Marci a Bálintnak vett kormánnyal szerelt kisautó formájú úszógumijával új távolságokat vállalt be a tengerben, egyedül is akár. Édua sokat pancsolt, fagyiztunk, és később haza ballagtunk ebédelni. Aludtunk kicsit, és kimentünk ismét a naplementében a partra. Elkészítettem a tegnapi képek egy hányadát ismét, amik ezúttal tökéletesen élesre sikerültek. Lám, a szűrő volt a hibás, de még nem tudom, hogyan.
Kár, hogy pár kép megismételhetetlenül jó volt tegnap, és volt amit az időjárás és a helyszín adott, és most azok hiányoznak. Hazafelé Marcika kormányzott, és nagyon élvezte persze. A többi gyerekem a különböző ablakokon lógtak ki a 200m-es távon, és a járókelők csak azt láthatták, hogy ebben az autóban csak gyerekek vannak, és mind nagyon szokatlanul utazik. Itthon idegbajig fokozódott a gyerekek fáradtságából származó általánosan jellemző hiszti és nyavajgás, de csak sikerült őket eljuttatni az alfa állapotig, és most hátradőlünk, és gyümölcsöket tolunk a szánkba, miközben a helyi Budapest TV zenés műsorát „élvezzük” montenegróiul.
Szóval a délelőtti afférről bővebben, és egy Montenegro / Ulcinj szumma:
Elmentem a recepcióra, és megkérdeztem, hogy rendben van-e, ha 4 nappal a tervezettnél hamarabb mennénk, de nem örültek neki. Mondták, hogy egy napot visszaadnak, de a többit bukjuk. Az a 60 000 Ft viszont pénz, és mivel én érkezésemkor a Riccardoékkal esélyes (azóta tárgytalanná vált) találkozónk miatt külön kérdeztem, hogy mi van, ha pár nappal korábban indulnánk, és akkor azt mondták, hogy semmi gond, majd visszaadják a zsét, így azért kötözködtem egy kicsit.
Valójában nem is a döntés háborít fel, hanem az apartman hotelben a vendégek, és így a személyünk kezelése. Az emberi hozzá állás. Itt még dívik a hazánkban is ismert morózus kiszolgálási metódus, ahol cseszteted az eladót azzal, hogy vásárolnál, te csak púp vagy a hátán. Az, hogy kiabál velünk a karbantartó, hogy nem takarítanak, de nincs takarítószerszám egy Family Apartman-ban, ahol minden percben kiborul valami, amit takarítani kell, hogy nem ürítik az egyetlen szemetest egy hétig, és nincs wc papír, és úgy kell kuncsorogni a takarítók házikójánál.
Folyamatosan esik szét az új, de igénytelenül összerakott ház (csatornacsövek csúsznak ki, szigetelések hullanak le az ablakról, nem lehet bezárni a nyílászárókat, stb.) Ja, és a legjobb: tegnap éjjel Orsi vélhetőleg eltörte az ujjának utolsó percének csontját, de nem a szokásos módon. Úgy van kialakítva a fürdőszoba ajtó, hogy a csaphoz majdnem hozzá ér nyitáskor. E’közé szorult be az ő ujja lendületből, és recsegett, Orsi meg negyed órát vinnyogott utána, és ma is alig tudja mozgatni.
Szerinte benn eltört, csak a végéből egy darab, vagy hasonlóan. Ez szerintem megint az építészeti tökéletlenség hibája. Ja, meg Bálint a falból kijött dupla konnektorral játszott a hálóban, amikor oda ugrottunk, hogy szétválasszuk őket, és sorolhatnám a csapdákat. Egy csonttörést vagy egy másfél éves elvesztését hogyan fizetik vissza vajon ?
No, és mindeközben mi a problémának vagyunk éreztetve, szóval mindez megad egy alaphangulatot. A csodás parttal és tökéletes időjárással szemben ez az erőteljes ellenpont. Szóval az bosszantott fel, hogy a szállás díját, az esetleges egyéb költségeket nem a távozáskor, és az addig eltelt események (károk, minibár, stb.) függvényében számolják, hanem előre kellett kifizetni. Ez normális esetben, ha nincs semmilyen gond, nem lenne probléma, de ha pl. jelen esetben hamarabb akarok lépni, akkor az éppen aktuális szabályaik szerint fogom a pénzem nyomát bottal ütni. Szóval a személyzet arra hivatkozott, hogy lefoglaltuk a szállást, és adót kell fizetniük… ezt értem. De én azért foglalom le a szállást, hogy ne jöjjek potyára, semmilyen szerződést nem iratnak velem alá. Ha az adót bukják, akkor annak összegét vonják le a nem lelakott idő alapján visszajáró pénzből, így nincs buktájuk.
A apartmanok 50%-a üres, így nem tudom elfogadni azt a választ, hogy ők a jelentkezőket a mi dátumaink alapján kénytelenek visszamondani. Az egészben az a legdühítőbb, hogy nincs egy szabályzat, amire hivatkozhatnának, vagy hivatkozhatnék. Sem a neten, sem a kapott papíron (számla) nem láttam semmilyen szabályzatot, így akármit állíthatnak, és az én pénzem már náluk.
Ezért írtam a podgoricai Magyar Konzulátusnak, akik nagyon jó fejek voltak. Dávid Andor konzul azonnal telefonon felhívta a hotel igazgatóját, és az ügyünkben eljárt. Aztán telefonon fel akartak hívni engem, csak nem hallottam. Később visszahívtam őket, de akkor én nem értem el az illetékest. Minden esetre aztán levélben kaptam tájékoztatást Dávid Andor úrtól, aki részletesen írt nekem, hogy mit tudott ügyünkben segíteni. Összességében nagyon meglepett a reakciójuk. Kb. arra számítottam, hogy semmit sem fognak tenni, vagy amikor már otthon vagyunk, akkor írnak egy hivatalos semmit. Ehhez képest azonnal, és baráti szinten foglalkoztak az ügyünkkel. Ezt semmilyen kormányhivataltól nem vártam volna, főleg nem egy ilyen bagatel esettel a Balkánon. Minden esetre ezúton is szeretnék köszönetet mondani a konzulátusnak, és Dávid Andor Konzulnak.
Holnap reggel megyek, és meglátjuk, hogyan változott a hotel vezetésének hozzáállása.
A délelőttünk azzal ment el, hogy a további úton gondolkodtunk számoltuk a költségvetésünket, meg hasonlókat. Szerintem ez nem volt egy jó hangulatú periódus, de aztán rájöttünk, hogy ez is csak egy zönge az egyébként kellemes nyaralásban, és nem hagyjuk, hogy ez elhomályosítsa a jókedvünket. Azért mentünk volna tovább, mert nem éreztük már a gyerekek számára elég izgalmasnak a helyszín adottságait, és a szállás annak ellenére, hogy kellemes és kielégítő, hordoz egy rossz hangulatot a kezdetektől a személyzettel való nézeteltéréseink és az általános környezeti tényezők kapcsán.
Ulcinj tehát kettős élmény.
+
Nagyon jó part, nagyon jó idő, alapvetően kellemes szállás, finomak az ételek, hazaiak az árak…
-
de az emberek nagyobbik hányada hihetetlen paraszt (ez a közlekedésben minden napra jutó story szinten is meglátszik). A környezet általában egy szeméttelep, az épületek elsődleges színe a beton és rozsda, mely nem túl lélekemelő, az infrastruktúra elmaradott (wc, net, járda, kártyás fizetés, stb.), a kajákban nagyon szűk a lehetőségek köre, finomak, de nagyrészt hasonlóak, és nincs mit csinálni. Így unalomba csap a napi strandolás. A part jó, de nincs egy program, egy hajótúra, egy park, egy bicaj kölcsönző, egy rendes játszótér, egy kisgyerekeknek szóló 4 m2-es medence vagy (ez már biztosan nagy igény, de Bulgáriában 2 volt 20km-en belül) csúszda park, városnéző kisvonat, még egy rendes óváros vagy sétány sem. Általánosságban a retro itt nem egy stílus a múltban, hanem egy túlélő korszak, egy jelen hangulat, ami agy általános igénytelenséggel párosul, ami az emberek küllemétől az építészeten át a reklámokig, a turizmusig és mindenben megjelenik.
Pozitívat egy sort írtam, negatívat többet. Ennek ellenére azt mondom, hogy ez az út jó választás volt, a gyerekekkel ennél jobb partot nem találtam ezen az áron a környéken, igen jól érezzük magunkat, de meg tudjuk fogalmazni azt, hogy mivel lehetne jobbá tenni az egészet. Azt el kell mondjam azért mentségükre, hogy látható a folyamatos változás… legalábbis a partokon folyamatos a munka, és a mi partunk is sokat változott egy hét alatt. A hotelünk területén is megy a munka, de az már nem olyan látványos. A parttal páhuzamos főút már vízválasztó, onnan északra már nem mozdul semmi.
Vicces, de azt állapítottuk meg, hogy itt a többség úgy dolgozik, hogy ül, vagy áll, vagy fexik, és vár. Lengeti az apartman táblát, vagy árulja a dinnyét az út szélén minden nap, vagy várja egy forgalmatlan kis utcában, hogy valaki arra tévedő vegyen egy gumimatracot, vagy koldul (elég sok a koldus), vagy ül egy kis üzletben és remél, de nincsenek reklámok (tábla, szendvics ember, reklám spot a helyi tv-ben, internet megjelenés, stb.), csak várnak és reménykednek. Így ha programot csinálsz neki azzal, hogy venni akarsz valamit, akkor nemhogy örülne, inkább látszik, hogy haragszik rád, hogy meg kell mozdulni. Nem véletlen, hogy nincs semmi, de a szemét áll az utcán vagy az út mentén, vagy a folyó két szélén több méter szélesen.
Építő munkást csak a strandokon láttunk, takarítót is. A városban csak szakácsot és péket láttunk munka közben, meg fuvarost, aki elvitte amit a szakács és a pék készített. Gondolom azoknak, akik már elő sem akarnak bújni a kajibájukból. Persze lehet, hogy a műhelyek mélyén ezerrel folyik a meló, nem vagyunk olyan régen itt, hogy ezeket kilessük. Mondjuk úgy, nyugodt a táj. Ja nem, valamit kifelejtettem: hihetetlenül sok autó mosó van, ahol dolgoznak a srácok. Már ha van munka, mert többnyire nincs, és akkor ők is ülnek, és várnak, ahogyan a többiek. Ha mész az utcán, az alábbi az üzletek sorrendje: pék/étterem/gyümölcs árus majd autómosó, majd strand cucc/játék/gagyi árus. Copy, paste,paste,paste…
Néha bank, néha fotós bolt ahol 3 féle cikk van: 24 kockás film, 36 kockás film, ceruza elem. Esküszöm nincs más. Aztán ezek közt: Apartman, Sobe, Doma táblákkal szállások, de hihetetlen, hogy valaki ilyenbe akarjon aludni… biztos olcsó. Akárhogyan erőlködöm, nem jut több féle üzlet az eszembe. A város központban nyilván van más is, de nálunk kilométereken át ez a szitu.
Na, elég már, megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése