A srácokkal elmentünk a kisvasúttal, és kipróbáltuk a nosztalgia járatot a régen úttörő vasútnak nevezett útvonalon.
Szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki. Meleg és napos volt.
A kis vonat sokáig zakatolt, de ekkor még minden érdekes volt, bármerre is néztünk.
Hazafelé persze mindenki elaludt, de az is varázslatos volt.
Alagutakba mentünk be, elmellőztük a szembe jövő járatot, madarakat, mókusokat láttunk.
Aztán megérkeztünk Csillebércre, ami egészen megváltozott mióta úttörőnek kellett lennem.
A kaland parkban kitöltötte Édua mindenkinek a nevezési lapját, amin elismertük, hogy csak magunknak köszönhetjük a sérüléseinket, és beöltöztünk vagánynak.
A nagyok kedvesen segítettek a kicsiknek.
Aztán megtámadtuk a pályákat, és mindenki átkapaszkodott a neki épített szinteken.
Bálint 4 éves kora ellenére is nagyon vagányan, ügyesen nyomta.
Marci és Édua már gyakorlott volt, de ezen a pályán nem voltak még korábban.
Aztán a jól végzett munka után fagyiztunk, és sétáltunk egyet az erdő szélén, hogy aztán ismét vonatkozhassunk vissza, a kis vonattal. Otthon anyu már nagyon várt bennünket az ebéddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése