Karácsonyi ünneplés...

Nagyon nehéz a karácsonyi hajtásból átállni az áldott hangulatra, és ünnepelni. Szerencsére ez a probléma csak engem súlyt, mert Orsi és a gyerekek már jó ideje készülnek, dekorálnak, csomagolnak, díszítenek, és így ők átérzik a karácsonyi hangulatot.

 Mint ilyenkor általában, 24-én felmarkolom az aprólékokat, és elmegyünk valamelyik moziba vagy (báb)színházba, hogy szórakozva teljen az idő, amíg anyu kinyitva otthon az ajtót az angyaloknak, hogy behozzák a karácsonyfát, és feldíszítsék, illetve, hogy a Jézuska alá tegye az ajándékokat.

 Reggel tehát jól felöltöztünk, és elmentünk a Vadas Parkba budakeszin, hogy a mozi előtti időt is hasznosan töltsük. Kicsit hideg volt, és az élő Betlehemet sem lehetett látni, mert az ónos eső miatt nem szívatták az állatkákat, és melegebb helyre költöztették őket. :-(

 Aztán elmentünk Bubu dédihez, aki már idős, hogy süssön/főzzön ahogyan régen, és ma már fenyőt sem állít, de szerencsére hazajöttek testvéremék Londonból, hogy együtt ünnepeljünk, és mindezt családi segítséggel tudtuk pótolni.

 A mozizás jól sikerült, Évike vigyázott bent a gyerekekre, én pedig Bálinttal játszottam Bubunál. Amikor vége lett a filmnek, együtt indultunk volna haza új és hatalmas autónkkal, de nem találtuk a kulcsát. Pedig biztosan tudtam, hogy hova tettem... Órákon át kerestük 7-en, és feltúrtuk az egész lakást. A szekrényektől a cipőkön át, a folyosót, az utcát, a táskákat, és mindent átnéztünk, de nem lett meg. Így az autót ott kellett hagyni. Szerencsére János papáéktól megkaptuk kölcsönbe másnapig az autójukat, és így hazajutottunk.

Otthon ujjongva szaladtak az aprók az ajtóhoz, hiszen már messziről látszott a hatalmas fenyő színes fénye az ablakokon keresztül.

 Anyu nagyon sokat készült. Ilyenkor ő már egy hónappal előtte is napi készültségben van. Irigylem, mert gyermek korából olyan mély élményeket hozott magával a karácsonyról, hogy ez sugárzik belőle, és nekünk is ugyanolyan áldott és békés karácsonyt csinál, amilyen benne él.

 Tehát hazaérve minden díszben állt, lágy zene szólt, a kamera és fényképezők a helyükön az állványokon, hogy zavartalanul lehessen dokumentálni az ünneplést.
Hosszan énekeltünk, és izgalommal vártuk a pillanatot, mikor elkezdhetjük bontogatni a csomagokat.

 Régi vágyak teljesültek. Marcika Legót kapott, ami annyira jó ajándéknak bizonyult, mint semmi más életében még. Azóta is csak Legózik, és ahogyan egyre többet kap a különböző események kapcsán, olyan kreativitás bújt elő belőle, amit annak dacára sem sejtettünk, hogy várható volt egy kisgyereknél a lego szeretete, az építés vágya, stb.

 Édua papagája táncol, beszél, ismétel, mozog, érzékeli a simogatást, és ezer dolgot tud... lenyűgöző ! Mindenki kapott olyanokat amitől a következő napokban elfoglalttá vált, és egyre csak oszlott a besűrűsödött stressz zacc, ahogyan a nyugalom és béke ránk szállt ezen a zimankós téli éjjelen.

 Másnap felkerekedtünk a kölcsön autóval, és egy pótkulccsal felszerelkezve, és végig látogattuk a családot. Először ismét Bubuhoz mentünk, ahol újabb ajándékokat találtunk (de a kulcsot továbbra sem), illetve találkoztunk az unokatesókkal is, akikkel jót játszottak a gyerekek.

 János papa többféle fogást sütött, és még tortával is megkoronázta az eseményt, aminek oka az is, hogy János napot és Éva napot is ekkor ünneplünk.

  Apám pályát tévesztett. Mostanában ő a torta felelős, minden alkalomra készít valami új finomságot, amit előtte még nem kóstoltunk. Most megmutatta, hogy sós sültekben is ügyes.

Mama is boldog volt, hogy ennyi unoka zsivaját hallhatta, de szegény már hamar fárad, és sajnos nem tartott velünk, amikor átugrottunk Sugi mamáék házába, hogy folytassuk az ünneplést.

 Az ajándékok elrendezése után a rituális csengettyű szóra betódultak a kicsik, és hasast ugrottak az ajándékok közé. Nem volt könnyű őket leválasztani róluk, hogy közösen énekelhessünk pár dalt, és utána körbe pusziljuk egymást.

 A csomagbontás legalább akkora poén volt, mint az ajándékok. Egymás után osztották ki a gyerekek a frissen kapott érdekességeket és finomságokat nekünk, és hangoskodva mutogatták egymásnak az újdonságaikat.

 Utána aztán csitultak a hangok, és csendes játék kezdődött. Mi is tudtunk végre figyelni a saját csomagjainkra, és utána csak néztük, ahogyan játszanak a csemeték.

 Szegény Sugi mamán látszott, hogy nagyon beteg, a karácsonyi ünneplés után még hetekig elhúzódó súlyos tüdő gyulladásban szenvedett. Kicsit aggódtunk, hogy nehogy ráragasszon valami kórságot a gyerekekre, de megúsztuk.

Este aztán berámoltuk az ijesztő ajándék mennyiséget a nagy autóba, és állandó mosolygásban ringatózva, rózsaszín felhőben úszva hazáig siklottunk. Vége az évnek, a nagy hajtásnak, egészségesek és vidámak az apróságok, minden tökéletes.

Hála érte Istennek !