Édua egyszercsak bejelentette, hogy hiányzik már neki Andris, aki kicsi korától nagyon kedves játszó pajtása volt azokon az eseményeken, amikor Balázzsal, Esztivel, és Andrissal együtt csináltunk programot: Szigetközben, Ausztriában síelni, vagy Pltivicén vagy ahova éppen mentünk.
Elhívtuk tehát Balázst és Andrist egy szép napos hétvégén, és hogy jól érezzék magukat, közösen sütni kezdtünk nekik, apró kis kakaós csigákat a gyerekekkel közösen.
Szeretnek főzni, sütni, segíteni, csak nem mindenre alkalmasak még, de lelkesek, és így nap mint nap egyre jobbak.
Kenik a tojást, szórják a kakaót, csavarják a csigát, és figyelemmel kísérik ahogyan sül, szóval nagy szükség van a jelenlétükre !!!
Mire a sok apró csigusz megbarnult, és illattal telt meg a napfényben fürdő konyha, megérkeztek a srácok.
A friss csiga mindenkit jobb kedvre derített, csak szegény Bálint volt nyűgös, aminek az oka is kiderült, szegény belázasodott, és még Balázs csini sapija sem segített neki.
El is nyomta a kis pockot az álom, és hosszan épülgetett a kis szervezete nyugalomban, amíg a nagyok játszottak féktelenül.
A társas játékok, mesefigurák, domino, dzsenga, és minden régi és új játék figyelmet kapott.
Mikor elunták a gyerekek a kék terem nyújtotta érdekességeket, akkor ránk csimpaszkodtak, és a társaságunkat keresték. Jobban mondván a nagy darab kivarrt tetkós rockert kezdték aprítani. :-D
Aztán kis mesenézés következett, és ezen a szakaszon kisimultak a hullámok, és mindenki elegendő oxigénhez jutott.
A "Zöldek" is szinkronba kerültek ismét, csak a kakaós csiga maradékok hoztak arcukra ismét némi érettebb színt. :-)
Levezetésképpen egy nagy össznépi társasjátékkal dolgozta le mindenki a túlzásba vitt kalória fogyasztásból származó kilókat.
Elcsendesülő házunkban még sokáig kutattunk megbúvó csigamorzsákra vadászva, de kudarcra ítélt próbálkozásnak bizonyult minden erőfeszítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése