokat.
De sokan kaptunk apróságokat angol szokás szerint. Ugyan Magyar specialitás a szaloncukor, azért létezik ez a forma minden felé, és angliában pl. nem csoki van ezekben a hatalmas szaloncukrokban, hanem ajándékok. Apróságok. Így mindenkinek jutott több kis ilyen-olyan. Köröm csipesz, csavar húzó, játékok, illatszerek, stb. Érdekes élmény volt.
Különleges program kerekedett Sugi mama ötletéből: A gyermekeim egy nagy bábszínházat kaptak, függönnyel, ajtókkal, mindenestül. Először Sugi mama és János papa adott műsort, majd sorban a gyerekek meséltek el történeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése