Volt már olyan, hogy márciusban szikrázó napsütés és meleg várt ránk, de ebben az évben ismét télies idő köszöntött ránk.
Ok, mázlink volt, mert a történelmi természeti katasztrófán már túl voltunk, ahol az ónos eső a fák megfagyása előtt dermedt nagy tömegbe az erdőre, és szaggatta le, rombolta szét a növény világot a János hegyen (is).
Mostanra már be lehetett lépni a területre, és elhatároztuk, hogy libegőzünk egyet a szabad napunkon Bishoppal, Csillával és Leventével.
Keresztapa együtt utazott a keresztlányával, és mi is elosztottuk a gyerekeket, hogy mindenki párban utazhasson.
Nem volt hívogató az időjárás, és ezért tömeget sem kellett oszlatni. Jó volt megmelegedni pár fűtött helyiségben is.
Viszont ítélet idő sem volt. A gyerekek örömmel szaladgáltak fel és le, élvezték a helyzetet.
Megmásztuk a kilátót, és messzire kémleltünk a ködben.
A kilátó rejtett zugai sok rejtek helyet biztosítottak, és lehetett kalandozni a csavarodó lépcsősorok két irányú vonalán, illetve az átjárókban és a rácsos ajtók mögött.
A kalandos libegőzést minden apróság nagyon élvezte, de még jobban esett aztán leülni egy vendéglőben.
A lefagyott testrészek regenerálása mellett a belső felmelegítése is jól esett.
Később felmentünk még Gáborékhoz (alias Bishop), hogy megtekintsük a karácsonyi változásokat és ajándékokat,
és zártuk a kalandot Csilla remekbe szabott alkotásának elfogyasztásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése