2011. december 26., hétfő

Montenegro 8. nap

Ma reggel mindenki korábban akart kelni, hogy hamar strandon lehessünk: Marci és Édua is jött a pékhez, és ismét sokat reggeliztünk, kivétel Marci, aki fényevő (de ezt már mondtam). Gyorsan összerámoltunk, és elmentünk a Kopakabanára, ami talán a leginkább Albánia felé eső strand.

Miami Beach-hez hasonlóan nagyon kiépített, még masszázs is volt, és itt a kis házikók teljesen készen voltak, azaz kb. 2x2x2m-es nádfalú, fehér vászon bejáratú házakat is igénybe lehetett volna venni. Senki nem tette, de lehetett volna.

Benn napágy és szék ugyanúgy, gondolom inkább alvós megoldás, mint napozós. Volt aztán még egy csomó minden, de én alapból a kiépített rész szélét céloztam meg, és ott vertünk sátrat. Ugráltunk a hullámokon, mesét olvastunk, megmásztuk a tornyokat, satöbbi, ahogyan szoktuk.

Dél felé haza mentünk, de előtte rettenetesen bevásároltunk a májámi bícsi gyümölcsárusnál: görög dinnyét, zöld belű dinnyét, szilvát, szőlőt, málnát, barackot, cseresznyét… azt hiszen mást nem.

Aztán nem messze még vettünk egy grillcsirkét kiflikkel, és kaptak a gyerekek ajándékba az árus kislányától egy-egy nyalókát is. Közben megküzdöttünk az állandó apartman nepperekkel, és már nem is mondom, amikor a nyomunkba szegül egy dudálgatós robogó, aki ugyancsak szállást akar ránk verni.

Ja, hazafelé volt egy érdekes közúti esetünk, azon kívül, hogy Marci az ablakon kilógatott (a szél pörgeti a propellerét) duplo lego repcsijét elveszítette, és visszaszaladt Orsi érte, miközben az autók kerülgették. Szóval megyünk az úton, majd látok szemből egy hasonló állatot, mint a múltkor, aki engem kielőzött, miközben előttem kettővel keresztben egy autó. Szóval látom, hogy velem szemből nagy ívben kanyarodna egy autó előttem el, mögötte ketten várnak, egy harmadik köcsög meg előzésbe kezd.

Nem mentek össze, de az lett a vége, hogy szemben két sávban maradtak az autók, a két türelmes a sávjában, meg az egy türelmetlen velem szemben, aki most nem tud visszamenni. A két türelmes elindul, én meg szemből. Intek az embernek mikor tisztul a sávja, hogy HÚZZÁL MÁR EL, mire mutatja, hogy én kerüljem ki őt az ő saját sávjában, mintha én előznék… Na, hát ezen elkezdtem röhögni, és nemzetközi jelzésekkel adtam tudtára, hogy nem értékelem túl okosnak. Aztán elkezdett az én sávomban tolatni, kormányforgatás nélkül, aminek megint nem lett sok haszna. Gondolom itt állt meg a tudomány, nem tudta, hogyan kell hátrafelé menni és kormányozni is egyszerre, vagy nem tudom. Ekkor meguntam, és elmentem mellette a patka felé kerülve. Nem tudom, hogy lett –e haszna az oktatási célzatú gesztikulációmnak, de sejtem, hogy nem értette a szokatlan hozzáállást, és elintézte egy „hülye külföldi”-vel. Én jót mulattam.

Hazaérve Bálint már aludt, mi kis csirke és gyümölcs kombóval tompítottuk az éhségünket, majd mentem ismét aludni, ami Bálinttal most igen hosszúra sikerült. Azért kimentünk a Safari beach-re még naplemente felé, hátha tudunk ezekben az előnyös fényviszonyokban jó képet készíteni, de annak ellenére, hogy az időjárás az előrejelzésekkel szemben folyamatosan nagyon jó, elkezdtek gyűlni a felhők, és nem volt a part sem tiszta.

Nem is beszélve a szemétről, amit a jól nevelt nép nagy mennyiségekben bír a parti homokban hagyni. Az hagyján, hogy folyamatosan bagóznak a kis gyerekesek is, de széthagyni a csikkektől az ötliteres palackokig mindent, az gáz.

Ennek megfelelően a partra verődő hullámok is estefelé egyre több koszt hoznak vissza a homok szegélyre, és vannak olyan kilöttyenések, melyek pocsolyaként megmaradnak a homokon, ami elvileg nekem nagyon is jól jönne, hiszen tükröződik és lehet benne fröcsögni, meg minden féle fotótéma, de amikor elkezd ezek szélén valami gusztustalan sárgás hab összegyűlni, akkor nem szívesen engedem oda Bálintot, hogy játsszon a genyában.

Érdekes, hogy a helyiek a gyerekeiket simán bele engedik. Valszeg otthon sem gáz, ha belebrunyál a gyerek a kádba. Szóval a körülmények mondjuk úgy: nem voltak 100%-osak. Ennek ellenére kattintottam pár jót a gyerekekről és Orsiról.

Hazamentünk. Hazafelé mindenki az első üléseken tolongott. Édua és Bálint Orsi ölében, Marci pedig átvette a sofőr szerepet tőlem. Ő kormányozott hazáig, és nagyon élvezte.

Eltelt 8 nap, és érzem, hogy: Éduának akármilyen hosszan lennénk itt, akkor is pompás lenne ez a semmittevős, strandolós program, Bálintnak mindegy, Marci viszont szénné unja az agyát. Nekem és Orsinak megfelel, de ha lenne a környéken valami inger: érdekes óváros, látnivalók, túra lehetőség, akvárium, delfinárium, csúszda park, vagy bármi, akkor már kicsit változatosabban telhetne egy nap, és így az összes program. Ma komolyan elkezdtem foglalkozni annak gondolatával, hogy itt hagyjuk a Velika Plaza-t, és hazafelé induljunk, s közben meg-megállogassunk olyan helyeken, ahol még nem jártunk, a partot követve. Holnap megvitatjuk Orsival, bár azon is múlik, hogy elvileg jönnek Riccardo-ék Montenegro-ba, és összefutnánk, ha tudnánk, hogy mikor, hova, és tényleg jönnek-e.

Nincsenek megjegyzések: