A Szigetköz nagy kedvencünk. Évtizedek óta jártunk ide a barátainkkal, kiskutyánkkal, a családunkkal, s most már a gyermekeinkkel. Minden évben megyünk, van amikor többször is.
Való igaz, hogy mostanra sokat veszített hajdani varázsából, mert nem igazán engedik a vadkempingezést, ami a legnagyobb kaland volt az egészben. Emlékszem, hogy kaszáltuk a derékig érő füvet a sziget partján, ástuk ki a konyha cölöpjeinek helyét, építettünk wc-t, bicikli tárolót arra a 2-3 hétre, amíg lehetőségünk volt nyaralni.
Éjszakákon át ült a kis csapat a tábortűz körül, hol az ijesztő, hol a vicces történetek voltak terítéken, és másnap a nap melege miatt ébredtünk csak fel, és fogtuk menekülőre a sátrakból. És akkor irány a táj. Kenuval, kajakkal, úszva, sétálva, bicajjal, stb.
Mostanában más egy kicsit a program. A hely varázsa most is tapintható, de emellett sokat járkálunk Lipótra is, az egyik szomszédos településre pancsolni, ahol nagyon magas szintűre fejlesztették a nagy területen fekvő strandot. Nem véletlen, hogy külföldről olyan sokan jönnek az egész környékre.
Igyekszünk sátrazni, de a kis gyerekesek, vagy a sátrazás csodájától idegenkedők inkább az apartmanokat kedvelik. Ezúttal nagy csoporttal voltunk egy olyan háznál, aminek saját partja, vízibiciklije, kenuja, és egy nagy nyitott, de fedett terasza volt, ahol alkalmunk volt a társasági életre.
Esténként a gitár szó mellett nagy élmény volt a gyerekekkel együtt dalolni, és a meleg, illatos szigetközi levegőt szimatolni.
Az össznépi kenuzások egyike a hal lépcsőhöz vitt, majd a jacuzzi felé, ahol kis híjján elmerültünk egy keresztbe álló fa, és a nagy sodrás miatt létrejövő csapda szerű helyzet kapcsán.
Emlékszem, hogy régen volt valahol egy leselejtezett komp, két oldalon billenő rámpával, azon játszottunk naphosszat, katapultnak használva, messzire repülve, majd fejessel a vízbe érkezve. Most is meg lehet találni, de minden évben máshol horgonyozzák le.
Az általunk kis "Amazonas" -nak nevezett csatornában alig szélesebb a kenunál a több kilométeres kanyargós, növényekkel, virágtengerrel benőtt csatorna. Szarvasok ugrálnak, szitakötők tömegei zümmögnek, igazi érintetlen természet élmény.
Az általunk "Jacuzzi" -nak nevezett helyen pedig átbillen a víz egy betonból készült, autóknak kialakított gázlón, amin 10-20cm csak a mélység, és biztonsággal lehet járkálni. Ott aztán az átbillenő víz dögönyöz, és fröcsköl, befeküdve masszíroz, de érdekes kaland is a lábon maradás. :-)
Sajnos ezúttal nem volt az időjárás végig tökéletes, ezért jó szolgálatot tett a fedett terasz, ahol a sok apróság nagyokat játszhatott esőben is akár.
Régen itt Cikola szigeten több étterem és fagyizó is működött, ahova minden este elzarándokoltunk, és billiárd és darts meccseket vívtunk, miközben fogyott a fagyi, és hasonló finomságok. Sajnos ma már szinte mindet bezárták.
Azért van még egy-két hely, de odáig többet kell bringázni, vagy autóval kell menni, de hajóval már nem tudjuk megközelíteni őket, mint annak idején.
A helyi kis vállalkozóktól viszont a friss rétes, házi méz, gyümölcs, sajt, pékárú, stb. viszont mindenképpen sokat tesz hozzá az egyéni élményhez.
Szerintem jövőre is megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése