Évek, évtizedek telnek el itthon úgy, hogy nincs igazi hó ! A gyerekek imádják, én imádom, és nincs. Szép lenne a táj, jó fotókat lehetne készíteni, lehetne szánkózni, síelni, hógolyózni, farolgatni a kocsival, csodálkozni, hogy már megint mennyi hó van, és egyáltalán, érdekességnek sem utolsó.
Tehát nagyon vártam az évszázados rekordokat döntögető havazást, főleg,
hogy ígérték ezerrel. Nagy élmény volt nekünk annak idején a 85-ös
havazás, mindenkinek volt egy story-ja, és napok óta azt olvastam a
neten, készülve a csodára, hogy milyen jó lesz. Sajnos elmaradt. És nem
is bosszantana ez ennyire, ha nem a meteorológusok hasra ütésszerű
előrejelzései lenne az oka, annak, hogy beszívattak. Hülyének néznek lépten-nyomon. Ijesztgetnek az ominózus aug 20. óta, ahol képtelenek voltak egy ilyen brutális vihart előre jelezni, és most már mindenre rámondják a rettenetest, hogy alá már ne lőjenek. Tornádó ! Rekord ! Ne induljon el senki ! Aztán sehol semmi.
Nálunk már egyébként is volt némi hó, de a rekord havazásból kerek egy este volt havazás, amitől már majdnem eltűnt a fű. Úgy gondoltuk, hogy hatalmas havat mutathatunk a gyerekeknek, de elmaradt. Kimentünk azért szánkózni, és élvezték, de a kövektől, fűtől és sártól nehezen csúszott azért a ródli.
Édua meghatóan bánt Bálinttal a kertben, rakosgatta a -neki- mély hóban, ráültette a szánkóra, hóembert építettek együtt, és mi csak néztük őket összekapaszkodva az üveg mögül.
Aztán kivontattuk őket nagyapával, Páty mesebeli domboldalaira, és hagytuk, hogy csúszkáljanak amíg kedvük tartotta. Sajnos nem volt az igazi, de legalább idénre ez is megvolt. Hazarángattuk a szánkót, és jóleső fáradtsággal nyúltunk el a fenyő alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése