2012. április 5., csütörtök

Szigetköz, evezős tábor

A Szigetköz nagy kedvencünk. Évtizedek óta jártunk ide a barátainkkal, kiskutyánkkal, a családunkkal, s most már a gyermekeinkkel. Minden évben megyünk, van amikor többször is.

Való igaz, hogy mostanra sokat veszített hajdani varázsából, mert nem igazán engedik a vadkempingezést, ami a legnagyobb kaland volt az egészben. Emlékszem, hogy kaszáltuk a derékig érő füvet a sziget partján, ástuk ki a konyha cölöpjeinek helyét, építettünk wc-t, bicikli tárolót arra a 2-3 hétre, amíg lehetőségünk volt nyaralni.

Éjszakákon át ült a kis csapat a tábortűz körül, hol az ijesztő, hol a vicces történetek voltak terítéken, és másnap a nap melege miatt ébredtünk csak fel, és fogtuk menekülőre a sátrakból. És akkor irány a táj. Kenuval, kajakkal, úszva, sétálva, bicajjal, stb.

Mostanában más egy kicsit a program. A hely varázsa most is tapintható, de emellett sokat járkálunk Lipótra is, az egyik szomszédos településre pancsolni, ahol nagyon magas szintűre fejlesztették a nagy területen fekvő strandot. Nem véletlen, hogy külföldről olyan sokan jönnek az egész környékre.

Igyekszünk sátrazni, de a kis gyerekesek, vagy a sátrazás csodájától idegenkedők inkább az apartmanokat kedvelik. Ezúttal nagy csoporttal voltunk egy olyan háznál, aminek saját partja, vízibiciklije, kenuja, és egy nagy nyitott, de fedett terasza volt, ahol alkalmunk volt a társasági életre.

Esténként a gitár szó mellett nagy élmény volt a gyerekekkel együtt dalolni, és a meleg, illatos szigetközi levegőt szimatolni.

Közben grilleztünk, rajzoltunk, mesét néztük, kalandokat meséltünk, jól éreztük magunkat.

Az össznépi kenuzások egyike a hal lépcsőhöz vitt, majd a jacuzzi felé, ahol kis híjján elmerültünk egy keresztbe álló fa, és a nagy sodrás miatt létrejövő csapda szerű helyzet kapcsán.

Szerencsére ez nem szegte kedvünket, élmény volt, ahogyan mindig.

Emlékszem, hogy régen volt valahol egy leselejtezett komp, két oldalon billenő rámpával, azon játszottunk naphosszat, katapultnak használva, messzire repülve, majd fejessel a vízbe érkezve. Most is meg lehet találni, de minden évben máshol horgonyozzák le.

Az általunk kis "Amazonas" -nak nevezett csatornában alig szélesebb a kenunál a több kilométeres kanyargós, növényekkel, virágtengerrel benőtt csatorna. Szarvasok ugrálnak, szitakötők tömegei zümmögnek, igazi érintetlen természet élmény.

Az általunk "Jacuzzi" -nak nevezett helyen pedig átbillen a víz egy betonból készült, autóknak kialakított gázlón, amin 10-20cm csak a mélység, és biztonsággal lehet járkálni. Ott aztán az átbillenő víz dögönyöz, és fröcsköl, befeküdve masszíroz, de érdekes kaland is a lábon maradás. :-)

Persze a legnagyobb élmény a végén a kimerültség, és a nagy pihenés a hosszú edzés után.

Sajnos ezúttal nem volt az időjárás végig tökéletes, ezért jó szolgálatot tett a fedett terasz, ahol a sok apróság nagyokat játszhatott esőben is akár.

Régen itt Cikola szigeten több étterem és fagyizó is működött, ahova minden este elzarándokoltunk, és billiárd és darts meccseket vívtunk, miközben fogyott a fagyi, és hasonló finomságok. Sajnos ma már szinte mindet bezárták.

Azért van még egy-két hely, de odáig többet kell bringázni, vagy autóval kell menni, de hajóval már nem tudjuk megközelíteni őket, mint annak idején.

A helyi kis vállalkozóktól viszont a friss rétes, házi méz, gyümölcs, sajt, pékárú, stb. viszont mindenképpen sokat tesz hozzá az egyéni élményhez.


Szerintem jövőre is megyünk.

Nincsenek megjegyzések: